Megint elmúlt egy nap….és ez így megy napról napra,hónapról hónapra,lassan már több mint fél éve…de lehet,hogy már több is,már nem számolom. A reggel csendjében lassan kortyolom az első kávém és az elmaradhatatlan cigim.
Csapongnak a gondolataim…Milyen volt 20 éve.. szerelmesen tele vágyakkal…aztán jöttek a gyerekek…velük együtt egy szivárványos világ. Egy csoda világ….tele színekkel és nevetéssel,de jött a szürkeség is…. A szürkeségnek is vannak árnyalatai…..hullámzó,mint a hangulatunk Érdekes,mintha az életemet két részre tudnám osztani…..van egy szürke fele és egy színes….de a szürke sem volt mindig az…csak az évek folyamán vált azzá,a színes mindig színes volt,erről a gyerekek gondoskodtak.
Hol csúszott el az egész?- ezen már annyit gondolkodtam…de soha nem jutok előre…. most sem. Vajon mindenhol így van egy idő után…vagy csak  nálunk alakultak így a dolgok?
A mai rohanó világban hajlamosak vagyunk homokba dugni a fejünket,mondván ha nem beszélünk róla akkor nincs is…vagy egyszerűen azt mondjuk nem tudom miért van ez így.
Pedig mindennek oka van…csak nem merjük kimondani és felvállalni.
Merengésemből a telefonom csörgése ébresztett fel…kezdődik a nap….. rágyújtok….azt hiszem iszok még egy kávét.