| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Telefontos ügyek Ideje:: 01-29-2008 @ 11:24 am |
|
|
|
|
Vannak dolgok, amelyekről nem tudom, közöm van-e hozzájuk, s csak töprengek, mért érzem azt, hogy cselekednem kell. Mért nekem? A megoldás önmagáért kiált, tiszta mint a fényes ablak, mint a frissen hullott hó. Akkor mért én...?
A történet a következő.
Megszólalt a telefon. Épp az, amin szinte soha nem hív senki. (Igen, igen, ez már az a kor, amikor több mobilja is van egy embernek.) Szóval megcsörrent és én, mint aki rosszul hall, tágra nyilt szemmel meredtem rá. A kijelzőjén nem jelentek meg számok, csak az a titokzatos felirat, ami inkognitóba rejti a hívó személyt. - Ki lehet a drót túlsó oldalán? - villant fel bennem a kíváncsiság. Lenyomtam a gombot. Ismerős volt a hang, s rögtön tudtam, hogy nem velem óhajt beszélni. Átadtam a telefont a barátnőmnek. Kezdődött a csevej, én visszatértem a dolgomhoz. Eltelt egy kis idő, majd elköszönés és a telefon visszakerült a helyére. Újabb percek jöttek, még gyanutlanul engedtem tovább őket. A barátnőm az asztalnál ült, valamivel bibelődött. Aztán hirtelen megszólalt.
- Béla mellett a buszon ott felejtettek egy mobilt.
- Mit? - kérdeztem és eszembe jutott az az emlék, amikor én hagytam el a mobilomat, tele adatokkal, és naptári bejelölésekkel.
- Mobilt. Nála van, azt mondja, jól jön az neki.
- Hogy történt?
- Hát hogy?! Utazott és a mellette ülő utas leszállt, a mobilja meg az ülésen maradt.
- De nem tarthatja meg! Nem az övé! - emeltem föl a hangom.
- Azt mondja, megtartja.
Rossz érzésem támadt. Cinkosa lenni egy tisztességtelen döntésnek, aztán lelkifurdalást érezni, valahányszor a szemem elé kerül az elhagyott telefon, ezzel nem lehet kibékülni. Megtanultam elfogadni megmásíthatatlan helyzeteket vagy állapotot, de nem azt, ami mögött elrendezhető zavar áll. Itt tenni kell valamit!
Fölhívtam Bélát.
- Hallom, találtál egy mobilt a buszon?
- Igen - jött a tétova válasz.
- És most? Most mit teszel? Az a mobil nem a tied, akkor sem, ha találtad.
Hosszú hallgatás.
- Vissza kell juttatnod a tulajdonosának!
- Mért kéne? Én találtam!
- És a lelkiismereted? Képes lennél nyugodtan használni, miközben tudod, hogy jutottál hozzá?
- Mért ne? Mért én legyek becsületes, ha az emberek 99 százaléka nem az?
- Mért kéne a 99 százalékhoz tartozni?
- Rajtam már annyiszor átgázoltak, mindig, mindenütt én voltam a vesztes, nem érdemes különb lenni. Azok érvényesülnek csak, akik beállnak a sorba.
- Önmagadat teszed vesztessé, ha megalkuszol a helyzettel és elnyomod a lelkiismeretedet.
Beszélgetésünk olyan volt, mintha libikókán ültünk volna. Egyszer ő próbált fölemelkedni, egyszer én. Kezdtem aggódni, hogy kiszáll a játékból, és bedobtam a végső fegyveremet.
- Azt mondtad, valaha teológiát tanultál. Ha nem cselekszel helyesen, erkölcsileg buksz el. Vagy inkább éldegélsz mocsokban, a tanult elvek ellen?
Hallgatás.
- Ha nincs erőd valahogy visszajuttatni a mobilt a tulajdonosához, akkor csak add át nekem, én megoldom.
Töprengés, mérlegelés érződött a túloldalról.
- Most megaláztál.
