| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Kézigránát vagy amit akartok Ideje:: 02-10-2008 @ 06:32 pm |
|
|
|
|
Móka, zene, sztárok, síkítás, taps, tánc, minden volt azon a rendezvényen, amit a Hetedhét Oázis Alapítvány tartott Zenével az Integráció címmel.
A műsoros délutánt minden évben úgy állítják össze, hogy sérült és nem sérült (ki nem az manapság?) együtt lépnek fel, egy szinpadon a Marcibányi téri Műv. Házban.
Ebből a buliból mért maradnánk ki éppen mi? Naná, hogy ott a helyünk! Hiszen a mi fiaink és leányaink is szerepelnek!
Útnak indultunk hát, rögtön ebéd után. Hja kérem, ahol tehetségek szunnyadnak, ott nem lehet csak úgy elbagatelizálni a helyzetet! Indultunk, persze, két kisbusszal és személyautókkal.
A mi buszunk tömve volt. Mellettem összecsukott kerekes szék, előttem fejek, jófejek, akiknek izgalma égig ért.
A nap ragyogott, a nyüzsgő városban levették a kabátjukat az emberek.
- Mikor beszéljük meg a Barátok közt-öt? - kérdezte valaki.
- Majd holnap a csoportban. - jött a válasz egy másik valakitöl.
Mert hát nálunk csoportok is vannak, és Barátok közt-megbeszélő is.
- A holnap soká lesz.
- Most ma van és színház, és buli.
- Te figyelj, feleségül veszlek, jó? - váltott témát az egyik fiú, a legbeszédesebb.
- EJ, te mindenkit el akarsz venni? - hangzott fel a kérdések kérdése. - Nem vagy egy kicsit szélhámos?
- De az vagyok! Akkor feleségül jössz hozzám?
A kérdés nyitva maradt, mert akinek csapong a gondolata, az könnyen rátér más vizekre.
- Hány éves a nagymamád?
- Elmúlt már 70.
- Akkor ő vodafonos.
Hogy hogy jön a voda és az idős kor össze, arra nem jöttem rá, de mostantól tudom, a voda az idősebb korosztályra speciálódott. Az ifjak csak bitorolják. Az ember holtáig tanul. Holta után már bizonyára nagyon okos lesz.
Megérkeztünk a helyszínre. Ki a járművekből, be a vörös függönyös nagy terembe.
Köszöntő. Nem értettem, mért kellett ezerszer kimondani a sérült szót, de hát én nem vagyok olyan okos, mint Micimackó.
Az első fellépők a 8. kerből jöttek és táncot adtak elő. Ők voltak a Gyöngyvirág táncegyüttes. A fiúk, lányok előkelően keringőztek. A leányzók fehér ruhája szállt, szinte betöltötte a színpadot. Nagyon aranyosak voltak. A legalapvetőbb lépéseket tanulták be, amit sérült fiatalok el tudnak sajátítani. A Monti csárdásnál néhány ugri-bugri mozdulat jelezte a táncot, s amikor a lánykák ugrottak, bizony nem úgy festett, mintha a fiúk emelgetnének. Hatalmas tapsot kaptak, meg is érdemelték.
Következő előadó verset mondott. No, ki ő? Hát a mi bizti őrünk. Huh, ezúttal szépen kiöltözve láttam őt, nem terepruhában, vagy rendőrcuccban, hanem öltönyben, nyakkendővel, hát mi kell még? Szerintem az összes Romhányi verset fújja, jön belőle, mint csapból a viz. Ahogy ott megállt a mikrofonnal a kezében a pódiumon, maga volt a laza előadó, aki már a világot jelentő deszkákat is megjárta. Belekezdett. És vége lett. Valahová nagyon siethetett, mert én biza' csak az elejét hallottam meg a végét, s közben valamiféle hadarást, darálást vagy mittoménmit. Amikor befejezte a verset, úgy tűnt, bánja is mán, hogy íly galádul végetért az ideje, de akkora tapsot kapott, meg sikítást, meg húúút, hogy a szája széles mosolyra állt be.
No, eztán következtek rendületlenül a többi előadók, név szerint Harcsa Veronika, dzsesszénekes, akiről bevallom sose hallottam, és Bartók Eszter, akiről viszont rengeteget. Két számot énekelt el, a tapsvihar öt is majdnem legyűrte. Állítólag Karamelt is a színpadra várták, de nem jelent meg. Ilyenkor hajlamos vagyok azt hinni, hogy nem bírja a tömény bénalátványt, de felmentem, mert miért is kéne bírnia azt, ami nem természetes. Meg aztán nem biztos, hogy igazam van. Talán beteg lett, vagy más jött közbe, ki tudja. Ha mégis van igazság a sejtésemben, ne ítéljük el őt. A lélek gyenge alkatrésze az embernek! Fő, hogy a fiúk, lányok lelke ott a zene hullámhosszán erős volt. Erőtlen kezükkel ágaskodtak, és a boldogságtól csillogott a szemük.
