Eljött újra a kívánságok, kívánások és fogadalmak napja.
Már megint.
Milyen gyorsan eltelt az elmúlt év!

Kissé szürke volt, sok apró történéssel, ami az életemet nem vitte előbbre, inkább olyan, mintha egy rövid távon kanyarognék azóta is.

A munkahelyem újra új nevet kapott, én új főnököt... csak a munkával vannak bajaim, és nem azért, mert elvégezhetetlenül sok.

Az internet lassan elveszíti a jelentőségét az életemben, pedig négy évvel ezelőtt az volt a karácsonyi ajándék önmagam számára, hogy lett itthon netem végre.
Nem csalódás ez, inkább valamiféle ráébredés. Sokkal nehezebb felismerni az embereket a képernyős ismeretátvitel miatt. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tele van hamissággal a net, de az emberek (talán) önkéntelenül is hazudnak. Még az is, aki az őszinteségét szajkózza (talán még én is!).
Azt hiszem, szerfelett jó nekem, mert a valóságos életben nagyon sok az igazi barátom (na jó, vannak közülük, akiket az internet révén szerettem meg), ezért szerencsére nem az emberekben, csupán a személyiségüket közvetítő vonalban, térben csalódtam.
Nekem a net nem egy másik életet jelent, s mivel ezzel a nem túl erőszakos, viszont állhatatos önmagammal néha szinte láthatatlanná válok (hisz az interneten nem látható, ha valaki csendben figyel a másikra, ugye!), talán nem is nekem való ez a fajta megjelenés. Ez a valóságban teljesen másképpen zajlik, hisz a kommunikációnak rengeteg "csatornája" van, s ez szemtől szemben tud leginkább kiteljesedni.

Jól elkalandoztam!
Talán azért, mert év közben is hasonló dolgokon gondolkodtam.
Az év utolsó napja, mint valami szűrő az elmúlt év emlékei között keresgél.
A mérleg pozitív és negatív oldalán is van jócskán.

Mint ahogy mindig, így ez év végén vagy már inkább az elején (?) is Istenre bízom magam, az életem, s tudom, hogy Ő kihozza a lehetőségekből a számomra legmegfelelőbbet!

Mindenkinek, aki elolvasta kanyargós gondolataimat, kívánok minden olyan szépet, amit ők is kívánnak a hozzájuk közelállóknak és a nem annyira közelállóknak!

Békés új évet kívánok!