| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Reggeli utazás - könyvvel Ideje:: 12-28-2007 @ 08:41 am |
|
|
|
|
| Egy könyv dícsérete...
Itt ülök a gép előtt, a szívem-lelkem telis-tele boldogsággal - csordultig. A családom még alszik (bár a párom erre az éktelen klimpírozásra itt felettem a galériaágyon tuti felébred), még csak reggel fél nyolc.
Most bírtam végiglapozni a Könyvet, amire annyira vágytam... hogy magam rendeltem meg, és már 20-a óta itt van a lakásban velem. Amikor elhozták nekem, csak felületesen átlapoztam - nem voltam képes belemélyedni, mert tudtam hogy képtelen leszek elszakadni. A karácsony mint minden ünnep az elmélyedésre való, meg egy kicsit a visszavonulásra is - de ezt a külső világ igyekszik kiverni a fejünkből - csak a mozgatható tőkédet akarják állandóan, de azt mindenáron. Az igazi, a valóságos életeddel meg csinálj azt amit akarsz, de minket ne traktálj! Legjobb, ha úgy élsz, ahogy MI sugározzuk, mutatjuk tv-n, magazinokon, reklámokon, filmvásznon és a plázákban. A boldogság megvehető! Ezt akár nagy betűkkel a homlokunkra is tetováltathatnánk - ha hagynánk!
De mi nem hagyjuk,mert tudjuk: nem ez az igazi élet! Az igazi élet az én könyvem: Vigyük haza Toszkánát.
Nem szoktam könnyezni egy könyvtől - inkább filmtől, vagy például tegnap a Szabó Magda interjútól.... De ez a könyv már hajnalban könnyeket csalt a szemembe, a szívem túlcsordult és olyan magasztos állapotba kerültem, hogy már itt áll mellettem a "rosszabbik felem" és rángat lefelé. (hülye vagy? A krampácsolásoddal máris felébresztetted a "ház urát", ezen felül nézz már körül: kicsi, rendetlen, szűkös környezet, odakint olyan szürke az ég és a kopasz fák ágai meredeznek szemrehányóan az ég felé. Csak a varjak és galambok ülnek kint és erre a helységre így ébredés után igazán ráférne egy kis szellőztetés..) Teljes mértékben igaza van.
DE: ebből a könyvből kaptam ismét erőt minden elviseléséhez. Még "csak" félig olvastam el a könyvet, és tudom, hogyan kell hazazvinni Toszkánát. Toszkánát nem keresni kell kint, mert be lehet gyűjteni bennt. A könyv magasztálásához persze nagymértékben hozzájárul a kinézete: a fotók, melytől az ember lánya rögtön a keze alatt érzi a gnocci tésztáját, a kakukkfű apró leveleit az ujjai között, a kerti szék hűs vastámláját a hátán.
Igazság szerint - ahány könyvét olvastam Frances Mayes-nek, mindíg ezt éreztem. Akár a Napsütötte Toszkánát, az Egy év a világban vagy az Édes élet Itáliában-t is említhetem. Most ez a képes könyv csak ráadás. Az áldott Bramasole-t látni, a freskót amit a mészrétegek alatt találtak ebben régi a házban, a bútorokat és az ott élő embereket - eddig is tudtam, hogy nem mese ez. Valóságos emberek, valóságos élettel, valóságos gondokkal. Az életet élni kell, nem abban a magasztos, elérhetetlen pozícióban ahogy naponta sulykolják belénk. Mert ahogy Frances Mayes-t megismertem, tudom róla, hogy költő és író, valamint hogy tanít egyetemeken, és hogy az "ilyen" emberek többnyire nem "valós" világban élnek, hanem messze a fellegekben.
A könyv komolyan meghív, körbevezet szobáról-szobára, a kertbe és elvisz kirándulni is. Megvendégel és még útravalót is ad, mint egy nagyon-nagyon kedves barát.
Ha ezt a remekművet valaki fellapozza, biztos még többször elmegy erre a különleges helyre.
Ennyit a "túlcsordulásomról". Írás közben visszakanyarítottak a földre, a Kicsi járt itt, bekapcsolta a jézuska által hozott laptopját és a mű zenével, amit itt összehordott mindent kivert a fejemből.
De mivel itt van a könyv mellettem, nyitott állapotban már elhatároztam, hogy ma mégis csak itt leszek mégpedig nem csak lélekben.
Ugyanis annyira tele lett a cipőm mindennel, hogy tegnap előtt elhatároztam: nem csinálok semmit csak olvasok. Mert az mégiscsak tarthatatlan, hogy az ünnepre készülve felkerült a homlokomra: "a konyha és a lakás rabja vagyok". De ez annyira levakarhatatlannak bizonyult, hogy bármerre mentem mindenütt a konyhában kötöttem ki, hoztam-vittem-töltöttem-terítettem-tálaltam-leszedtem-kínáltam és kávét főztem. Ezért 26-án délre már teljesen elszabadult számomra az összes "fékem". Ezért este már csak a tévé előtt ültem feltett lábakkal - nekem is kijár neeeem??? Tegnap dolgoztam, de este sem erőltettem meg magam - a mosogatógép felirat a hátamról hiányzott ;) ezért mosatlan edénnyekkel teli a lakás. Most reggel meg olvastam és új élményeket kaptam....
A félhomályban megcsodáltam a karácsonyfánkat - iszonyatosan sok díszt tettünk fel rá az idén - olyan mintha egy képeslapból vágtuk volna ki: ezüst, piros és mindenhol kis ajándékcsomagok lógnak rajta. Az ajándékokkal körülbástyázva, mellette a piros huzatú kanapéval, a zöld puffal amin az óarany színű csillag alakú kosár van telis-tele mandarinnal - mit mondjak - jól néz ki. Az én világom.
Az világomban most egy kis rendszert viszek, mert ismét adott egy löketet valami. Mindíg ez van - amikor el akarom hajítani, el akarom hagyni - akkor mindíg jön valami vagy valaki és folytatom. Ahogy majd az írást is...
Mindenkinek szép ébredést kívánok így 28-án reggel 8.20 körül...
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 12-28-2007 @ 08:41 am
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 12-28-2007 @ 10:51 am)
Comment: Remekül sikerült a könyvajánlód, én kedvet is kaptam hozzá :) Viszont szívből kívánom, hogy egyszer élőben is eljuss oda (én se voltam még, mint tudod) - olyan szeretettel beszélsz róla, hogy látszik, hogy igazi boldogság lenne, ha egyszer elutazhatnál Toszkánába. Én drukkolok Neked! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 12-28-2007 @ 11:02 am)
Comment: Kedves Frulu! Igazán szépek ezek a reggeli gondolatok, szívesen olvastam őszinte pillanatképeidet - és egy picikét mosolyogtam is - a Mozgatható Tőkéden ... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kiralylany (Ideje: 12-28-2007 @ 05:32 pm)
Comment: Néhány könyv csodákra képes! Napszaktól függetlenül! L |
|
|
|
|
|
