| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
A lány és a gondolatok Ideje:: 01-28-2008 @ 12:52 pm |
|
|
|
|
Négy évvel ezelőtt újjászületett egy lány. Új érzésekkel és vágyakkal teli világot építetve magában. Sok szenvedéssel teli évet hagyva maga után egy lezárt, szépnek ígérkező de kivitelezhetetlen kapcsolat végén. Fájt, akkoriban még nagyon fájt neki minden nap. Miközben élte a hétköznapokat nem vette észre az életet maga körül. Nem látta az éledő tavaszi napot, nem figyelte az összebújó fákat, a hangoskodó madársereget. Csak élt. Egyedül megbújva- jó mélyen- fájó gondolataival. Napok és hetek múltak így el, aztán már hónapok. Nem volt mosoly és nem volt nevetés az életében. Reggelente, mintha kivülről látná önmagát, elindult, tette a dolgát. Robot. Így hívta magát. Mert az volt, bármennyire nem akart azzá válni.
Hamarosan eljött a tavasz és ő a szerelmeseket nézte az utcákon. Írigyelte őket. Nézte, ahogy nevetve összeölelkeznek, ahogy egymásba bújva mennek vagy éppen csókolóznak. Szeretni akart újra, de nem mert. Mi lesz, ha mindennek ugyanaz a vége? Mi lesz, ha újra csalódás lesz a vége? Vajon az a lány és a fiú ott a padon meddig lesz együtt? Meddig tarthat a szerelem? És a nagy szerelem? Vagy csak önzés az egész és mindenki addig marad, amíg neki jó? Egyáltalán...kell a szerelem?
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-28-2008 @ 12:54 pm
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 01-28-2008 @ 01:23 pm)
Comment: Nem kell. Én ezt már olyan rég hangoztatom, hogy nem is tudom az idejét. Öl, butít, nyomorba dönt. A mély, tiszteleten, barátságon alapuló szeretet sokkal tartósabb, biztonságosabb érzés, mint az az elvakult lángolás, amit szerelemnek hívnak. Biztos lesznek, akik megmagyarázzák, miért is vagyok én a nagymamám szintjén..., de én nem hiszek nekik. Én megtaláltam a párom, és boldogan élek. Mert józan fejjel ismertem meg, józanul láttam őt, úgy, ahogy volt, nem szépítgettem, nem aggattam rá olyan tulajdonságokat pusztán a szerelem hatására, ami nem is volt az övé. Hiszem, hogy ez a tartós párkapcsolat titka. Nagyon szeretem őt, és, hogy tizenöt év után is szeretni tudom, az azért van, mert nem emeltem annak idején piedesztára, és az idő nem pottyantotta onnan le. Szóval, igen, ez egyfura vélemény lehet, de én nem szenvedtem végig ezt a tizenöt évet,és nem bántam meg semmit. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 01-28-2008 @ 01:30 pm)
Comment: Kedves Tupir, ezt bizony sokan megkérdőjelezik, de lemondani róla senki se szeretne. Mindenre szükség van, ami örömöt nyújt. Az egyperces örömökre is szükség van akkor is ha a vége fájdalommal jár. Bennem az örömök tartották a lelket egész életemben. Nélkülük már nem lennék és a talira se jutottam volna el. Pussz: :)))Taci
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: kiralylany (Ideje: 01-28-2008 @ 02:01 pm)
Comment: Mindenkiből csak azt lehet előhozni, ami már eleve benne van. Azért elgondolkodtam, hogy mért éppen most tetted fel ezt az írást és azt a szomorú verset együtt? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Morci (Ideje: 01-28-2008 @ 02:11 pm)
Comment: Hajjaj, valahogy így vagyok a tavasszal.