A szünetben megérkezett Venyige, aki a munkahelyéről jött. Jaj, ez a fiú! Amilyen beszédes a házban, olyan megszeppent a tömegben. Mire leült a mellettünk számára fenntartott helyre, folytatódott a műsor.
A második rész a Kézigránát együttes produkciójával kezdődött. Igen, a hírneves Kézigránát rock együttesről van szó, aki nem ismeri, az nem tudja, mit hagy ki az életéből. A csapat sérült fiatalokból áll, ők intézményünk egyik nevezetességei.
- Sziasztok! - kezdték nagggyon vagányul - sajnos elromlott a gitárunk, pédig a próbán még semmi baj nem volt vele, úgyhogy most csak a dob kísér majd bennünket, de nem baj, mert mindegy, hogy szól-e a gitár vagy sem, jól fogjuk magunkat érezni. Nem tudom, kettő vagy három számot fogunk-e előadni, elsőnek jöjjön egy P-Mobile szám. Kezeket a magasba!
- Húúú! - a fiúk, lányok síkítottak..
Mit mondjak? A hamis ének is tökéletes, ha szívből jön, s ezek a gyerekek csuda lelkesen kűzdöttek azzal az egy darab dobbal a sikerért. A harmadik szám saját szerzemény vólt, bizony ám! Címe: A XXI-dik század. Mindent értettem belőle csak a szöveget nem.
Viszont az utolsó mondatból megtudtam, hogy eeez a XXI-dik század, és kész. Az énekes néha felénk tartotta a mikrofonját, éppúgy mint a nagyok, a mellette álló lányka meg rázta magát, hol a jobb, hol a bal lábára dőlve, kezében egy mikrofonnal.
A nótás legény a XXI-dik század végén bemutatta az együttest, a kényszerhelyzet miatt kimaradt gitárost is.
- És aki mellettem áll, ő a legjobb vokalista, ő a párom! - fejezte be rámutatva a lánykára, akinek én bizony a hangját se hallottam. Azonban sokat mosolygott és néha megigazította az énekes fürtjeit.
A Kézigránátot a híres tinibálvány, Rácz Gergő követte. Ez a Gergő gyerek az általam ritkán nézett tévében olyan semmisnek tűnt. De amit ott előttünk produkált, az nem semmi volt. Nem a dalaira gondolok, hanem a közvetlenségére. Lejőtt a szinpadról és a kerekes székek dzsumbujában énekelt. Az első sorokban szinte mindenkihez odalépett, akikhez tudott. Bevallom, meglepődtem. Azért a nagyvilágban ennyi együttérzést nem tapasztalok fiataloknál. Bocsánat kivételek! Nem lehet elmondani, mennyire örültek a lányok és a fiúk. Minden tiszteletem ezé a Gergő nótázóé no.
Nem maradhattak el a kerekes székes táncosok, a Roll Dance csapat sem. Olyan pörgést levágtak, hogy csak lestem! Tökéletes koreográfia, megjelenés, ezekkel lehet is hódítani, nemmondom. Ha elgondolom, hogy a vezetőjük jó néhány éve nekem segített, azt hiszem, álmodtam. A Roll Dance ma már méltán elismert táncegyüttes.
A műsor végén biztatva a közönséget felhívták a szinpadra azokat, akiknek kedve kerekedett táncolva kerekezni. A mellettem ülő lányka síkított:
- Én megyek! Én megyek! Gyorsan vedd le a kabátomat, mert megyek! - és lázban égett, és már repült is volna, ha tud, jaj mért nem lehet már odafönt lenni!
A szinpadhoz lejtőt eszkábáltak, azon tekertek föl a kerekesek. Percek alatt a dobogón volt az, aki föl akart jutni. Szólt a zene és ropták a táncot mindnyájan. Aki egyedül nem tudott, azt pőrgették-forgatták a szekerével. Bartók Eszterrel és Gergővel együtt lenni a pódiumon, ez volt ám a csudajó!
Sajnos, ahol megterem a vidámság, ott mintha kiváncsian leskelődne a gonoszság is.
A szinpadról lezuhant valaki. Valaki, aki kocsiban ült, nehéz akkumulátoros kerekesszékben. Zuhanás közben kiesett a szekeréből, az meg rá. Rettenetes volt. Pillanatok alatt emberek sokasága gyűlt köré és hosszú időn át próbálták felemelni a földről. Ilyenkor óhatatlanul beugranak azok a balesetek, amelyek velem is megtörténtek, és összeszorul a szívem. Nagy sokára láttam, hogy a szegény mélybe zuhant lánykát a kocsijába ültetve eltolták. Ha nem történik ez a szörnyűség, örömteli napunk lett volna.
