Mottó: A kutya az ember legjobb barátja!

Lám mivé lett az ember!

Tegnap, miközben haza utaztunk Miskolcra, az autópályán közepesnek mondható forgalomban hirtelen egy koszos kiskutya tűnt fel, persze keresztbe ment a forgalmas úton. Zsolt fékezett, nem történt baj, de a másik oldalon (ahová éppen tartott) felgyülemlett kocsi és kamion áradat indult meg. Én még sokáig vissza- visszanéztem, hátha látom mi történik a kutyussal, hátha nyugodt lehet a lelkem, amiért nem csapta el senki. Visszafelé a közeledő kilométernél az utat és az út szélét figyeltem árgus szemmel, hogy felbukkan e a kutyus teteme a hóval borított latyak közepén. De nem, hálistennek nem találtam rá. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem ütötték el, hogy nem esett baja, de valahogy más az az érzés, ha saját szememmel láttam volna tetemét a fagyos út mentén.

Ilyenkor saját kutyusunkra gondolok és könnybe lábad a szemem. Tudom, emberek is szenvednek, de én az állatok mellett teszem le a voksom. Ők nem az alkohol és az elvált feleségük miatt, nem a szociális életkörülményeik, hanem mi emberek hanyagsága és felelőtlensége miatt kerülnek az utcára. Ma éppen rájuk gondoltam, amikor felfedeztem ezt az írást. Hát, nézzétek és sírjatok ti is, mert van miért...

http://www.netboard.hu/viewref.php?post=6222890