Miért futsz?És hová menekülsz?
Utad úgyis Istenhez vezet,
bármit teszel,bárhová kerülsz,
sorsod el úgysem kerülheted.
Néha álmodsz szép őszi álmot,
néha fekszel mozdulatlanul,
hány éjt kell itt e földön hálnod,
míg ver az óra múlhatatlanul.
Mert az idő korlátlan nagy úr,
koszorúba fon egy életet,
amiben olykor csak gaz virul,
de néha virágot hoz neked.
Becsüld hát a ritka virágot,
amit a sors koszorúja ad,
ékesítsd vele a világot,
és soha ne tagadd meg magad.