| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Barátnők Ideje:: 03-28-2008 @ 02:15 pm |
|
|
|
|
Ha valaki most megkérdezné, kiben vagy miben csalódtam a legnagyobbat egész eddigi életemben, csak egy szó jut eszebe: barátnők. Akik átvertek, elárultak, kétszínűsködtek, loptak, csaltak...és fájdalmat okoztak.
Én sem voltam sosem angyal. Nem tagadom, hogy követtem el hibákat. Majd erről is szó fog esni.
Először is, általános iskola után volt egy kedves kis baráti társaságom. Mindig csak úgy hívtam, hogy A banda. Az akkori legjobb barátnőmnek mondott leányzó, Edina vitt be lényegében a társaságba, ahol persze fiúk is voltak... És mit ad isten, pont az a srác tetszett meg nekem is, aki neki már régóta. Előfordul. Én persze nem akartam közéjük állni, volt ott másik srác is, úgyhogy megegyeztünk, hogy T Edinával lesz, M pedig velem. Na, persze, csak a fiúkat nem kérdeztük meg! Naná, hogy T-nek megtetszettem én! Mivel előzőleg én is előzékeny voltam, Edina úgymond átengedte nekem a srácot. Látszólag. Közben a hátam mögött manipulált. Amikor én nem voltam kint, elég ronda dolgokat terjesztett rólam. Össze akart ugrasztani a többiekkel, hogy kiutáljanak. Öngólt lőtt. Ha én nem mentem ki, akkor ők jöttek hozzám.
Sosem felejtem el, amikor éppen szobafogságomat töltöttem, és motorzúgást hallottam az abalakom alatt. T volt az piros Simsonján... Máskor meg a fél banda eljött, és rimánkodtak, hogy menjek le. Mesélték, hogy Edina miket beszél rólam. Egyvalakivel sikerült akkor összeugrasztania, egy lánnyal, akivel azóta sem vagyunk jóban. Azt terjesztette, hogy én lequrváztam... Természetesen nem így volt. A banda két nyarat élt meg, legalábbis úgy, hogy én is benne voltam. De mivel jóban maradtam sokmindenkivel, így hallottam róla, hogy ezután kb. 1-2 havonta, ha összejártak, manapság pedig már egyáltalán nem. T-vel nem történt végül semmi. Ez már az én hibám volt, túlságosan ráakaszkodtam, örültem, hogy tetszek neki, és még többet akartam. De nem vesztünk össze, ha találkozunk, még most is köszönünk egymásnak. Edinával többé nem lett semmi sem ugyanolyan. Hiába kért bocsánatot, amikor rájött, hogy rosszul tette, amit tett. Bár nem megyünk el idegenekként egymás mellett, nem nevezem többé barátnőmnek. Azóta sem volt egyébként olyan baráti társaságom.
Aztán ott volt Zsóka. 17 évesen ismertem meg, az akkori barátom barátjának volt a barátnője. Kicsit kacifántos, de nem baj :). Találkoztunk, megismerkedtünk, elég hamar jóban lettünk. Ha valami gondunk volt, mindig fordulhattunk a másikhoz, ha betegek voltunk, meglátogattuk egymást. Sokat jártunk együtt bulizni is. Én nővéremmé fogadtam, neki a huga voltam. Három évig tartott mindez. Az utolsó fél évben már kezdtem rájönni, hogy milyen ember is ő, és hallottam vissza sorban, amiket csak neki mondtam el, bizalmasan.
Átvert, a hátam mögött mindenfélének elmondott, kétszínűsködött és cserben is hagyott. Együtt kezdtünk el kozmetikai szerek forgalmazásásval fogalkozni, de ő egyszer csak kilépett belőle, egyedül pedig nem bírtam. És a barátságunkat is szétlőtte az, hogy már szinte csak én hívtam, ha találkoztunk is, azt kellett hallgatnom, hogy ki milyen szemét, meg kit kivel csalt meg... Szóval pletykált össze-vissza mindenkiről, a fele sem volt igaz. Kezdtem belegondolni, hogy talán velem is ezt teszi... És nem tévedtem, sajnos. Mostanában, ha összefutunk, dumálgatunk, de inkább csak felületesen. Én sosem adtam ki az ő titkait, még azokat sem, amiket lehet, hogy el kellett volna mondanom, mert nagy szemétségeket csinált másokkal. De nem tettem. Hálás-e érte? Sosem tudom már meg.
