| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
A majdnem űrhajós Ideje:: 02-25-2008 @ 04:31 pm |
|
|
|
|
(képzelt riport egy-két hangra, avagy vicc, para, frázis)
Riporter (a későbbiekben R): - Jó estét kedves hallgatóink! Végre eljött a nagy pillanat! Itt állunk az ajtó előtt, amely utolsó határként dacolva áll köztünk és Ő közte. Köztünk, akik inni szeretnénk szavait, és Ő közte, aki ígéretéhez híven most megosztja a csoda részleteit velünk. Velünk ... ööö ... (R keresi a szavakat.) velünk nem-űrhajósokkal. Hetekbe telt, mire hajlandó volt igent mondani szerény felkérésünkre. És most, hogy itt vagyunk egyetlen kopogásnyira Tőle és áhított szavaitól, bevallom el-elcsuklik a hangom. (Sóhajt.) Kopogással illetem a nem mindennapi ajtót. (Óvatosan kopogtat, símogatja csak a felületet. Kínosan hosszú csend. R érezhetően elbizonytalanodik. Újra kopog.) Halló, van itthon ... (Az ajtó nyikorgása szakítja félbe. A nyílásban senki.) ööö ... valaki?
Laczfi doktor (a későbbiekben is Laczfi doktor): - Na, vonszolják magukat beljebb! Tessék ...
R: (Zavartan suttog.) - Belépünk a szentélybe. Félhomályként, sőt inkább háromnegyed homályként aposztrofálnám az idebent uralkodó majdnem sötétet. Vendéglátónkat még nem látom. Azaz hogy mégis, mintha a sarokban ... (Mind halkabban suttog, szinte leheli a szavakat.) Igen! Igen, kedves hallgatóink! Igen és megint igen! Az a parázsan izzó szempár a hátsó sarok feketéjében, az ódon fotel kétoldalt előre logó fejtámlájának árnyékában. Csak Ő lehet! Laczfi doktor! A méltán körülrajongott Dr. Laczfi Inci. Az űrhajós. (R észre sem vette, hogy az előző lélegzete jó fél perce elfogyott. Hosszan, kéjesen szívja be a szoba áporodott levegőjét. Egy titkos, elégedett mosolyt is megenged magának a sötétben.) Laczfi doktor, üdvözlöm Önt a Rédió Brí FM 74 teljes hallgatósága ...
Laczfi doktor: (Félbeszakítja.) - Hagyja fiam, hagyja ... Sajtot hoztak?
R: - A sajtót kérdezi, uram? Azonnal ... (Kapkodva végigtúrja a zsebeit.) Mintha a reggeli újságot ide tettem volna. Ó, igen, igen! Tessék Doktor Úr, a napi sajtó.
Laczfi doktor: - Sajtó?! (Magából kikelve.) Hülye gyerek! Sajtot kérdeztem, sajtot.
R: - Ó nem uram, sajtot nem hoztunk. (Szemlesütve.) Sajnálom.
Laczfi doktor: - Hány perces interjút is beszéltünk meg?
R: - Egy félórás mélyinterjút, Doktor Úr.
Laczfi doktor: (Hamiskásan.) - És nem hoztak sajtot.
R: - Nem, uram.
Laczfi doktor: - Rendben. Akkor szűk öt percük van. Kérdezzen!
R: (Csalódott hangon.) - Megosztána velünk az űrben töltött napok élményeit? Kis országunk internetes sajtót olvasó sokasága döbbenten áll a jelenség előtt, miszerint Ön, Doktor Úr, úgy vált hazánk második űrhajósává, hogy arról sem a nyomtatott sajtó, sem egyik televízióadó nem számolt be egyetlen tudósításban sem. Sőt, későbbi érdeklődéseinkre elmondták, hogy tudomásuk sem volt a világraszóló eseményről. (A fejét csóválja, aztán halkabban folytatja.) Na, ezek ők ... Hanem Ön, Laczfi doktor! ... Újra kérem, meséljen nekünk! Beszéljen a hosszas felkészülésről! Hogyan esett pont Önre a választás? Milyen volt a kilövés, a súlytalanság állapotának átélése?
Laczfi doktor: - Ja, hogy az? Az jó volt.
R: (Megrökönyödve.) - Jó volt? Csak ennyi?
Laczfi doktor: - Akarja, hogy elmondjak pár idézetet Gagarintól?
R: - Gagarintól?
Laczfi doktor: - Rendben. Értem. Hmmm ... Legyen akkor Armstrong! "Kis lépés egy embernek ..."
R: (Türelmetlen kezd lenni. Félbeszakítja.) - Drága Doktor Úr, a hallgatók az Ön élményeire kíváncsiak. Mesélne a saját űrutazásáról?
Laczfi doktor: - Nem tehetem. Tudja, én nem jártam az űrben.
R: (Elfehéredik.) - Neeem?
