Szívesen nyelvészkedem, no nem mintha értenék hozzá, de a nyelv az, amihez mindennek és mindenkinek köze van, amelyen (majdnem) mindent ki lehet fejezni. A magyar nyelv pedig különösen gazdag és kifejező – bár nyilván minden más ajkú ember ezt tartja a saját anyanyelvéről. Magyarul például oly gazdagon, árnyaltan, cifrán lehet káromkodni, mint egyetlen más nyelven sem, ezt egy alkalommal a fülem hallatára ismerte el egy neves olasz személyiség. Márpedig az olasz nyelv is „dobogós” e témában, ugyebár. Hogy ez kétes dicsőség? Lehet. Amit azonban nem lehet: tudomást nem venni róla.

   Szóval, szívesen nyelvészkedem, de képzett nem vagyok ezirányban, úgyhogy ne is hallgassatok rám, amikor a ’vazze’ vagy ’vazzeg’ szóval kapcsolatos monográfiám vázlatát itt előadom. 

   Ennyi bevezetés után folytassuk egy kis etimológiával. A ’vazzeg’ kifejezés után nyomozva – ez kétségtelenül régebbi, mint a ’vazze’, mely az előbbi csonkított formájaként értelmezhető – némely magyar nyelvemléket is őrző karthauzi krónikában bukkan fel a XIII-XIV szd. fordulóján. Szent Odilo említi többször, bár sokan rámutatnak: a gót betűs olvasat több hibalehetőséget rejt magában, és korántsem biztos, hogy a szent szövegek a kérdéses szót tartalmazzák, pláne annak jelenlegi magyar jelentésével. Ugyancsak kérdéses, hogy a szó egyszerűen a német ’die Vase’ átvétele lenne, mivel a két szó mai jelentése messze áll egymástól.  Szenkirályi és mtsai ugyan rámutatnak, hogy hasonló mértékű jelentésmódosulás nem áll egyedüli példaként nyelvünk történetében, mindössze annyit szögezhetünk le, hogy a kérdés koránt sincs még eldöntve.

   Másik, ugyancsak bizonyításra szoruló feltevés szerint a ’vazzeg’ a ’bezzeg’ szóból származik, némi tájnyelvi behatás után. Itt is sántít a jelentés magyarázata, de valahogy mégis hihetőbbnek látszik, mint a ’die Vase’ eredet.

   A homályos etimológia olykor segíti egy szó elterjedését. Argóban járatos ismerőseim szerint a ’vazzeg’ nem más, mint egy bizonyos szexuális tevékenységre való felszólítás kitekert formája. Heves vitákat folytattam, hogy meggyőzzem őket: szó sincs erről, mivel a szó nemcsak argóban használatos, és számos jelentéséből a következőket emeltem ki:

1. (helyettesítőszó) pl. ’gyere már, vazze’ összefüggésben jelentheti az illető nevét (pl. Józsi), társadalmi helyzetét (pl. barátom)

2. (nyomatékosító kifejezés, indulat kifejezésére) pl. ’mit csinálsz, vazze?’

3. ’jól nézel/nézünk ki’ pl. ’na, vazze’ ,

4.  (csodálkozást kifejező szó) ’vazze!’ és még több más jelentés ismert.

A fentiekből kitűnik, hogy rendkívül hasznos kifejezésről van szó. A szó jelentésén kívül jelzi a beszélő kulturális hovatartozását is, így segíti a vele társalgót is a helyzet felismerésében. Mindazonáltal – amint az ilyen multifunkciós, divatos kifejezésekkel történni szokott – bizonyos túlhasználat figyelhető meg. A ’vazze’  e módon  kötőszó szerepet nyer, sőt, egyes helyzetekben mindenfajta értelem és jelentés nélkül is szerepel, ami komolyan zavaró lehet. A már említett Szentkirályi megjegyzi: ily módon esély mutatkozik arra is, hogy a nyelvből egyszer, a talán nem is olyan távoli jövőben kivesszen. Na, erre mondom én, hogy nem is baj.

  Unom már.