Becenevet mindenki kapott,és adott már.Legtöbbszőr különböző állatoktól kölcsönözzük.Vajon véletlenül?

Tulajképpen mindegy,hogy egy nő hány éves,az sem számít,hogy hány gyermeke van. Egy a biztos,életünk folyamán sokszor cicussá változunk,párunk legnagyobb örömére! (Remélem!) Bevalhatjuk magunknak,nagyon is jó odabújni, dorombolni,és a simogatás sem semmi! Aztán tigrisekké is változhatunk,főleg amikor a családunkat kell megvédeni,anyatigrissé amikor a gyerekeinknek arra van szüksége.Sárkányok is lehetünk,amolyan házi féle,amikor már megint nekünk kell takarítani, a többiek után elpakolni, mosogatni,és senkit nem érdekel,hogy éppen van-e kedvünk hozzá!Méhecske módjára gyűjtögetünk, befőttel, savanyúsággal rakjuk tele a kamrát (már aki, én kevesebbszer, nálunk anyósom reszortja ez).Mormotaként a fejünkre húzzuk a takarót,hogy ne halljuk az ébresztőóra borzalmas csörrgését hajnalok hajnalán. Aztán csigalassúsággal vonszoljuk magunkat a konyhába a lélekmelegítő reggeli teáért.Tudom valaki kávét írt volna ide.:) Köben életünk párja dörmög,mint egy medve,mert ő is utálja ,hogy fel kell kelnie.

Egyenlőre ennyi jutott eszembe,de még van egypár állati énünk az biztos.Várom az ötleteket