Két napja ment el az ember, és valahogy furán üresnek érzem magam. A baj az, hogy nem éreztem azt a lábról ledöntő érzelem-vihart, nem álltam neki bömbölni vagy ilyesmi. Tettem a dolgom tovább, de valahogy olyan üres minden. Elhatároztam, mit fogok csinálni az elkövetkezendő hetekben, de semmihez nincs kedvem.
Szerencsétlen új varrógépem, a bratyi (merthogy Brother márkájú) sértődötten kuporog az íróasztalon a védőfólia alatt. Mi az, hogy még ki se próbáltam, hozzá se nyúltam???? 

Először lelkiismeret-furdalásom volt, hogy nem hiányzik az ember. Mert hogy olyan érzésem van, mintha el se ment volna, csak épp "elugrott" valahova. Egy kis időre. Biztos, hogy majd egy-két hét után jövök rá, hogy tényleg kiment, és akkor kezd legörbülni a szám? Kis fáziskésésben leszek, dehát az én 90/60-as vérnyomásommal és baromi lassú vérkeringésemmel időbe telik, míg eljut az infó az agyba. 

Hol van egy szaktanácsadó lelki-gyógyi, aki felvilágosít arról, hogy így kell -e ilyenkor érezni??? Vagy meghülyültem?

HELPPPPPP.