[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 113
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 113


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Fullextra.hu: BLOG, Napló!


BLOG, Napló!
[ Blog (napló) főoldala. | Regisztrálj! ]

A tagoknak lehetősége van saját blogot (Naplót) vezetni, és azokhoz hozzászólni.

Évforduló
Ideje:: 03-24-2008 @ 02:27 pm

Majdnem egy év telt el azóta, de bennem úgy él, mintha tegnap lett volna. Ha rágondolok még most is hevesen ver a szívem, lezsibbad a karom, és könny szökik szemembe...
2007. április 7-e volt, szombat. Ugyanígy ültem a gép előtt, neteztem, zenét hallgattam. Aztán szólt a telefonom. Behívtak dolgozni, mert valaki lemondta... Elvállaltam, egy óra múlva bent kellett volna lennem. Aztán egyszercsak nyílt az ajtó, kisöcsém, Dávid robogott be, Gergő Taj-kártyáját kereste... Ránéztem, és megriadtam... Aztán kibökte, hogy Gergőnek balesete volt, mentővel vitték be a kórházba... Ájulás kerülgetett, akartam volna még kérdezni, de már mentek is.
Egyből felhívtam barátnőmet, hogy nagy gáz van, jöjjön át, szívjunk el egy cigit... Próbált nyugtatni, de neki is dolga volt, hazament.
Órák teltek el... Közben hívtak melóból, hogy hol vagyok, anyumnak adtam ki magamat és azt mondtam, hogy bent vagyok a kórházban, mert az öcsémet baleset érte. Képtelen lettem volna ilyen lelkiállapotban dolgozni.
Már sötétedett, amikor apum hazaugrott, elkezdett egy utazótáskába fogkefét, alsóneműt, stb. pakolni. Kétségbeesve kérdeztem tőle, hogy mi történt...
Focimeccs volt, Maklárral játszottak. Gergő futott a labdáért, a kapus kijött, és az rúgott...a labda helyett pont tesóm sípcsontjába. Piroslap, és egy meccs eltiltás. Ennyit ért meg tesóm egészsége a bíróknak...
Aznap este 9 után értek haza apumék. Ennyire pocsék húsvétom még sosem volt. Gergő öt napig volt kórházban. Mindezalatt valójában mi ápoltuk őt. Volt, hogy reggel 9-től este 9ig nála voltunk. Vittünk neki kaját, segítettünk neki kimenni a mosdóba, űrítettük az ágytálat... Soha nem felejtem el a testvérem meggyötört arcát, ahogy feküdt a kényelmetlen, fehér lepedős kórházi ágyon, tehetetlenül, combig begipszelve... Pont a jobb lába, pont a sípcsont, pont egy focistának! Öt nap múlva délelőtt apa meg én mentünk érte. Kivittük a zuhanyzóba, ahol lemosdott, ilyesmik, aztán átöltöztettük, szó szerint... A kocsiba csak a hátsó ülésre tudott beszállni, nagy segítság árán. Két pokróccal támasztottuk a lábát. Hazafelé úton apa nagyon lassan vezetett, egyszer mégis egy hülyén kikanyarodó kocsi miatt hirtelen kellett fékeznie, én pedig hallottam Gergő üvöltését, szívembe markolt a fájdalma...
Attól kezdve minden reggel segítettünk neki felkelni, reggelit csináltunk neki... Főleg én, mivel otthon volta, otthagytam a sulit addigra. Egy hétig minden este úgy aludtam el, hogy álomba sírtam magamat... Aztán az első kontroll vizsgálat után műanyag rögzítőt kapott, hogy be tudjon menni érettségizni. Kék rögzítővel és kék mankóval járkált ezután hónapokig... Egész nyáron! Vezetni nem tudott, járni is alig...
Iszonyatos érzés volt minden hónapban úgy hazajönni a kórházból, hogy egy egész napot elvesztegettünk, volt röntgen, miegymás... És mégsem járhatott még. 7 hónapig tartott ez a rémálom! Már elkezdődött a suli, amikor elküldték gyógytornára... Sosem fogom elfelejteni. A mi életünket felforgatta és teljesen megváltoztatta. Nem kívánom ezt az élményt senkinek!
Tavaly emiatt nem húsvétoltunk. Idén már nem is akartunk. Apa szokás szerint nyakon öntött engem meg anyát egy pohár vízzel reggel, erről még egyik évben sem mondott le. De tesómék már nem járnak locsolkodni, én pedig nem várok locsolókat. Számomra ez nem is ünnep már, egy kis pihenő, semmi más. Nem csak a tavaly történtek miatt alakult így, talán egyszer még mesélek dolgokat...Mára ennyi bőven elég volt, azt hiszem.


Utoljára változtatva 03-24-2008 @ 02:27 pm


Hozzászólás írása
Hozzászólás írása
További
További
Blogozó profil
Blogozó profil
Üzenet küldés
Üzenet küldés

Posted Comments

Hozzászóló: Eroica
(Ideje: 03-24-2008 @ 08:16 pm)

Comment: Szomorúan olvastam. Nekem is volt egy nagyon -nagyon kellemetlen húsvétom. Megértelek. Szeretettel. Erika


Hozzászóló: reginababa19
(Ideje: 03-24-2008 @ 10:28 pm)

Comment: Köszönöm, hogy olvasta Erika. Szerintem ezt már sosem fogom elfelejteni...


Hozzászóló: norbert
(Ideje: 03-25-2008 @ 02:22 pm)

Comment: Kemény dolog... És hát évről-évre előjön... Szomorú írás. Norbi


Hozzászóló: reginababa19
(Ideje: 03-25-2008 @ 05:41 pm)

Comment: Köszönm, hogy olvastál/írtál Norbi. Igan, sajnos ez minden évben elő fog jönni. Halványulni fog ugyan, de végleg sosem kopik el...Ahhoz túlságosan meghatározó emlék.


Journal ©

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.36 Seconds