És nagyon megértem most Andi hsz-ét. Lehet, hogy nála az igazság. Nem kellenek a fájó gyötrődásek, a kishercegek, akik nem vállalnak felellősséget azért, amit, akit megszelidítettek..Nem kellenel a hazuig párbeszédek.. Bocsánat.. ezentúl inkább befogom.. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Tupir (Ideje: 01-28-2008 @ 02:19 pm)
Comment: Andi, én megértelek és csodállak azért, amit leírtál. De én például nem tudok szerelem nélkül lenni. Szükségem van rá, mint a levegőre. Ad valami pluszt, valami többet, ha érzem a szerelmet. Nehéz ezt megmagyarázni, egyszerűbb érezni és élvezni:-) Örülök, hogy megosztottad a véleményed velem. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Tupir (Ideje: 01-28-2008 @ 02:19 pm)
Comment: jaj, taci, minden soroddal egyet értek: kell az a plusz, az ami örömöt okoz!!! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Tupir (Ideje: 01-28-2008 @ 02:20 pm)
Comment: Lara, incs semmi különösebb oka, sak gondolkodtam egy kicsit. Ez néha veszélyes is tud lenni :-)) puszi a szavakért |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Tupir (Ideje: 01-28-2008 @ 02:23 pm)
Comment: Tudod, Morci, amikor te vagy tavasszal a magányos, akkor szar. De mint te is tudod minden évben van tavasz, és az emberek is jönnek-mennek az életedben. Nehéz átejtettnek lenni, tudom (voltam már én is), de még nehezebb újra hinni és szeretni. Ezen kell valahogy túl lenni és akkor talán (de csak talán) jöhet a tavasz :-) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Morci (Ideje: 01-28-2008 @ 02:28 pm)
Comment: Tegnap volt a sokadik szülinapom, ha újra 10 év kell ahhoz, hogy hinni tudjak, és akkor is két alkalomra vagyok hiteles, akkor akát most fel is köthetem magam... asszem.. de lehet, hogy ez a szülinapi depim.... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Tupir (Ideje: 01-28-2008 @ 02:31 pm)
Comment: Isten éltessen! és, ha 10 év kell akkor is lehetsz még boldog, hisz mindig olyan váratlanul bukkan fel az életünkben, amikor nem is számítunk rá...kitartás :-)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Morci (Ideje: 01-28-2008 @ 02:36 pm)
Comment: Nem, nem értesz... Volt 17 év házasságom, amiből 10 pokol volt, aztán 10 év után hittem valakinek, csalódtam, valaki állítólag ki akart ebből gyógyítani, ehelyett durván becsapott. Ha a nyakadon és a lelkeden is tartottak már kést, akkor talán megérted... 48 vagyok, egy balek, akit mindenki csak kihasznált, becsapott.. pedig mindig mindent ilyekeztem az életben jól csinálni..és cserébe semmit nem kaptam az élettől..nem létezik, hogy így kell megdöglenem..nem létezik... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Morci (Ideje: 01-28-2008 @ 02:37 pm)
Comment: Jaj, bocs, köszönöm..:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Morci (Ideje: 01-28-2008 @ 02:42 pm)
Comment: Töröld ki lécci! Csak depis vagyok... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Tupir (Ideje: 01-28-2008 @ 02:46 pm)
Comment: dehogy törlöm! egyébként az adataid megegyeznek az enyémmel, csak én 38 vagyok:-) nézd én is voltam így, de hálistennek egyszer vége lett...és megtalált újra a szerelem:-) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 01-28-2008 @ 03:47 pm)
Comment: Azt hiszem, rossz kérdés. Van, akinek kell, és van akinek nem kell. Lásd Andit, aki úgy beszél a szerelemről, mint ha az maga lenne a fertő, és lásd szemillát, aki inkább belehal, de nem akar szerelem nélkül élni. Vajon lehetne Andikát meggyőzni arról, hogy mit veszít? Kétlem. És vajon lehetne Szemillát meggyőzni arról, hogy őrültség amit tesz. Nem lehet. Andika nem lenne Szemilla, Szemilla pedig nem szeretne Andika bőrébe bújni. Andika azt mondja ő boldog így, Szemilla azt mondja, ő csak így tud néha boldog lenni. A boldogság egyébként sem lehet cél, az ki-be sétál az életünkben, tehát ez nem mérvadó. Mi számít tehát? Az hogy TE miként vagy összerakva. Senki sem jobb, vagy rosszabb attól, hogy szerelmes, vagy éppen nem. Van aki ebből merít erőt, van aki másból. Van aki ettől fog padlót, van, aki mástól. Nem lehet megúszni a fájdalmat sem így, sem úgy. Ha jön a szerelem és fogékony vagy rá, akkor úgysem kérdi, kellek-e. Ha nem jön, hiába kaparod tíz körömmel érte a falat. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Tupir (Ideje: 01-28-2008 @ 04:01 pm)
Comment: Azt hiszem most nem értelek Ági. Az írás végén a kérdés csupán költöi, hisz mindenki tudja, hogy előbb utobb megtalálja a szerelem. lehet, hogy még az oviban lehet, hogy kamaszodva vagy éretten, de szerintem mindenki megtapasztalja. Én nem akarok meggíőzni senkit arról, hogy jó vagy nem jó szerelmesnek lenni. Csupán az utána érzett fájdalom miatt tettem fel ezeket a kérdéseket. Te is voltál már így, tudod mennyire fáj és szar olyankor az élet. Biztosan te is végigjátszottad ezeket magadban és tettél fel banális kérdéseket (miért velem? miért engem?)
