Megemlékezés

Elhunyt Tibi, kinek halálát alkoholmérgezés és/vagy fulladás okozta, melyről mi tehetünk, mi emberek, közelebbről egy szűk embercsoport, melynek én magam is a tagja vagyok.
Nem érzek büszkeséget, ha arra gondolok, hogy ebben a gyilkos társaságban múlattam az időmet, és ha csak hallgatólagos beleegyezésemmel is, de részt vettem az alábbi élet elleni bűncselekmény végrehajtásában.
San Sebastianban történt.
Tibi, aki baszk lévén szenvedélyességről és tántoríthatatlan bátorságról tett tanúbizonyságot, itt élte nyugodt, kiegyensúlyozott életét.
Egy darabig, míg nem ébredt öntudatára, mint nyű tengődött egy Conchita nevű tehén ürülékében, s élvezte, hogy a drága jószág előző nap pitypangot, és pipifüvet legelt, amit némi vízzel nyomtatott le.
Miután Tibi teljes átalakuláson ment keresztül, kifejlődött kettős szárnya, szívó szájszerve, és összetett szeme, amivel a legnagyobb kavarodásban is kiszúrta a megfelelő táplálékot, legyen az bár szemét, trágya, vagy egyéb szarság.

Halála napján boldog volt. Boldogan repült a halál karjába, mert sejtelme sem volt arról az aljas szándékról, melyet társulatunk dédelgetett vele kapcsolatban.
Vacsoráztunk.
Tibi - aki számára természetes volt, hogy hívatlan vendégként együtt étkezik velünk, ugyanazt a menüt választja, mint mi - ott lebzselt körülöttünk.
Hol egyikünk ételére, hol a másikunkéra szállt rá, néha megtelepedett valamelyikünk karján, vagy vállán, hogy érezzük, mérhetetlenül hálás a vendéglátásért.
Ekkor Caca, a banda egyik nagyra nőtt, vérszomjas tagja így kiáltott fel:
- Kinyírom ezt a rohadt legyet!
És mi helyeseltünk.
Én megvallom, egy csepp együttérzést sem tanúsítottam a légy iránt, aki mit sem sejtett a szervezkedésből.
Nyugodtan sétálgatott az asztalon, mígnem felfedezett valamit.
Egy foltocskát, egy piros, illatos, édes foltocskát. Sangria volt az.
A csalétek, a csapda.
Szívta Tibi, szívta az isteni nedűt, melyet a mélyen gonosz Caca fröccsentett az asztalra.
Majd ujja hegyét saját poharába mártva egy csepp bort rázott a gyanútlanul szlopáló légyre.
Mint egy burok, úgy vette körül Tibit a Sangria csepp.
Érezte, hogy hatalmas erőre lesz szüksége, hogy átigya magát a búrán, és nyelt, nyeldekelt, mígnem már majdnem megérezte újra a szabad levegő semmihez sem hasonlítható oxigéntartalmát.
„Yessss! – gondolta magában – Yesss! – ismételte meg, de ekkor elfogyott az ereje, és belefulladt a Sangriába.
Tibi meghalt. Az alkohol ölte meg, és Caca, aki nem átallott még röhögni is, amikor szegény pára kimúlt.
Szégyellem, hogy részt vettem a meggyilkolásában.

Szégyellem, hogy ismerem Cacát. Mostantól nem szólok hozzá.
Isten veled Tibi!
Isten veled!