Szia Gödörlakó. Remélem, jól hallasz. Még mindig nem akarsz kimászni onnan? Na jó, te tudod. Amíg lent nyalogatod sebeid, én elmesélem, mi van itt fent. Segítő kezeket látok, feléd nyúl mind. Tudod, rokonok, barátok... Valakinél kötél van, hogy fel tudj rajta mászni, van aki egy erős ágat hozott. Nézd már! Még létra is van! :) Csak tudod, ha te szívesebben üldögélsz odalent a sötétben, akkor kevés a segítő kéz, hiába van belőle rengeteg.

Itt fent kedvesen énekelnek a madarak. Kezdenek virágba borulni a gyümölcsfák. Fehérek, rózsaszínek, tele élettel. A tavaszi virágok is gyönyörűek a gödör mellett. (Lent is van virág?) Süt a nap, képzeld :) Igaz, az előbb még esett az eső, de az az előbb volt, most pedig most van. (Megáztam ugyan, de a napon megszáradok...) Kényelmetlen lehet odalent kucorogni. (Én kifekszem a zöld fűre és hagyom, hogy süssön rám a nap).

Azt hiszed, innen könnyű magyarázni? Azt hiszed, én nem tudom, milyen a gödörben? Talán nincs ember, aki ne tudná. Egyetlen okos dolgot tehet odalent az ember: gondolkodik. Nem azon, hogy mi mennyire fáj, mert az gondolkodás nélkül is fáj (sőt, csak gondolkodás nélkül...) Szerintem döntsd el, hogy hagyod -e lent elgennyesedni a sebeid. (Mert ha feljössz, itt be lehet gyógyítani őket). Miért is akarnál lent maradni? Mert elfáradtál? Kedves Gödörlakó, ez nem így működik :) Mindig annyi pofont kapsz, amennyit el tudsz viselni. Annyi problémával találod szembe magad, amennyit meg tudsz oldani.

Mi? Hogy azt mondtad, boldogságra vágysz? Azt hiszed, abban a sötét veremben megtalál? Ugye, ezt nem gondoltad komolyan? Társra vágysz? (És szerinted ki vágyik társ lenni egy sötét, hideg gödörben?) Ha jól esik, nyalogasd még kicsit a sebeid. Ha gondolod, pihend ki a zuhanást. De azután szedd össze az erőd, ami mindig ott van benned ahhoz, hogy ki tudj mászni onnan. (Mindig, érted? Minden pillanatban). A segítő kezek várni fognak. Ha nem látod őket, akkor is (hacsak mire elindulsz felfelé, nem leszel képes egyedül kimászni) :)

És amint hagyod, hogy lent nyirkossá vált ruhád odafent megszárítsa a nap...
Amint odafent észreveszed, hogy a boldogságod nem másban kell keresned, hanem saját magadban...
Amint rájössz, hogy magad kell szeretned elsősorban (hogy mást is szerethess és hogy téged is szerethessenek)...

Na, abban a pillanatban boldog is leszel!
:)