Közben volt egy barátnőm. Egészen kicsik korunk óta jóban voltunk, szinte együtt nőttünk fel. Egy lépcsőházban is lakunk. Együtt éltünk át csalódásokat, szerelmeket, lógásokat, játszótéri famászásokat, bulizásokat... Elviselte, amikor kamaszodtam, elviseltem, amikor kamaszodott. Volt kb. egy év, amikor nem voltunk túl jóban, de elmúlt az is. Rengeteg mindent átvészelt 17 év alatt a barátságunk, amit ő eldobott magától. Két éve (hűű, már olyan régen? Hogy repül az idő!), megtörtént, amit nem hittünk volna: ugyanaz a srác tetszett meg nekünk. Én tudtam, hogy neki tetszik R, és csak később jöttem rá, hogy nekem is. Hagytam, hogy az esztelenség vezéreljen, összejöttem a sráccal, amikor kiderült, hogy én tetszem neki. Sosem felejtem el Csilla arcát, amikor elmondtam neki... Három hét után véget ért a "románc", megbeszéltük, hogy jobb is volt így, legalább nem Csilla csalódott még egy srácban... Hittem benne, hogy mint annyi mindent már, ezt is átvészeli a kapcsolatunk. Ezt átvészelte.
Pár hónappal később Csilla összejött a volt barátommal. Azzal, akivel eddig a leghosszab kapcsolatom volt (10 hónap), és, aki megcsalt engem, bár akkor már két éve nem voltunk együtt és igazából már nem zavart (annyira). Az elején még eljárkáltunk hármasban, mert jóban voltunk Ádámmal is (azon kevés volt barátaim egyike, akivel sikerült jó viszonyban maradnom). Aztán én egyre kevésbé élveztem a helyezetet, hiába volt barátom, Gabi csak hétvégeken járt haza. Ritkán mentünk négyesben valahová, nem is tudom már, hogy ki nem jött ki kivel... Tavaly, amikor az öcsém eltörte a lábát, Csilla már nem állt mellettem úgy, mint régen. Lejött velem cigizni, de már nem volt rám elég ideje. sosem jött velem a kórházba, és már szinte sehová... Akkor éreztem, hogy ez így nem lesz jó, de hiába igyekeztem. Ahogy minden kapcsolathoz, a barátsághoz is két ember kell. Már csak én hívtam Csillát, de akkor is max. öt perce volt rám. Amikor megkaptam szülinapomra a kisteknősömet, és nagy lelkesen hívtam, akkor pedig még öt perce sem volt, hogy megnézze. Közben jött hozzá Ádám, akire volt ideje... Fokozatosan eltávolodtunk egymástól. Már csak öt percekre találkozunk, akkor is teljesen véletlenül. Talán ezzel torolta meg, amit anno tettem? Ennyi év után, nemhogy a szemembe mondta volna, hogy már nem képes velem barátkozni, inkább csúnyán hátat fordított nekem. Én ha tehetném, megváltoztatnám, amit tettem, de nem tudom. Ő megváltoztatná? Vajon visszasírja a régi barátságunkat?
Ők csupán az eddigi életem legfontosabb barátnői voltak, akik már nincsenek velem. Akikben a legnagyobbat csalódtam, akik végül akkor fordultak el tőlem, amikor a legkevésbé vártam volna. Csilla nem volt velem, amikor Gergő lábát eltörték, nem volt velem, amikor Gabi elhagyott.
Hogyan álltam mégis talpra? Itt volt és van nekem Hajni és Timi. Timi, akivel a Junkies rajongásunk hozott össze kb. 3-4 éve, és Hajni, aki 3 éve lett barátnőm Gergő által (az ő barátnője).