- Tévedés! Önmagadat alázod meg, ha nemet mondasz, viszont erkölcsileg győzöl, ha jól döntesz.
- Hát jó - jött végre a várva várt válasz. Tudtam, gyorsan kell lépni, még mielőtt meggondolná magát. Küldtem is a barátnőmet a mobilért azonnal, nehogy változzon a helyzet.
Amint a kezemben éreztem, azon törtem a fejem, milyen lépéseket tégyek. Észrevettem,hogy Béla rendesen belenyúlt a beállításokba. Néma üzemmódba rakta, és rejtetté a számkijelzőt. Átgondoltam. Ha rejtett a szám, nem lehet azonosítani, viszont mindenképpen a tulajnak akarom visszaadni. Végül küldtem magamnak sms-t, így tudtam meg a számot. Kisvártatva csörgött a mobil, es azonosítottuk az adatokat. Végre meglett a kalandos utat bejárt készülék gazdija.
A lelkem mégse nyugodt, és ez az oka annak, hogy elmeséltem a történetet.
Zsaroláshoz kellett folyamodnom, ettől szorongok. Nem tudom, helyes volt-e, hogy a végső fegyverhez nyúltam. Szabad-e valakit azzal zsarolni, hogy teológiát tanult, s így elvárható tőle a tisztesség? Szabad-e ennyire belehasítani mások lelkivilágába? Szabad-e a megalázás vélt érzését kieszközölni?
Hol az igazság? Legyek elnéző, vagy gondoljak a károsultra?
Örlődöm. Szükséges volt kézbe venni az úgyet, valós vagy vélt feladatom volt-e?
A telefon gazdáját ezekben a percekben várom.
(Irásommal remélhetőleg senkit sem bántok meg, a nevet megváltoztattam.) |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-29-2008 @ 11:24 am
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 01-29-2008 @ 11:34 am)
Comment: Nézd, kedves Taci, te csak segítettél neki a döntésben. Ha akarta volna, így is megtarthatta volna magának a mobilt. "Zsarolás"... hát, nem egyszerű kérdés. Ha teológiát tanult, annak nyilván oka van, nem hiszem, hogy teológiát véletlenül kezd tanulni az ember. Kell hozzá egyfajta lelki, szellemi odaadás, ergo, ő nem lehet rossz ember. Igaz, alapjában senki nem az. Valahol azt is megértem, hogy "le akarta nyúlni" a telefont, nyilván túl sok minden nem hullik csak úgy az ölébe. Nem érezte "lopásnak". Egy pénztárcát ha talál minden azonosító nélkül, talán "szerencséje" van, de egy mobil tulajdonosát nem nehéz lenyomozni - mondhatnám, hogy pechje volt. Nem igazán tudtam volna elítélni érte, ha megtartja a telefont, bár ha arra gondolok, hogy mióta mobilom van, szinte egy számot se tudok fejből, ráadásul sok egyéb adatot is tárolok benne, valószínűleg eléggé elkeserednék, ha elveszíteném. Magadat semmiképpen ne vádold, kedves Taci, nyilván nem az lett volna a helyes megoldás, ha biztatod, hogy csak tegye el. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 01-29-2008 @ 11:36 am)
Comment: Húúú, de helyesen cselekedtél. Ebben biztos lehetsz. Én ezzel az emberrel szóba sem állnék többé (az udvarias köszönésen kívül). Hihetetlen, hogy vannak ilyen emberek, de szerencsére nem a legtöbb. Csak az elkövetők szerint vannak többségben. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Rien25 (Ideje: 01-29-2008 @ 12:00 pm)
Comment: Taci, kedves! Nem zsaroltál. Emlékeztettél.
Nem ugyanaz. Jól tetted. És még te érzed rosszul magad, hogy valakit a helyes útra rángatsz vissza?
Ne már!