Mindenki más, neked és nekem szükségünk van a szerelemre, másnak nem. De vajon a hozzátartozó fájdalomra szükségünk van e? |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 01-28-2008 @ 04:23 pm)
Comment: Olyan düh van bennem, Jutka, de magadra ne vedd! Igazából nem is tudom, miért, csak valami szétfeszít, és talán bölcsebb lenne ilyenkor hallgatni, mert rosszul reagálok le dolgokat, de hát a hallgatás szobrát egészen biztosan nem rólam mintázzák majd:) Néha úgy érzem magam, mintha nekem kellene megvédenem a Szerelmet, holott ezt senki sem kérte tőlem. Mai fejemmel azt gondolom, sokféle szerelem létezik, úgyhogy valóban: mindenki tudja, milyen a szerelem. Vagyis milyen az a szerelem, amit ő szerelemnek nevez. De néha tele a hócipőm ezzel a rinyálással, hogy jobb lett volna nem szeretni, mert fáj, ha véget ér, és jaj de szerencsétlen vagyok, hogy engem mindenki kihasznál. Királylány olyan szépeket bír írni: tudd, minden áldozat maga választja ki önnön gyilkosát./ És persze fáj, ha vége, ahogy fáj öregnek lenni, és fáj elengedni a gyerekünket, és fáj eltemetni a szüleinket, de akkor mi van? Nincs szerelem fájdalom nélkül. Aki elutasítja a fájdalmat, az elutasítja a szerelmet is. Mindennek ára van, és ha eljön az ideje, megmérettetik az ember, hogy hajlandó-e fizetni is. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Tupir (Ideje: 01-28-2008 @ 04:26 pm)
Comment: Bevállalom, ha rinyálásnak tűnik, én megszenvedem, ha engem bántanak vagy elhagynak. Ilyen vagyok, mindamellett vállalom a szerelmet is örömével és bánatával együtt. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 01-28-2008 @ 04:41 pm)
Comment: Kedveseim- próbáljátok meg csak beledugni a fejeteket egy nagy kád langyos vízbe...érdekes kísérlet lesz - először mindenki megesküszik rá , felesleges az a levegő, hiszen remekül megvan nélküle - de kicsit később mindenki Andikából lassan átalakul Szemillává - kivétel nélkül MINDENKI - mert aki nem, az belepusztul a Kádba! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 01-28-2008 @ 04:44 pm)
Comment: nem a szenvedésről van szó, hanem az igehirdetésről: hogy kerek-perec hóhér kézre adjuk a szerelmet. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Morci (Ideje: 01-28-2008 @ 06:35 pm)
Comment: Szó sincs igehirdetésről, legalábbis részemről.
