Igen, nekem is ott az ajtó,…és ki is van nyitva. Nem akartam, de muszáj volt.
Ha nem vigyáztam magamra, most ami maradt belőle, arra ha tetszik, ha nem
vigyázni fognak.
Doktore kezdte a klinikán,..- Versmondólány nem mehetsz haza,..irány az
ambulancia, itt alszol!
Profnő. Másnap közölte, - Jön a mentő értem, irány Tüdőkórház.
Végre otthon vagyok, de oxigénpalac és éjszaka orvosi oxigénnel alszom,  
Táppénz,..hogy szokjam milyen lesz később…..
.

Felülvizsgálat a héten,… Főorvos! - Kezdhetné intézni a rokkantságit! Baaang!

Rám szakadt az idő, és nem tudom ha mögöttem becsukódik az ajtó mi is lesz,
megijedtem…sehova tartozás,… fölösleges leszek.,.. vagy már az is vagyok…  
mert nincs hova rohanni,..nincs mit mesélni,…nincsenek betegek akik várnak,
többen csak engem vártak a gondjaikkal,
Most még csak szabadságnak titulálom,de gyorsan ki kell találnom valamit,…
mert  egyre több időm van, kevesebb a pénzem..és az amit csinálhatnék
,..így azt sem csinálom.

De megtudom,  az idő és a pénz  fordított arányban van egymással.

Szóval eldöntöttem, az idő az enyém,…és végre csinálhatom azt amit  szeretek,
amire nem volt időm,….és nem leszek időmilliomos, mert szép lassan betelik
a táncrendem mert teleírom….és azon fogom kapni magam, 
hogy a fene egye meg,…semmire sincs időm…

De most még nem tudok bánni az idővel....talán idővel menni fog 
ha marad rá időm.....