S, ha ők nem lennének? Akkor is itt lennék, mert már rájöttem, hogy barátnők nélkül is van élet, van, aki mellém álljon, szeressen. Mert barátok nélkül félember vagyok, de család nélkül meghalok! |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 03-28-2008 @ 02:15 pm
| Hozzászóló: Thalassa (Ideje: 03-28-2008 @ 09:28 pm)
Comment: Hm... talán furcsán hangzik, de én magam tapasztalatából kiindulva valahogy nem látom működőképesnek igazán a lány-lány barátságokat. Nekem a legjobb barátom fiú (és igen, szerintem van fiú-lány barátság!) Persze van ellenpélda, biztos rengeteg nőnek/lánynak van ugyanolyan nemű legjobb barátja, de én azt látom, hogy a lányokban mindig ott a vetélkedés, hogy én legyek a szebb/nekem legyen helyesebb pasim/én szedjek fel több pasi/legyek okosabb/kedvesebb/stb. és ez hosszabb távon kinyírja a barátságot. Ez van... de tovább tudunk lépni nélkülük is! :) Puszi: Niki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szimbolum (Ideje: 03-29-2008 @ 02:24 am)
Comment: Ne add fel! Nem vagyok egy barátnős tipus, de szükség van rájuk. Szükségünk van egymásra. Csalódtam már én is néhány barátnőmben, de nem baj, mert jobban figyelak azóta. A jelenlegi kettő pedig szerintem ,életem végéig maradni fog. Ritkán találkozunk,de az mindig nagyon jó .:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: reginababa19 (Ideje: 03-29-2008 @ 03:45 pm)
Comment: Szia Niki!:) Én is hiszek a fiú-lány barátságban, nagyon is. Nekem is van néhány jóbarátom, akikkel jól megtalálom a hangot. Igen, bennem speciel nagyon sokszor volt, hogy kevesebben ktartottam magamat a barátnőmnél, mert azt hittem, ő szebb, jobb fej, és emiatt elnyomtam magamban dolgokat. De a mostani barátnőim nem ilyenek. Bíztatnak és szeretnek, viszont én is óvatosabb lettem, az biztos! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: lenaneni (Ideje: 03-29-2008 @ 08:21 pm)
Comment: A hsz-edben mondtál egy lényeges dolgot, jó hogy már érted, de én megpróbálom leírni mégegyszer, hátha így mégjobban ráfigyelsz: a barátságnak, de nemcsak a barátságnak, hanem minden lényeges emberi kapcsolatnak az alapja az egyenlőség. Nem érezheted magad kisebbnek, vagy nagyobbnak, túl jónak, vagy nem elég méltónak egy kapcsolatban, mert akkor az nem működhet. Ha felbukkannak benned vagy a partneredben ezek az érzések, és tartósakká válnak, szétesik a barátság, a házasságok ideig-óráig még húzzák, de legtöbbször ott is válás a vége. Az pedig egy hosszú folyamat, amíg megtanulod magadról, hogy értékes ember vagy, és ezt biztosan tudod, nem kell másoktól, főleg az új barátoktől megerősítést várj. Vannak szerencsésebb emberek, akik már gyerekként otthon megtapasztalhatták a fontosságukat, jóságukat, az értékességüket. Ők könnyebben barátkoznak, kevesebb fájdalommal veszik tudomásul, hogyha egy kapcsolatot kinőnek, ha nem az jött be, mint amire számítottak. Nem élik meg tragédiaként, hanem hamarabb tovább tudnak lépni, új kapcsolatokat keresni, és nem keresik a hibát, a hibást. Ismerős érzés az én számomra is a barátban, barátnőben való csalódás fájdalma. Volt, hogy jobban fájt egy összetört barátság, mint egy meghalt szerelem. Volt mindenféle érzésem, barátom. Mostanra megtanultam használni a barátságot, használni a barátaimat, ki mire alkalmas: van akivel verseket, irodalmi ötleteket osztunk, és van akivel főzöcskézünk, meg nagyokat sétálunk. De a sok mindenféle barátság között van egy különleges is: több mint 25 éve mondjuk el egymásnak minden gondunkat, bajunkat, nincs tabu, nincs semmi megkötés. Elég ritkán találkozunk, és van, hogy csak két - három percet beszélünk, de soha egyetlenegyszer sem volt köztünk egy hajszálnyi feszültség vagy kétkedés. Ha vele beszélek még magamban is jobban bízok. És érzem, hogy ő sem talált bennem semmi olyant, amiért néha neheztelne. Lelkiikertestvérek vagyunk? Légy türelmes magadhoz és a barátaidhoz és biztosan kerül egy néhány olyan ember, akire mindig számíthaszt. Vagy majdnem mindig. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: reginababa19 (Ideje: 03-30-2008 @ 02:34 pm)
Comment: Kösözönöm a hozzászólást Ilonka! Nagyon örülök, és végigolvastam, teljesen. És képzeld el, Csilla, akiről azt hittem, hogy már nem is barátnőm tegnap felkeresett és másfél órán keresztül beszélgettünk mindenfélről, mint régen!:) Lehet, hogy csak én láttam túl borúsan a dolgokat, kicsit elveszett voltam az utóbbi időben... De már kezd minden megváltozni, és tetszik ez a változás!:) |
|
|
|
|
|
