|
Titokzatos idegen
Van nekem egy nagyon hűséges barátom a Csipi maci. Ő már nagyon régóta velem él, azt hiszem egyszerre születtünk. Mindig meghallgat engem, jókat lehet vele beszélgetni. Éppen együtt játszottunk a szobámban amikor egyszer csak valami furcsát hallottam a nappaliból.
- Csipi te is hallod amit én?- suttogtam kalapáló szívvel.
- Nem tudom, mire gondolsz? Én csak a gyomrom korgását hallom, azt hiszem már itt az ideje, hogy uzsonnázzunk. Tudod a legfontosabb a világon, hogy mindig tele legyen a pocakod! Üres, korgó gyomorral nem lehet koncentrálni, és főleg játszani sem lehet. Te is éhes vagy ugye?
- Ugyan Csipi , alig egy órája ettünk. Te mindig a hasadra gondolsz! Már megint hallom azt az ijesztő hangot! Gyere gyorsan bújjunk a takaró alá! – A pléd alatt szorosan magamhoz öleltem kis mackómat.
- De jó lenne ha valaki még itthon lenne rajtunk kívül! Legalább a tesóm érne már haza a suliból! De mi lehet az, ami ezt a hangot adja? Nagyon ijesztő ez a kaparászás.
-Bence ne szoríts annyira mert megfulladok! Egyébként is az lenne a legokosabb, ha megnéznénk ki van a nappaliban.
- Igazad van. Most óvatosan bújjunk elő és aztán......
- Várj csak egy kicsit! Az lenne a legjobb, ha én itt megvárnám még visszajössz, és akkor együtt kitalálnánk mi tévők legyünk.
- De hát Csipi te félsz!
- Éé ééééén? Dehogyis! Na jó egy kicsit,… talán. De hát ez érthető is, hiszen csak egy játékmackó vagyok, alig több, mint 25 cm a magasságom, a súlyomról nem is beszélve. Fél ujjal elbánna velem egy Mumus!
– Tehát szerinted a Mumus csörömpöl? Hátha ez így van, akkor elég súlyos a helyzetünk! Most légy okos Domonkos!
– Te, Beni, ki az a Domonkos?
– Á, ez csak egy mondás. Van valami ötleted?
– Mindenképpen jó lenne tudni kivel állunk szemben. Fogd a nagy f akardodat, amit apukáddal faragtatok, az jó lesz, hogy megvédd magad.
– A Mumus nem fél a fakardtól.
– Igazad van, vidd a zseblámpát is, ha rávilágítasz a Mumusra akkor rögtön eltűnik
- Akkor meg minek a kard?
– Mert, ha a betolakodó egy betörő, akkor a legmegfelelőbb fegyver a kard.
–Betörőőőőőőőő!!?? Ugyan mit akarhat tőlünk elvinni egy betörő? Nincs ékszerünk, kincsünk se.
–És ha a nagy távirányítós autódra fáj a foga?
– Húha, igazad lehet! Ide azt a kardot! Majd én megmutatom neki, hogy ki az úr a házunkban!
Kezemben a nagy fegyverrel elindultam lefelé a lépcsőn. Kopogás az ablakon, még egy kopogás, most az ajtón is. Alig mertem megmozdulni! Mi lesz itt ma még?
– Hahó! Van itthon valaki? Jó napot! Gyerekek beengednétek jó anyátokat? Tele van mindkét kezem, nyissátok ki végre az ajtót!
– Anyatka! Jövök már, mindjárt, megvan a kulcs, már nyitom is az ajtót.
– Na végre, már azt hittem soha nem jutok be a házba. Szia kicsikém, hadd adjak egy puszit.
- Anya, de jó, hogy hazaértél!
–Én is örülök, hogy itthon lehetek! De minek ez a nagy kard, harcolni is fogunk?
–Jaaa, csak játszottam a Csipivel.
– Nézd csak , mit csinált a te drágalátos Füli cicád! Felborította a befőttesüvegeket itt a hűtőszekrény mellett. Nem hallottad, hogy csörömpöl? Még jó , hogy nem törtek össze.Légyszíves engedd ki az udvarra, jót fog tenni neki egy kis friss levegő! Te meg ülj ide az ölembe és meséld el, mi történte veled amíg nem találkoztunk.
Odakucorogtam anyához és elmeséltem, hogy a suliban Peti összeveszett Zolival, mert Zoli meghúzta a Niki copfját, aztán számtan órán kaptam egy piros pontot, és szünetben a Márkival fogócskáztunk. A mumusos kalandról egyenlőre hallgattam, de egyszer majd elmondom neki, had nevessünk együtt. |
