Hirtelen minden olyan más lett. A megszokott higgadt percek már a feledésbe merültek, ajtót nyitottak egy másik dimenziónak. Lágy szellőként jött az érzés, de viharként vonult át rajta.

A lány a vállgödrébe bújt. Orrcimpája kitágulva szippantotta be a férfi test illatát. Keze a szőrős mellkason kutatott, szívet ért, tapintott. Már vágyott erre. Erre az önfeledt mindent megbocsátó, mindent odaadó mozdulatra. Önmaga volt, legalább arra a kis időre. 

Fejét hátrahajtva engedte magához az ölelő kedvest, aki csókokkal borította selymesen puha bőrét. Érezte a lehelet minden apró rezgését, teste megfeszülve vette a finom jelek áradatát. Ujjak fonódtak össze, ajkak keresték egymást, suttogó szavak és csillogó, nevető szempárak villantak össze. Szerelmesek. Még mindig...