Valami rendszerhiba lehet a Műterem - nél, vagy mi!

Tegnap, azaz 2008 február 16-án feltettem a "Rajzok" című albumomba néhány új képet, rendben, ahogy eddig mindig.

Bár nem oda akartam, új albumot szerettem volna nyitni, kifejezetten emez új sorozatom számára, de azt valamiért nem lehetett... gondoltam, na nem baj, beteszem a rajzok közé, s így is tettem.

Mára viszont megfogalmazódott bennem, hogy jó, ha már ott van a rajzok között, ám legyen, de írok hozzájuk néhány mondatot. Mert azért mégiscsak egészen más, egy önálló téma, új technika, stb.

Nos, ezt szerettem volna az album leírásába betenni, de azt mondta a rendszer, hogy hamis admin kukival próbálkozom...

Jéééé, az meg mi? És honnan van nekem olyanom? Ha meg már van, akkor mitől hamis?

No, mindegy, gondoltam, kilépek, belépek újra, hátha elévült valami tegnap óta. Nosza, kaptam magam, beléptem frissiben, az eredmény ugyan az lett.

Még ilyet!

Akár hogyan is próbálkoztam, sehogy nem tudtam azt a néhány mondatot begyömöszölni az új sorozatomhoz.

Nos, ezért ide biggyesztem.

Íme:

Az alábbiak a "Torzonborzongó" c. horror-paródia versemhez készült illusztrációkra vonatkoznak:
Évekkel ezelőtt úgy esett, hogy írtam néhány versikét azonos magánhangzókkal. Született két „a”, két „e”, egy „i”, egy „ö” és egy „o” – vers.
Az „o” vers témája, szinte adta magát: horror – ugyan, mi más is lehetett volna?
Így született meg a „Torzonborzongó” c. horror-paródia versem.
Már akkor elhatároztam, hogy majd egyszer készítek hozzá illő illusztrációkat.
A képek hangulatának természetesen tükröznie kell majd a vers hangulatát. Vagyis minden kép, ami a vershez készül majd, legyen komor, ódon, romos, mocskos, koszos, borongós, de úgy, hogy még véletlenül se lehessen komolyan venni…
Akik ismernek, valamint az eddigi képeimből is láttak már néhányat, (maximális színtelítettségű képek, melyek legtöbbje valamiféle mesevilágot, fantáziavilágot ábrázol fotorealisztikus módon, minden abszolút jól látható, kivehető, mégis álom-szerű a képeimen.) ezen az illusztráció-sorozaton talán csodálkozhatnak. Sőt, biztosan így is van.
Mielőtt bárhová feltettem volna ezeket a képeket, elküldtem jó néhány barátomnak, barátnőmnek, és ők a legmélyebb döbbenetüket fejezték ki velük kapcsolatban. „Ez nem te vagy!” „Juuuj, ez nem tetszik, hová lett a derűs éned”? „Depressziós lettél, mi van veled? Ezek nagyon sötét képek”! – ilyen, és ehhez hasonló reakciók érkeztek válaszul.
Mikor ezeket elolvastam, akkor viszont én kezdtem el csodálkozni, mert, hiszen, pont ez volt a célom! Hogy a képek ilyenek legyenek! Komorak sivárak, szánalmasan nevetségesek abbéli igyekezetükben, hogy rémísztgessenek. Mint, amikor a bolha köhög...
Ráadásul egy számomra teljesen új technikával készítettem őket.
Első lépésben kialakítottam egy sötét tónusú érdes felületet, majd ezt „leöntöttem” feketével. Aztán a „levakarásos” technikát alkalmazva, a fekete szín különböző mértékű eltávolításával alakítottam ki a figurákat, (vagyis negatívban dolgoztam) melyek ettől meglehetősen plasztikusak és komorak lettek, vagyis pont olyanok, mint szerettem volna.
Az sem véletlen, hogy minden figura karikatúra-szerű, és egyik – másik elnagyolt, míg némelyek sokkal kidolgozottabbak. Egyesek kőből készült szobor -, míg mások papírfigura-szerűek. Hiszen ez az egész egy nagy vicc!
Nos, kedves ismerőseim, és ismeretleneim, kérlek, a fentiek szerint nézzétek a horror-paródia vers illusztrációit!