| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Karácsony szelleme Ideje:: 12-22-2007 @ 11:53 pm |
|
|
|
|
Évek óta vágyom egy igazán jó karácsonyra. Gyerekként még elbűvölt a karácsony szelleme és nagy kerek szemekkel csodálkoztam rá mindenre. Vártam az ünnepet és örültem az ajándékoknak, a fának és a rokonoknak. Aztán szépen lassan felnőttem és már nem tudtam úgy örülni, a rokonlátogatások is szépen lassan megszűntek. Valamiért pont mindig karácsony körül voltam enyhén depressziós és nem tudtam miért. Körülöttem a család, díszíthettem a fát, ami egyébként nagyon imádok, és persze ajándékok is voltak. Ugyan csak édesség, de hát nem is volt másra szükségem. Pár éve járok meditációs csoportba, és ott is mindig közösen megünnepeljük a karácsonyt. Első meditációs karácsonyomról az az emlék maradt meg, hogy nem fogadtam el egy ajándékot (nem akartam tudni valamit), amit egy 3 napos nyakfájás követett, de olyan erős volt, hogy meg sem bírtam mozdítani a nyakam. A következő karácsony már jobb volt, de igazán nem éreztem a karácsony szellemét. Legalábbis nem karácsonykor. Érdekes módon inkább szeptember, október környékén voltam karácsonyi hangulatban, de dec. 25-e csak egy olyan nap volt mint az összes többi, azzal a kivétellel, hogy feldíszítettem a fát, kaptam és adtam csokit és volt torta. Untam a TV programokat, nem tudtam mit kezdeni magammal. A tavalyi karácsony már jobb volt, sőt, jó volt, és az idei fenomenális. Ugyan még nincs 24-e, de én mostanában úgyis másképp haladok az ünnepekkel és számomra a 21-e a nagyobb ünnep. Ennyi ajándékot mint idén sosem adtam talán életemben. Nem költöttem rá túl sokat. Sütöttem, vettem néhány csokit, szaloncukrot, angyalt, és fordítottam néhány angyalkártyát, ami nem is angyalkártya, hanem sellő, istennő és egyszarvú-kártya egyvelege. Csupán ezzel kb. 50 embert sikerült megajándékoznom: barátokat, családot, meditációs csoport tagjait, tanítványokat, a szomszéd nénit. Ezenkívül pedig rengeteg képeslapot (elektronikus és sima) küldtem el szanaszét a világba: barátoknak, rokonoknak, levelezőtársaknak. Valahogy nem vártam semmit sem, és mégis minden visszajött. A tanítványaim engem is megajándékoztak, amivel nagyon megleptek, és persze nagyon örültem neki, főleg annak, amit saját maguk készítettek. :). Úgy érzem rengeteg ajándékot kaptam idén. Mindenkitől valamit, és ha az csak egy mosoly, egy köszönöm, egy csoki volt is. A szomszéd néni teljesen meglepődött, hogy hoztam neki saját készítésű süteményt, mert eddig 7 évig nem ajándékoztunk egymásnak (amióta ismerjük egymást), egy barátnőm pedig a nyakamba borult, mert a szokásos teasüteményt nem szív, csillag, stb. formájúra sütöttem, hanem, betűkre formáltam és tálcán kiraktam vele, hogy „Boldog születésnapot!”. Egy másik barátnőmnél készíthettem gyertyákat, és ő adta az alapanyagot, a kereszttesóm pedig saját blogot ígért nekem karácsonyra. Egy megint másik barátnőmnél pedig islert kaptam, ami a kedvenc süteményem, és ezen kívül nagyon finom is volt! Naná, hogy örültem neki.
Már tegnap megünnepeltem karácsonyt, vagy ahogy én hívom gyakran: yule-t. Meggyújtottam egy gyertyát és leültem az oltárom elé. Jó volt ott ülni, nézni a már egymásba olvadt arany és ezüst gyertya fényét, hallgatni a csöndet. Visszatekintettem az elmúlt évre és végiggondoltam, hogy majd mit szeretnék (változtatni) a jövőben. Beleolvastam egy könyvbe, húztam egy Magdolna-kártyát, és ettem némi sütit és ittam egy kis vizet, mivel nem iszom alkoholt és mást is csak ritkán. Csak egy fél órát vagy talán egy órát kuporogtam az oltárom előtt, mert igen csak szűkös a hely, de nagyon feltöltődtem tőle.
A mai napom nagyon jó volt. Egész nap be voltam zsongva, és vártam az esti csoport karácsonyt. Délelőtt még beugrottam a boltba megvenni a kért törölközőt, amit majd ajándékba adok apukámnak, aki engem is meglepett egy Mária Magdolna könyvvel, amit úgy szerettem volna. Ez pedig valami teljesen új dolog, mert mi nem ajándékozunk egymásnak igazán édességen kívül semmit. Persze gyerekként sokminden mást is kaptam. Délben áthívott egy barátnőm, hogy főzött, és jöjjek át enni. Életemben először ettem halat, ami nem halfilé. Teljesen megijedtem, hogy úr isten, mi lesz, ha majd befúródik egy szálka a fogínyembe, mint neki is befúródott egyszer, de nem történt semmi sem, és finom volt a hal is. Délután pedig beállított hozzám a szomszéd néni, aki sapkát és egy pólót hozott nekem. Pedig én csak sütöttem.
