[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 270
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 270


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: BLOG, Napló!


BLOG, Napló!
[ Blog (napló) főoldala. | Regisztrálj! ]

A tagoknak lehetősége van saját blogot (Naplót) vezetni, és azokhoz hozzászólni.

Véletlenek??
Ideje:: 02-25-2008 @ 09:17 pm

Mint többen tudjátok, ma reggel az RTL Klub „Csak csajok” műsorában szerepeltem pár percig.
Folyton időhiányban szenvednek, a reklámok elviszik a műsoridőt a meghívott vendégektől.
A műsor végén kerültem sorra - ami egyáltalán nem lett volna baj, mert így legalább körülnézhettem az egyszerű körülmények között működő stúdióban, kifürkészhettem egy-egy kulisszatitkot.
Ott nyüzsögtek körülöttem a hírességek. Bíró Ica, Kautzky Armand, Forgács Gábor, Kánya Kata, Stohl András, Szerednyei Béla és a most felfedezett gyönyörű, szerény színésznő Egres Katinka.
Mindenki szóba állt velem, Wágner Szilvia, az engem felfedező szerkesztő pedig olyan barátságosan fogadott, mintha örök életünkben ismertük volna egymást.
Laci az előtérben várt és nézte a monitort, hogy vajon sorra kerülök-e egyáltalán. (Lehet, hogy jobban dobogott a szíve, mint az enyém?)

Szóval… nem is erről akarok beszélni. Miután szerencsésen, „betojás” nélkül és „befejezetlenül” (No jól van, értem én, hogy nem szabad kiejteni egy kiadónak , egy cégnek, egy könyvnek sem a nevét – mert az reklámnak minősül, és komoly büntetést kapnak érte) ha egy, csak egyetlen egy versemet ha elmondhattam volna – mondjuk „A csiga-biga álmát!…de nem fért a műsoridőbe, mert mire adásba kerültem, már csúszásban voltak.
Amikor kiléptem a stúdióból, egy kedves fiatal riporternő megkért arra, hogy beszéljek az életemről. A fenti, másik blogomban ajánlom (vagy nem ajánlom) a rólam készült rövid portrét.

Ahogy befejezték a riportot, Laci izgatottan mondta:
– Erika, most egy nagy meglepetés fog érni! – Óvatosan kukucskáltam ki az öltöző ajtaján.
És ott állt Ő. Schmitzi. A fiam legjobb barátja. Rendes nevén Schmidt Antal. Együtt jártak Szentesre az irodalmi- drámai osztályba, együtt kezdték az operatőri pályát. Olyanok voltak, mint a vértestvérek.
Több mint tíz éve, a temetés óta nem láttam.
–Te itt? Honnan tudtad, hogy szerepelni fogok? – kérdeztem, mikor már meg tudtam szólalni.
– Nem tudtam – mondta Ő.
Tíz perc múlva munkája volt egy másik műsorban, csak pont erre jött, ezen a folyosón.
Néztem, tapogattam a karját, öleltem, ahogy csak tudtam. Meleg volt és… élt!
Simogattam a haját. A haját, amit mindig egyformán viseltek. Smitzi most is éppen úgy. Úgy hasonlítottak. Istenem, ha élne, most ilyen lenne a fiam! Sírtam, mosolyogtam.
– Miért nem írtál? Miért nem kerestél? – Nem emlékszem mit válaszolt, csak arra, hogy azt mondta:
– Most már nem foglak szem elől téveszteni! –
Azután elsietett. Nem sírt, pedig láttam rajta, hogy .. szóval a férfiak nem sírnak. Ha a felvételem előtt találkozunk, nem tudtam volna a meghatódottságtól bemenni a stúdióba.
De…véletlenül jókor jött arra. Véletlenül.
Várt a taxi, gyorsan el kellett búcsúznunk.
Egész úton telefonáltam, állandóan csöngött a mobil, időm sem volt gondolkodni. A vasutasak sztrájkja miatt elég körülményesen értünk Csabára. Folyton csak rá gondoltam. Istenem, micsoda véletlen! Legalább őt láthatom.

Vajon találkozunk-e még? – töprengtem még akkor is, amikor kettesével vettem itthon a lépcsőfokokat, hogy mielőbb netközelbe jussak, láthassam a talis képeket és a beszámolókat.
Ahogy odatértem a leveleimhez, nem hittem a szememnek! „Antal ismerősnek jelölt. Antal üzenetet küldött.”
Rákattintottam.
Így szólt az üzenet:
–Na ugye? Máris megtaláltalak!: ))


Utoljára változtatva 02-26-2008 @ 05:35 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Blogozó profil
Blogozó profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: ovobacsi
(Ideje: 02-25-2008 @ 09:27 pm)

Comment: véletlenek márpedig nincsenek, de lehet, hogy csak véletlenül... én azért megkönnyeztem a találkozást...


Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 02-25-2008 @ 09:36 pm)

Comment: Köszönöm, Ákos, én is sírtam , ami ritkaság, hiszen nagy kincs a sírás. Mindez a nyílt színen, a folyosón történt. És ő tűrte.Talán azért is írták meg a fenti blogban bulvárban, mert mindenki látta.


