Előszó

Már megint engem, piszkálnak! Csináld ezt, csináld azt, tanulj, rakj rendet a szobádban, írd meg a házi feladatodat, a cipőidnek a polcon a helye….. És így tovább a végtelenségig folytathatnám, akkor sem tudnék mindent felsorolni. Pedig ha tudnák, hogy mennyivel érdekesebb dolgok is vannak a világon és csak időpazarlás lenne, ha mindent megcsinálnék, amit kérnek tőlem. Szerintem teljesen fölösleges rendet raknom a szobámban, holnap úgyis azokra a kisautókra lesz szükségem, amit most a kosár aljába bedobtam azért nem a polcra sorakoztattam, mert így sokkal gyorsabb. Átjön hozzám a barátom versenyeset játszani. Remélem én fogok nyerni, de az sem nagy baj, ha ő! Végre eltűnt a földről az összes játék, a ruháimat is a szekrénybe tettem! Szerintem ez is felesleges, hiszen úgyis ki fogom szedni, mert ugye holnap sem maradhatok egész nap pizsamában. Sajnos anya nem érti meg ezeket a dolgokat, az lehet a baj, hogy felnőtt. Érdekes, hogy a felnőttek mennyire másképp gondolkodnak, mint mi gyerekek.
(folyt...)