Barbi egy nagyon aranyos nő! Valahogy mégsem kapja azt ,amit megérdemelne. Sokszor boncolgatjuk ezt a témát,de sosem jutunk előbbre.Neki elvei vannak. (jó neki) Az már más kérdés ,hogy ezek az elvek nagyok kemény kötésűek, de hát ez van. Ha már elv ,akkor legyen kemény,mert azért elv.Nem igaz?

Mikor legutóbb könyvtárban jártam, megakadt a szemem egy könyv címén,ami előszőr kissé taszított,de aztán eszembe jutott Barbi.Hoppá! Ez pont Neki szól! Otthon boldogan mutattam neki ,hogy miket sikerült találni. Nyolc könyvet tettem ki elé .Mondtam , hogy ha valamelyikkel szimpatizálna,bátran vigye csak haza. Barbi két percet adott az összes könyvnek,majd könnyedén közölte: Egyik sem nekem való.
Mi az hogy egyik sem? Az egyik, az a szürke kötésű,azt egyenesen Neked írták ! Miért nem veszed észre? Ezt persze csak gondoltam. Itt még nem adtam fel.Egyenként kezembe vettem a könyveket és elmondtam ,melyiket miért vettem ki.Amikor pedig az "Ő " könyvéhez értem ,akkor csak annyit mondtam ,hogy a címe kiváncsivá tett. Kinyitottam valahol ,és olvasni kezdtem ,persze csak magamban.Néha hümmögtem, néha nahátoztam,végül lezártam az egészet egy "ki hitte volna?" megjegyzéssel. Átadtam Barbinak,s miután lapozott néhányat, letette. "Biztos jó, de nem érdekel!"

Este ,elővettem megint ezt az árván hagyott könyvet,és olvasni kezdtem .Csak mégis ,néhány mondatot, hiszem nekem nincsenek ilyen problémáim. Sajnáltam volna ,ha érintetlenül viszem vissza.A néhány mondatból néhány fejezet lett,és azt vettem észre, hogy lázasan keresgélek,és szinte hangosan motyogom:Ez nem lehet igaz!
Ez a könyv nekem szólt. Kíméletlenül nekem szólt.