Hazafelé végig a lányra gondoltam. A buszban jókedvű volt a társaság. A szélhámos srác mindenkit kifaggatott, és közölte, hogy holnap megtárgyalják a Barátok közt-et. Így tértünk vissza a Barátók közt-re, és így értünk haza, vissza a mi kis gondokkal teli zárt világunkba. |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-10-2008 @ 06:32 pm
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 02-10-2008 @ 06:54 pm)
Comment: Drága Taci, annyira örülök, hogy jól éreztétek magatokat és annak főleg, hogy mindenhol jelen vannak érző emberek, akik szívből szórakoztatnak. Sajnálom azt a lányt aki leesett, de biztosan rendbe jött már azóta. Köszönöm, hogy bepillantást nyerhettem én is, ebben a különlegesen szép rendezvényben. Remélem már meggyógyultál. Szeretettel ölellek.lena |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 02-10-2008 @ 08:08 pm)
Comment: Drága Léna! Őszintén megvallva csak azért mentem el, mert tőlünk is felléptek néhányan. Az a világ nem az én világom, mégse bántam meg, mert új tapasztalatokat szereztem. Jobban sajnálom, hogy nem tudok gyakrabban jönni közétek. Tavasszal és ősszel sokat betegeskedik a szemem, ezért az aktív óráim száma kevesebb. Egyszer majd mesélek erről is, csak össze kell szednem a gondolataimat. Szeretettel ölellek: Taci :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lena1 (Ideje: 02-10-2008 @ 08:14 pm)
Comment: Nagyon várom, hogy újra találkozzunk. Szeretnék sokkal többet beszélgetni veled. Ölellek.Lena |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 02-10-2008 @ 08:25 pm)
Comment: Jaj, de aranyos vagy! Nagyon meghatsz. Egyébként én is. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: anyatka (Ideje: 02-10-2008 @ 08:29 pm)
Comment: Taci:) De jó, újra "látni", akkor ez most azt jelenti, hogy jobban vagy! Élvezettel vendégeskedtem nálad, mint mindig:):):) Puszi:) Andi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kiralylany (Ideje: 02-11-2008 @ 11:26 am)
Comment: Írásaid egy olyan világba adnak bepillantást, amit a legtöbben csak kívülről ismernek. Mindig szívesen olvaslak, ha tehetem. Köszönöm ezt a beszámolót is. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: boblogan (Ideje: 02-11-2008 @ 05:37 pm)
Comment: Élmény téged olvasni. Sok mindenhez lehetne hozzászólni, de inkább csak elismerő bólogatások sora lenne, te pedig sokkal jobban leírtad, amit kellett. Remélem, a balesetes lány már jól van. Ilyen rendezvények esetén én a szervezők helyében a parketten alakítanám ki a színpadot, mint egy táncversenyen, így elkerülhető lett volna ez a probléma is. Ja, ami a nagyit és a mobilt illeti, a megoldás a Vodafone körzetszámában rejlik: 70-es, mint a nagyi életkora... :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 02-19-2008 @ 03:45 pm)
Comment: Én is örülök neked anyatka, s főleg annak, hogy olyan dolgokról mesélsz, amelyek bizony nagyon elgondolkodtatnak. Puszillak! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 02-19-2008 @ 03:47 pm)
Comment: Lara, nekem az, hogy olyan világról írok, ami elég sajátságos, kissé nyomasztó. Nem is tudom, honnan nyerem a bátorságot. Állandó kérdések gyötörnek, helyesen teszem-e vagy sem. Sokat számít, ha bátorítasz. Én meg ezt köszönöm. :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: taci (Ideje: 02-19-2008 @ 03:50 pm)
Comment: Igen, én sem értem, mért kellett a színpadra felhívni olyanokat, akik élénkségükben könnyen elvesztik a figyelmüket. Boblogan, jól látod a helyzetet, megértetted az utolsó sorok közt húzódó feszültséget és azt a mondanivalót, hogy míg az akadálymentességről papolunk, észvesztő hibákat követünk el. Talán van némi feeling abban, hogy a szinpadon is lehet táncolni együtt, de ezt sosem szabad az esetleges balesetveszély sejtésével megtenni. A lányról nem tudtam meg semmit, remélem, jól van. A 70-es vodás szám és a nagyik közti összefüggésre nem gondoltam. Nahát! Mindig tanul az ember! Köszi a magyarázatot! :) |
|
|
|
|
|