Laczfi doktor: - Nem. De járhattam volna. (Itt a levegőbe emeli bal keze mutatóujját.) Járhattam volna! A rajongóimmal ültem egyszer együtt - beszélgettünk erről-arról. Többek között szóba hoztam, hogy mennyi, de mennyi örökérvényű dolgot tettem már le eddig is a képzeletbeli asztalra, és hogy milyen szemét dolog is az a korábbi munkatársaimtól, hogy ezt nem értékelték maradéktalanul. És akkor az én rajongóim jöttek az ötletekkel ... Hogy mi minden lehettem volna: tűzoltó, katona. Aztán hogy például vadakat terelő juhász, meg ilyesmik ... De nekem leginkább ez az űrhajós dolog tetszett. (Mosolyog.) Így aztán ők, miután megígértem nekik, hogy abban az esetben, ha mindezt megszervezik, nem lesznek árulóknak és hálátlan tuskóknak bélyegezve általam ... Szóval ekkor a rajongóim elhelyeztek néhány, az űrhajósságomra vonatkozó cikket, utalást, ezt-azt a világhálón. Én pedig szerényen tűrtem mindezt. No jó, megírtam helyettük a feltöltésre kerülő történeteket. Végül is, ki írhatta volna meg jobban ezeket cikkeket, nem? (Még jobban mosolyog.)
R: - Ez hallatlan!
Laczfi doktor: - Még hogy hallatlan? Dehogy az! Ez egyszerűen a rajongóimat és engem mindörökre összekapcsoló szentháromság, a barátság, az szeretet és az önzetlenség manifesztációja. Egy életre keltett legendában. Ami akár igaz is lehetett volna! Ismerve képességeimet, amelyeket mennyiségben természetesen csak jó tulajdonságaim múlnak felül ...
R: - Hallatlan! Ismétlem: hallatlan. Pláne, hogy az említett cikkekből jól ismerjük kiváló pszichológusi múltját. Hogyan használhatja az önzetlenség kifejezést az elhangzottakkal kapcsolatban a lelkek, a tudat és a tudatalatti felkent orvosaként?
Laczfi doktor: - Felkent? Hogy érti, hogy felkent?
R: - Na nem, ne mondja, hogy igazából nem is orvos!
Laczfi doktor: - Öööö ... De lehettem volna!
R: - Még hogy lehetett volna! (Gúnyosan kacag.) Hahaha!
Laczfi doktor: (Helyreutasító hangon.) Így van! Lehettem volna! Annak idején, amikor a Pszichológiai Intézetben dolgoztam, nekem volt a legteljesebb rálátásom az egész intézmény munkájára.
R: (Újra áhitattal.) - Ó, valóban? Kérem, ne haragudjon az előző kirohanásomért! Mesélje el, mivel foglalkozott ott. Gondolom felelősségteljes, komoly projektek sokaságát tudhatja maga mögött.
Laczfi doktor: Jól gondolja. Én voltam ott a portás.
R: (Hitetlenkedve.) - A portás?
Laczfi doktor: - Bizony, bizony! És nem is akármilyen: a főportás!
R: - Na jó, elég! (Hátraszól a technikusoknak.) Csomagoljatok!
Laczfi doktor: - Már mennek is? Persze, mit is várhatnék azoktól, akiknek a barátsághoz, a szeretethez, az öszinteséghez és legfőképp a magas műveltséghez fikarcnyi közük sincs? Piha! (Kilép az árnyékból.) Sajtot biztos nem hoztak?
R: - De hiszen Ön ... Maga ... Te egy ...
Laczfi doktor: - Azt akarja mondani, hogy én egy egyszerű egér vagyok? Tudja mit, elmesélek magának ezzel kapcsolatban egy régi viccet. Ha ismeri, akkor se szakítson félbe! Szóval: "Áll a kisegér és a mamája az út szélén. Egyszer csak elrepül felettük egy denevér. Erre a kisegér felnéz a mamájára, és áhitatos hangon azt suttogja: Anyu, nézd egy tündér!" (Elégedetten kuncog.)
