Írni kellene
valami csuda jót,
amitől eláll a lélegzet,
elismerően biccent a fej,
és lassan ellágyul a lélek;
írni kellene,
mert annyi minden kavarog
bennem, hogy csordultig vagyok,
lassacskán szétrobbanok;
írni kellene,
mert itt a kesernyés-édes múlt,
és a megdermedt tegnapok,
mind elmúltak, illatok, emlékek;
írni kellene,
hogy beletenyereljek a jövőbe,
hogy nyomot hagyjak magam után,
milyen kisszerű vágy! halhatatlanság...
írni kellene,
de előbb most gondolkodni kell,
gondolkodni szíven, hazán,
gondolkodni vágyon, hibán,
dalon, álmon, hiten, anyán,
és még mennyi mindenen!
írni kellene,
mert szörnyen véges minden
'soha többet abba az utcába
soha többet azzal az emberrel'
mennyi lilás-ködös gondolat,
mennyi édes pofáraesés,
mennyi remegő reménykedés..
írni kellene,
ezt az egészet leírni,
nem hazudni,
levetkőzni, átadni,
megkomponálni
valami gigantikussá,
amire azt mondják,
igen, ez a költészet!
Vegyétek és egyétek!
Aztán üresen, de nem csorbán
elővenni egy új, még tiszta lapot...