Nézünk téged és veled álmodunk. Mert valahol mindenki szeretne kitörni a hétköznapok fogságából, a fojtogató magányból.
És te most megvalósítod. Irigykedve szemléljük, hogyan lépsz előre, ámulunk a veled született erőn, és veled nevetünk, ha éppen az kell.

De ez ne tévesszen meg. Mi csak a közönség vagyunk az életed színpadán. Hangtalan kibicek, akik csak veled örülnek vagy szenvednek, de nagyon messziről. A főszerep, a tiéd.

Melleted vagyunk, de még sem a mi szívünk szorul ösze, ha gyermekeid könnyes arcát látod, nem nekünk teszik fel szeretteid azokat a kényes kérdéseket és nem a mi könnyünk fog lefolyni az arcodon, mikor magányos estén az esőt bámulva nézel ki az albérlet ablakán. Az álom a tiéd, és ezzel sok más is jár. Talán ezért adják fel olyan sokan és válasszák az öngyilkosságot. Egyszerűbb lépés. Egyszerűbbnek tűnő lépés...

Tudnod kell, hogy mit válalsz. Azt is, hogy miért.
De vigyázz, ha egyszer elhagyod az eddigi meleget adó fészkedet soha többé nem leszel a régi...mert mindig is menekülő leszel...hol önmagad, hol a világ előtt...

Az élet rád vár, a játszma elkezdödőtt. Hát vicceld meg a sorsot...most oszd Te a lapokat!