R: - Tudod Inci, nekem ez a tudósítás a nagy riporteri kiugrásom lehetett volna ... De mit is beszélek ... (Elmosolyodik és hátraszól a közben összecsomagoló stábnak.) Fiúk állj, indítsátok újra a magnót! Ja, és legyetek szívesek, engedjétek be azt az éhes macskát az udvarról! |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 02-25-2008 @ 04:41 pm
| Hozzászóló: szellzsofi (Ideje: 02-25-2008 @ 04:54 pm)
Comment: 102, jó szatíra. :D Az önmegvalósítás különböző szintjein menetelve pedig jobban bizonyítja létezésének jogát és minőségét, mint azt a nonnyárspolgárok szemében a doktor teszi majd a felfedő riport után. Amúgy ennyi csavart - és nem ér machinálni a Morált! Mert nincs! Vagy most általam van? :D hümmögős Zsófi köszöni :))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: 102 (Ideje: 02-25-2008 @ 05:01 pm)
Comment: hümm-hümm ... :))) köszönöm szépen! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szellzsofi (Ideje: 02-25-2008 @ 05:12 pm)
Comment: És még hozzá tenném: na ez irodalom. Leblogizélni... Miért? kíváncsiZsófi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Netelka (Ideje: 02-25-2008 @ 06:44 pm)
Comment: Igen, most én kérdezem: mi a frászt keres ez a blogban?! Jó lenne már, ha mindenki tudná, hol a helye. Ennek az írásnak az IK-ban vagy a magazinban volna... No, mindegy. Szóval, szellemes, velős, sokatmondó. Gratula :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: ovobacsi (Ideje: 02-25-2008 @ 09:13 pm)
Comment: ez olyan nagyon hűűű, és nagyon haaa! grat. Ákos |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szemilla (Ideje: 02-26-2008 @ 12:11 am)
Comment: nem hiszem el! sosem találtam volna ki, hogy te írtad! :))) pedig ki írhatta volna, hanem te? :)))) szuper! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: soman (Ideje: 02-26-2008 @ 04:52 am)
Comment: Ez egy zseniális mű. Nem túlzok. Jól megvezettél, gondoltam én az elején a kicsinyítőképzős médiakurvára, aztán később másra, de szépen rávezettél az igazságra. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: blue (Ideje: 02-26-2008 @ 08:34 am)
Comment: Nagyon jó. De mit keres itt? IK-ba vele! pussz: g))))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: 102 (Ideje: 02-26-2008 @ 10:10 am)
Comment: :) köszönöm Drágáim! tudjátok, úgy alakult, hogy én valahogy itt gyüjtöm a B-oldalaimat. :) Zsófi kedves, ha visszanézed a többi itt lévö darabom, azonnal érted majd! Netim, ez van, magammal bánok aztán csak igazán kritikusan! ölelés! :) Ákosszemi! Szemiákos! ugye-ugye és nagyon? jó kis meglepi volt ... ;) jó Somanom! szóval vágod Laczfi doktor személyét? (csak hallgatóznom kellett a gangon ...) :))) el sem hiszed, mennyire örülök és milyen hálás vagyok, hogy érted! :) Gabim, köszönöm! válasz feljebb ... egyébiránt meg cupp és még ... százzal, kettesben :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kiralylany (Ideje: 02-26-2008 @ 10:57 am)
Comment: :-))))))))))))))))) Tudtam ám, hogy egér! Rien blogja is segített, ugye? Az a vicc a végén nagyon édes! :-))))))))))))))))))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: 102 (Ideje: 02-26-2008 @ 11:20 am)
Comment: Királynöm! :) köszönöm! több hetes a darab, tán kicsit aktualitását is vesztette ... (titokban elárulom, hogy Adri egeres sztoriját még láttam, de máris pótolom!) egyébiránt meg erösen fájlalom az elmaradt szombatot! cupp, szám |
|
|
|
|
| Hozzászóló: kiralylany (Ideje: 02-26-2008 @ 11:35 am)
Comment: Azt én is sajnáltam, elhiheted... :-( Üres volt a széked... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: veva (Ideje: 02-26-2008 @ 12:57 pm)
Comment: Tehetséges vagy, meg ügyes is! Hm-hm! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: 102 (Ideje: 02-26-2008 @ 01:16 pm)
Comment: :) köszönöm Vevácska! elkényeztetsz ... örülök, hogy itt látlak! p, B. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: veva (Ideje: 02-26-2008 @ 02:28 pm)
Comment: Úgy látszik, én is elég ügyes voltam, meg rellly(j)télyes ;) is, de igazad van, az a változat is lehet igaz... ----- mert bár egyetlen igazság létezik, de mindannyian önmagunk felől közelítünk hozzá. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: 102 (Ideje: 02-26-2008 @ 03:08 pm)
Comment: :) dehogy voltál rejtélyes! vettem az élcet, s eszerint válaszoltam is. hanem az komoly volt, hogy örülök, hogy itt látlak és itt váltunk szavakat! ebben az egy igazság dologban én nem hiszek. az örök kételkedésben (a magunk személyes igazában is) valahogy sokkal inkább. egyébiránt meg: ha csak a háeszeket nézem, úgy tünik, egyedül Ottó vágja, miröl is beszélgetünk mi itt most. :) szóval szinte mindegy ... ezt véve alapul pedig, bármely szerénytelenül is hangzik, szerintem ez egy kifejezetten szellemes és elegáns riposzt, szemben a fenti írásomat kiváltó gyermekded és humortalan darabokkal. egyébiránt talán már le is pereg innen, mire befejezem ezt a néhány mondatot. szóval másodszor is mindegy ... tényleg annak örülök leginkább, hogy válthattunk pár gondolatot, s hogy mindezt itt tettük! örültem Neked! ölelés, B. ;) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: piroman (Ideje: 02-26-2008 @ 03:15 pm)
Comment: Már olvastam, akkor is ez volt:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: 102 (Ideje: 02-26-2008 @ 03:18 pm)
Comment: jó Pájrom, részemröl a fáklyásmenet! :) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Iron (Ideje: 02-26-2008 @ 09:16 pm)
Comment: Nagyon büszke lehetsz magadra! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: 102 (Ideje: 02-27-2008 @ 08:27 am)
Comment: köszönöm! :))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: 102 (Ideje: 02-27-2008 @ 08:30 am)
Comment: ... a csak ezért regelöknek külön is! :))) p, B. |
|
|
|
|
|
