Most viszont nem ez a lényeg.Örülök ,hogy Apa is csak egy van, legalábbis nekem. Mindig tudtam ,hogy okos az Apám,de azt is tudtam ,hogy szigorú szabályok szerint él. A szabályok elől menekülve ,egyben előle is menekültem,hiszen ki tud megfelelni annyi mindennek ?
Szoktunk beszélgetni. Elég furcsán néz ki az egész.
Teljesen olyan mint a filmekben.Pedig, bevallom ,utálom mikor a filmekben így beszélgetnek. Elhangzik egy kérdés, közben egymásra sem nézünk, majd jön a válasz, (rövid ,tömör, velős,semmi cicoma) majd valami teljesen másról beszélünk. Ő nem kérdezi miért kérdeztem, Én nem mondom miért kérdeztem. Komolyan agyrém, de valamire mégis jó : kapok választ úgy ,hogy nem kell magyarázkodni.
Anyuval már nem beszélgetünk,komoly dolgokról nem. Nem szívesen mondom el ,hogy mi van velem, mert a végén csak összeveszünk, így inkább marad a "filmes" beszélgetés .

Jön a szülinapom,utálom. Utálom és kész! Míg más bulit szerevez,meghív ezer embert,fürdik az örömben, Én bizony legszívesebben bebújnék az asztal alá,mint régen a Mamánál a locsolkodók elől.:)) Lehet ,hogy nem is rossz ötlet:))Azt hiszik majd hogy megbolondultam,pedig nincs ebben semmi különös:)
Na, félre a tréfával,persze hogy nem megyek az asztal alá,különben is kitúrnának a gyerekek.Azt hiszem jól fogok viselkedni. Megint:)
Vagy nem:)