Az esti meditáció a csoportban viszont csúcs volt. Elsírtam magam meditáció közben, és az sem érdekelt, hogy esetleg szétfolyhat a sminkem. Olyan szeretetet éreztem, hogy sírnom kellett meghatódottságomban, boldogságomban, nem is tudom... Örültünk egymásnak, sok finom süti is volt, eljöttek a rég nem látott csoporttagok is, és egyszerűen csak voltunk, és ünnepeltük a karácsonyt. Többen is odajöttek hozzám és megköszönték a kártyákat, mert szerintünk nagyon találó volt. Ennek persze örültem. Volt, aki átölelt, de egy köszönöm, egy mosoly, csillogó szem is kimondhatatlanul sokat adott nekem. Nem is tudtak volna többet adni egy mosolynál. Egyre inkább olyan, mintha egy család lennénk. Talán mégis megéri egy kis stressz ennyi csillogó szemért. Olyan jó látni, hogy a másik örül. Az ajándék oly mindegy, a lényeg, hogy gondoltak rá.
A meditációról viszont egyedül jöttem haza a szinte kihalt utcákon, és egyedül voltam a buszmegállóban is. Érdekes módon egyáltalán nem éreztem magam egyedül, inkább úgy, hogy nagyon is sokan vannak körülöttem. Ahogy áthaladtam a zebrán ez jutott az eszembe: „Igen, kétségtelenül megszületett a fény, és most már vége a semmittevésnek, tenni kell valamit. De majd csak lassan, folyamatosan, kicsit később. Most még itt a karácsony… Most még hadd ünnepeljünk egy kicsit, és örüljünk a fénynek, az újjászületésnek és a saját újjászületésünknek is.”
Idén sikerült talán valamit megértenem abból, hogy mi is a karácsony, és felfognom, hogy mennyien vannak körülöttem, és mennyien szeretnek engem, és gondolnak rám. Talán nekem is kéne egy polc, ahol az ajándékaimat tárolom vagy egy fal, amely tele van a családom, a barátaim képeivel, mint ahogy ezt a barátaimnál is láttam.
Nagyon boldog, békés, örömteli karácsonyt mindenkinek!
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-22-2007 @ 11:54 pm
| Hozzászóló: boblogan (Ideje: 12-23-2007 @ 01:47 am)
Comment: Hát, az utolsó mondaton kívül nem sokat értek (különböző kártyák, yule, meditáció (sminkben), saját oltár, stb.), de ha kiegyezhetünk a "szeretet ünnepében", akkor örömteli, szép karácsonyt kívánok neked! :) És finomat (mert látom, szereted az édességet... :)). |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Lyza1 (Ideje: 12-23-2007 @ 02:10 am)
Comment: Az írásod, talán vallomás, hogy a karácsony fényét nem az ajándék, hanem a szeretet adja! Boldog karácsonyt és sok-sok szeretetet, én is küldöm a fád alá!...Lyza |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Deira (Ideje: 12-23-2007 @ 09:51 am)
Comment: köszönöm, nektek is boldog karácsonyt! Most egy hétre hazamegyek a szüleimhez, így majd csak később tudok válaszolni. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Audrey (Ideje: 12-23-2007 @ 10:13 am)
Comment: Szóval boszi vagy!!! :-))))))) Boldog Karácsonyt (Yule-t) Neked is! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kiralylany (Ideje: 12-23-2007 @ 11:27 am)
Comment: Deirám, egy hatalmas vigyort küldök. Te tudod, hogy miért! Köszönöm! És jó volt olvasni az élményediet!!! puszi érte! L |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Deira (Ideje: 01-03-2008 @ 11:07 pm)
Comment: Lyza1: Igen, azt hiszem valami olyasmi, hogy a karácsony a szeretet ünnepe és hogy jó adni és látni, ahogy a másik örül neki. Meg olyan jó jó sokan együtt lenni, mindazokkal, akiket szeretsz. Nem nagyon volt a karácsony ünnep, vagy is eddig nem éreztem azt, hogy üönnep lenne, csak most, és az olyan jó volt. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Deira (Ideje: 01-03-2008 @ 11:08 pm)
Comment: Audrey: Hát, inkább csak amolyan fél-boszi. Az ünnepeket ált. betartom, de úgy a magam módján. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Deira (Ideje: 01-03-2008 @ 11:09 pm)
Comment: királylány, örülök, hogy tetszett. :) |
|
|
|
|
|