Rien (dio) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 01-29-2008 @ 12:26 pm)
Comment: Drága Taci, a legjobb döntést hoztad ebben az ügyben. Másnak ez a telefon, csak egy jelentéktelennek tűnő dolog, de a gazdájának örökre kiható lelkisérülést okozhat az elvesztése. Lehet benne olyan üzenet, telefonszám, ami az élete legboldogabb emlékeit tartalmazza. Ezt senkinek nincs joga elvenni egy másik embertől.
Látod, én már az első percben tudtam, hogy hatalmas érző szíved van. Ezért is szeretlek annyira. Szeretettel ölellek.Lena |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 01-29-2008 @ 01:06 pm)
Comment: Hát nem tudom Netelka, lehet, én vagyok maradi, de nálam egy ilyen döntésnek akkora erkölcsi súlya van, hogy tétovázás nélkül tudok dönteni. Úgy érzem, a te gondolataid is csapongnak, a gyengeségre próbálsz magyarázatot találni, amit maximálisan megértek. Azonban én többet látok ennek az embernek a személyiségéből és amit látok, az elkeserítő. Hogy mért kezdett teológiát tanulni, nem értem. Mint mindenkiben, benne is bizonyára megvolt, megvan a jóra való törekvés. Azonban, ahogy nagy költőnk mondja: a jót tenni kell! Talán a jóra való törekvés és esetleg a körülmények miatt kezdte el a teológiai tanulmányait, hangsúlyozom, kezdte, mert sose fejezte be. Sajnos inkább választotta a kocsmákat, majd elhagyva a családját, a GYERMEKÉT, akit legalább 10 éve nem keresett fel, a lézengést. Megmagyarázok én is mindent, amit tett, tesz, de azt, hogy a fiára nincs gondja, nem tudom megmagyarázni. Gyengék vagyunk mindnyájan, Pascal szerint nádszál az ember, mégis ahogy a nádszál megtartja magát, nekünk is úgy kell megtartanunk magunkat. A megtartás valahol ott kezdődik, ahol a jó és a rossz között dönteni kell. Picit eltértem a tárgytól, de úgy gondolom, erre a kitérőre szükség volt. Köszi a véleményedet:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 01-29-2008 @ 01:24 pm)
Comment: Megjött a telefon tulajdonosa. A további hsz-ekre csak később lesz időm. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kiralylany (Ideje: 01-29-2008 @ 02:39 pm)
Comment: Szerintem jól csináltad. Gondold csak el mekkora örömöt okoztál a tulajnak! Nem is maga a készülék, de a sok barát, ismerős száma ami elveszett volna nélküled. Lehet közte olyan is, akivel másképpen nem is tartja a kapcsolatot... Természetes, hogy rágódsz egy kicsit, ha "zsaroltál" de a cél ezesetben szentesíti az eszközt. Az erkölcsi nyereség sokkal nagyobb mint a veszteség Béla oldalán. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 01-29-2008 @ 02:50 pm)
Comment: Erikám, örülök, hogy úgy látod a helyzetet, ahogy én. Már biztosan tudom, hogy helyesen cselekedtem. Mégis sajnálom a történteket. Nagyon fájhat az embereknek, szembe kell nézni önmagukkal, ráadásul nem saját ráébredés által. Kérdés, mennyire tanul az esetből. Elárulok valamit. Bárkivel bármilyen helyzet után szóba fogok állni, és ennek csak egy oka van. Én magam nem végeztem teológiát, de a Bibliát, ha nem is napi rendszerességgel, forgatom. Belőle tanultam meg azt, hogy mindenki felé nyitni kell. Ha ő elzárkózik, én akkor is nyitott maradok, mindaddig, míg nem súrolom az erőszakosság határait, vagy míg valóban csak az emberi gyengeséggel nézek szembe, és van remény a meghallgatásra. A közlés ezesetben az én dolgom, a követés az övé. Ha a kocka fordul én fogok mérlegelni, és bizton állíthatom, megteszem. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 01-29-2008 @ 02:51 pm)
