Az épület előtt sokan ténferegnek a bejáratot keresve. Vajon melyik ajtó az igazi a kb. ötből, ami az épület belsejébe vezet? Még nem tudják, hogy mindegyiken be lehet jutni, és mind nyitva is van. Akik messziről jöttek, az odavezető utcácskákon  is el-elakadnak. Van is mit nézni: sok a kirakat. S az üzletek?

   „Csizma center”. Nyilván csizmát árul, de miért center? Egy magyar szót ismerek ezzel az angolos előtaggal, ez pedig a centercsatár . Ő viszont nem jár csizmában, kizárólag stoplis cipőben. Ha központ akar lenni, miért nem jó a centrum? Ha mondjuk, külföldieket akar becsalogatni a tulaj, akkor inkább a csizma helyett kellene az angol megfelelőjét írni. Az se volna szívderítő itt, a magyar Alföld közepén, de legalább érthető és megmagyarázható lenne. Hasonló a bajom a „Háztartási shop” – pal. Ebből az angolul tudó annyit ért, hogy valamit árulnak ott, de mert az egész országban árulnak valamit, ez aligha alkalmas a vendég figyelmének a felkeltésére. A magyar vásárló kitalálja, hogy az idétlen elnevezés mögött mi rejlik, de túl sok kedve nincs odamenni. A tulaj biztos nem is bánja ezt, mert ha igen, akkor biztosan nem kínlódik a szerencsétlen, hogy a boltja neve minél idegenebbül csengjen. A csúcs azonban számomra a „Húsmarket” kifejezés, így, egy szóba írva, hogy se az egyszerű magyar, se az angol nyelvű ne sejtse, mi rejlik a cégér mögött. A ’market’ persze piacot jelent, de az sem jellemző, hogy az angol nyelvű külföldi húsért járna hozzánk. Bár ki tudja. A furcsamód sötétített üveg sejtelmesen elzárja a mögötte található boltot (s annak árait!) a közönség elől.

  Sokszoknyás anyóka, kezében fonott kosárral ténfereg az utcán, megáll a „Húsmarket” előtt, látszik rajta, hogy töpreng erősen, de aztán tanácstalanul továbbindul. Meglát engem, amint egy kirakatot nézegetek. Odajön és zavartan, bár illedelmesen azt kérdezi:

-         Mondja fiatalember, nincs itt egy hentes valahol?