Megyek reggel át a piac épületén, ahogy szoktam, vizslatom a zöldségeket, járatom a szemem a színes sokaságon.

Már majdnem kiérek a túlvégen, amikor az egyik rekesz mellett megtorpanok. Egy pici, szőrös állatka, egy kisegér szuszog a földön. Biztos nagyon meg lehet ijedve, fújtat, mint a sprintfutó a száz méter után. Persze belőlem előtör az állatbarát, leguggolok mellé, megsimogatom. Nem fut el. Vagy sokkot kapott, vagy megfázott és nem elég fürge, nem tudom.
Vigyorogva nézek a legközelebbi zöldséges nénire és a padlóra mutatok.
- Kisegér! - közlöm széles mosollyal.
- Egéééér? - látom az ismerős, undorodós grimaszt a néni arcán.
De már hallom másfelől a hangokat.
- Odanézz, egér!
- Nézd, hogy simogatja!

Az egérrel vagyok elfoglalva, nem tudom mit mond a néni a szemben lévő biztonsági őrnek, csak a választ hallom az úriembertől:
- Én ugyan hozzá nem nyúlok!
Elröhintem magam, hogy a hőbörgő, esetleg fegyveres pacákokat nyilván simán elintéző biztonsági muki tart egy alig pár centis, mindenkinél sokkal jobban megrettent állatkától.
A kofa végül egy zacskót nyom a kezembe.
- Tegye ebbe bele! - kéri.
Kisebb fogócska következik az egérrel, aki azért annyira mégsem hagyja könnyen megfogni magát, bújna a rekeszek közé. Én csak guggolok és a kezemmel próbálom a helyes irányba terelni, a zacskó szája felé. De ő sem hülye, fúrná be magát a műanyag rekesz rései közé, de pechjére elméri, nem, ő oda nem fér be, én pedig gyorsan bezacskózom szegényt.

Diadalittas mosollyal emelem fel a rémülten tekintgető kisállatot, gügyögök neki, hogy ne féljen, nem bántom, majd körbenézek.
- Odakinn el kell engedni! - jelentem ki fellebbezhetetlenül.
A biztonsági őr felajánlja, hogy majd ő kiviszi a kukákhoz.
Bizalmatlanul méregetem az urat amíg szorogatom a zacskót - benne a sajtpusztítóval - végül csak odanyújtom.
- De csak akkor adom, ha megígéred, hogy nem nyírod ki! - nézek rá esdeklőn.
- A kukáknál elengedem.
- De ne öld meg. Légyszi...
Látom, hogy még megmutogatják a foglyot egy férfiárusnak is, aztán elindulnak vele kifelé. Csak reménykedni tudok, hogy betartotta az őr, amit ígért. Majd hazafelé számonkérem rajta.  

Aztán fejcsóválva hagyom el a piacot. Mi a fenének kell félni egy egértől? Kis, szőrös emlősállatka, akár a kutya vagy a macska, csak kisebb valamivel. Miért vált ki utálatot? Egy rajzfilmben sem játszik negatív hőst. Elképzelem, hogy Mickey egér, a Tom és Jerry sőt a Macskafogók láttán is visítva rohannak ki az emberek a TV elől. Muris lenne. Nem nekünk kéne félni. Az egérnek. Számára toronyház nagyságú emlősök kergetik seprűvel, bottal és megpróbálják agyoncsapni. Merthogy összerág mindent. Aha. A kiskutyát sem csapják agyon, akárhányszor fogyasztja el a családfő papucsát. Ha rossz helyen van, szépen kitessékelik. Az egeret- agyoncsapják. 
Remélem, az én kis egérkém megúszta.