Comment: Rien, jó, hogy felhívtad a figyelmemet az emlékeztetésre. Nos igen, mindig emésztem magam, ha úgy érzem, hatnom kell valakire. Mért van így? Mindnyájan gondolkodó lények vagyunk, és nem mindig nehéz a választás két út között. Ebben az esetben szerintem egyértelmű volt. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 01-29-2008 @ 02:53 pm)
Comment: Lena, amit tőled kapok, az a maximum. Ez tisztít és felold. Ahogy írtad, úgy igaz: a telefon a saját gazdájának a legnagyobb kincs. Amikor megnéztem a névjegyzéket, és már az elején azt olvastam, hogy Anyuka, rögtön éreztem, mekkora, nem hozzám tartozó kincset tartok a kezemben. Vissza kellett adnom jogos gazdájának. Ez az egyetlen szó is erre a döntésre szólított. fel. A tettemben nem bizonytalankodom, csak sajnálom, hogy úgy történt, ahogy megtörtént. Puszillak Lena! :) Taci |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 01-29-2008 @ 03:53 pm)
Comment: Köszi kedves Lara, örülök, hogy megerősítetted a gondolataimat, amit olyan jól, mint te nem tudtam megfogalmazni: az erkölcsi nyereség sokkal nagyobb mint a veszteség más oldalán. tökéletes összegzés! Azóta a tulaj átvette a mobilját, messziről jött érte, a város túlsó végéről és láttam rajta, mennyire örült. Még bonbont is hozott! :))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 01-29-2008 @ 04:03 pm)
Comment: Kedves Taci! Elolvastam a válaszodat, és olyan hihetetlenül jó tanácsot adtál, miszerint:
.... "a Bibliát, ha nem is napi rendszerességgel, forgatom. Belőle tanultam meg azt, hogy mindenki felé nyitni kell. Ha ő elzárkózik, én akkor is nyitott maradok, mindaddig, míg nem súrolom az erőszakosság határait, vagy míg valóban csak az emberi gyengeséggel nézek szembe, és van remény a meghallgatásra."
Köszönöm. Éppen jókor ért hozzám. Mert nincsenek véletlenek. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 01-29-2008 @ 04:19 pm)
Comment: igaza volt Lenanak! te maga vagy a csoda! nemcsak azért, amit tettél, de hogy még azon is vívódsz, hogy *zsaroltad*... örülök, hogy köztünk vagy! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 01-29-2008 @ 04:53 pm)
Comment: Erika, ez most engem is meglepett. Tényleg különös, mennyire ránk találnak olyan mondatok, kijelentések, amelyekről a közlője nem is sejti, hogy célba érnek. Egyszer küldtem valakinek egy rövid írást a nehéz dolgok elviseléséről. Éppen akkor jutott el hozzá a küldeményem, amikor meghalt az édesanyja. Az írásból erőt nyert, bár a fájdalma megmaradt. De még évek múltán is emlegette azokat a perceket, amelyek kis erővel ajándékozták meg, és megőrizte a papírt. Nos, valóban nincsenek véletlenek. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 01-29-2008 @ 05:23 pm)
Comment: Szemike, én is örülök, hogy köztetek lehettem és a csoda az, hogy rátok találtam. Nem is értem, hogy történt. Egyszercsak elém pottyantatok fullosan, én csudálkoztam, aztán maradtam. S most itt vagyok, mint vándor, aki reméli, hogy megtalálta a helyét. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: fényesi (Ideje: 01-29-2008 @ 07:56 pm)
Comment: Aki megtalálta, nem véletlenül.
Aki visszaadta nem véletlenül.
Az eset megíródott, és nem véletlenül.
Valaki(k)nek üzen.
Mindenki magában folytatja tovább. Magában, lelkiismeretében, a hittel. ...ha úgy kell.
fTJ
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 01-29-2008 @ 08:34 pm)
Comment: Jól tetted, hogy szóltál, jól tetted, hogy visszaadtad. Ezt hívják erkölcsnek, becsületnek, és nem nagy szavak ezek. Én elítélem azt, akit figyelmeztetni kellett, alapvető emberi kötelességeire... |
|
|
|
|
|