Hozzászóló: naiva
(Ideje: 02-25-2008 @ 10:22 pm)

Comment: Erikám, az élet néha nagyon furcsa dolgokat produkál... Véletlen? Szerintem nem volt az... És gratulálok a szerepléshez!:) Sajnos nem tudtam megnézni, dolgoztam. Biztos érdekes, izgalmas lehetett!:)))


Hozzászóló: Si
(Ideje: 02-25-2008 @ 10:53 pm)

Comment: Azt hiszem, a véletlenek sem véletlenek. Miért ott és miért pont most...?


Hozzászóló: lena1
(Ideje: 02-25-2008 @ 10:59 pm)

Comment: Drága Erika, soha nincsenek véletlenek. Talán a fiad küldte maga helyett egy ölelésre. Hiszem, hogy így volt. Megkönnyeztem.Puszi.Lena


Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 02-25-2008 @ 11:07 pm)

Comment: Drága Si, Zsuzsi és Léna! Ha Ti is így érzitek, minek tagadjam, hogy én is! Mintha a fiam küldte volna maga helyett. Köszönöm a hozzászólásotokat. Puszillak Benneteket.


Hozzászóló: stando
(Ideje: 02-25-2008 @ 11:18 pm)

Comment: Erika! Hisz Te tudod a választ! :)))) Szeretettel ölellek: Ági


Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 02-25-2008 @ 11:22 pm)

Comment: Igen. Tudom... Ágikám.


Hozzászóló: soman
(Ideje: 02-26-2008 @ 05:02 am)

Comment: Na hát, ez tényleg még a férfikönnyet is kicsalja...


Hozzászóló: Netelka
(Ideje: 02-26-2008 @ 05:35 am)

Comment: :) Igen, talán tényleg nincsenek véletlenek :)


Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 02-26-2008 @ 07:18 am)

Comment: Ugye, ugye, Ottó? Puszillak!


Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 02-26-2008 @ 07:19 am)

Comment: Igen, kedves Druszám, ilyenkor pirul a materializmus: ))


Hozzászóló: szemilla
(Ideje: 02-26-2008 @ 07:42 am)

Comment: szívszorító...


Hozzászóló: blue
(Ideje: 02-26-2008 @ 08:39 am)

Comment: Véletlenek nincsenek...pussz:g))))


Hozzászóló: szellzsofi
(Ideje: 02-26-2008 @ 10:02 am)

Comment: JajjIstenem... Nekem is van kettő kisfiam - nagyon sajnálom. De annak örülök, hogy híreségekkel beszélhetek, olvashatok itten, és gratulálok a sors ezen kedves fintorához. üdv, Zsófi :)


Hozzászóló: 102
(Ideje: 02-26-2008 @ 10:45 am)

Comment: oly kevés véletlen van, ellenben a jó pillanatok kiérdemlésében hiszek. szerintem Te kiérdemelted öket. sok jó pillanatot ... itt is ölelés! p, számod


Hozzászóló: kiralylany
(Ideje: 02-26-2008 @ 10:47 am)

Comment: Erikám, ez olyan megható. Szerencse, hogy a felvétel végén találkoztatok a fiúval. Viszont azt nem értem, ha ezek a lüke tévések találnak érdekes riportalanyokat, mért nem osztanak eleve több időt rájuk már amikor megszerkesztik a műsort! Hiszen lehet tudni, hogy csúszni fognak. Mindig ez van. Kalkulálják bele!


Hozzászóló: Angeli
(Ideje: 02-26-2008 @ 11:12 am)

Comment: Hiszek a sorsban. Egyre jobban. Ölellek drága Erikám!


Hozzászóló: piroman
(Ideje: 02-26-2008 @ 03:27 pm)

Comment: :)


Hozzászóló: anyatka
(Ideje: 02-26-2008 @ 05:28 pm)

Comment: Könnyeimmel küzdök:) Puszi Andi


Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 02-26-2008 @ 05:45 pm)

Comment: Szemim és Gabybluem! : ))) Köszönöm.


Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 02-26-2008 @ 05:48 pm)

Comment: Szia Zsófi! Én már jártam a Te írásaidnál,üdvözöllek nálam! Szeretettel: Erika


Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 02-26-2008 @ 05:50 pm)

Comment: Számtalan ölelést Neked! Gyógyulj! Köszönlek.


Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 02-26-2008 @ 05:56 pm)

Comment: Drága Lara! Ne legyünk elégedetlenek. Már az is csoda, hogy megtalált engem valaki a tv-ből, és ha kevés ideig is, de megszólalhattam. A műsorvezető nevét nem is említem, de nem véletlenül hagytam ki a kedves emberek felsorolásánál! Szerencsére ez a felvételen nem látszik. Tényleg, be sem tudtam volna menni a stúdióba, ha ez előtte történik. Ám szerencsére jól történt. Puszillak!


Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 02-26-2008 @ 05:57 pm)

Comment: Ölellek Angeli, köszönöm a drukkolást Pirom.


Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 02-26-2008 @ 06:00 pm)

Comment: Ne sírj, Andika, szárítsd fela könnyeidet, hiszen jó a vége! Puszillak!


Journal ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.46 Seconds