De elképzeltem, milyen jó lehet Andinak. Én nem ismerem azt az oldalt sem. Tehetek bármit, nem sikerül..Nem panaszkodok, minek.. Lehet, hogy nem is értenéd Szemi, milyen az, amikor elhiszel valamit, aztán azt mondják, csak játszottam.. Hidd el, én is meg szeretném tudni, milyen az, amikor szeretnek. Nem esti verés után reggel az ágy mellett térdelve, és nem is lelki pofonokkal. Csak úgy, nagyon egyszerűen... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsuzsuzsu (Ideje: 01-28-2008 @ 06:59 pm)
Comment: Ismerős érzések, nagyon is. S valahol természetesek is. Ki akar mégegszer "megégni", mikor a seb éppen csak gyógyul? De azért remélem, hogy a ez már csak a múlté volt, mert a végét az olvasóra biztad... :-)) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsuzsuzsu (Ideje: 01-28-2008 @ 07:05 pm)
Comment: Csak utólag olvastam el a hszeket, meg nem is válaszoltam az utolsó mondatra... Szerintem kell a szerelem, de számomra ez mindig egy nagyon mély szeretetet is jelent. És mindig, minden csalódásom ellenére is hiszek abban, hogy lesz még tavasz. Szerelmet és társat szeretnék EGY személyben. Ezt csak kiegészitésként... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 01-28-2008 @ 07:49 pm)
Comment: Jutka, Ági, én nem érzelmek nélkül élek, nehogy azt gondolja bárki is. Lehet, hogy félreérthetően írtam, bocsánat. NAGYON szeretem a férjem, csak nem vagyok elvakult. Számoltam a hibáival, és úgy gondoltam, el tudom viselni őket, még negyven év múlva is. Ez a különbség szerintem. Ági egy érzésbe szerelmes, a túlfűtöttségbe, az őrültségbe... én a biztonságot választottam. Nem is tudtam volna végigcsinálni az elmúlt évek nehézségeit, betegségeit, ha nem így van. Igen a szeretet és a biztonság az, ami mindennél fontosabb számomra. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Tupir (Ideje: 01-28-2008 @ 08:13 pm)
Comment: jaj Andi, nem értettelek én féélre, már sokszor beszéltünk erről.Igaz én meg Ági a hevesebb, de szenvedőbb típusú kapcsolatok hívei vagyunk.igaz Ági? :-))))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Tupir (Ideje: 01-28-2008 @ 08:16 pm)
Comment: azt hiszem Morci, most bármit is mondanék neked, nem fogadnád el. én is így éreztem és éltem sokáig. talán egyszer megint hozz neked is valami szépet az egyik csalfa tavasz. kívánom... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Morci (Ideje: 01-28-2008 @ 08:50 pm)
Comment: Én is azt hiszem..Ha ki akarok mászni a gödörből, és elhiszem magamnak, hogy már kint vagyok- visszarúgnak.. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsuzsuzsu (Ideje: 01-28-2008 @ 10:11 pm)
Comment: Khm... itt jártam én is. :-))
Látod, erről irtam az előző blogodban. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 01-29-2008 @ 07:33 am)
Comment: *Ági egy érzésbe szerelmes, a túlfűtöttségbe, az őrültségbe... * Andi! Hogy jössz te ahhoz, hogy ilyet írj rólam? Honnan tudod te, hogy én mibe vagyok szerelmes? Ismered az életem? Láttad az utat, amit megtettem? Majd ha már ennyit éltél, akkor... vagy akkor sem! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 01-29-2008 @ 08:01 am)
Comment: Tényleg nem ismerem az életed, csak annyira, amennyire elénk tártad eddig, és ez alapján gondoltam. Lehet, hogy nem ez az igazság, de ezt érezni. Nem akartalak megbántani, ezért elnézést. Másként éljük az életünk, se jobban, se rosszabbul, de hidd el, sokmindenen átmentem már én is. VAn miből merítenem, pedig, ez tény, nem vagyok annyi idős, mint te. Itt valóban csak az írások alapján igazodik el az ember, és a te írásaid valahogy ezt közvetítették. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: ovobacsi (Ideje: 01-29-2008 @ 08:34 am)
Comment: kerestem az utat, ami a közép felé visz a témában, de nem találtam... szerelmes vagyok, és nem látok el a másik partig, ahogy az sem, aki épp csalódott, vagy az sem, aki nem hisz a szerelem erejében... mindannyiunknak csak abba van teljes belelátásunk, amiben élünk, s ami ezen kívül esik, annak csupán a körvonalait érzékeljük... s mint ez a blog, és a hsz-ek is bizonyítják: a szerelemben nincsen kompromisszum, a szerelemben szenvedélyek vannak... |
|
|
|
|
|
