| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Nagy bánatom van... Ideje:: 04-08-2008 @ 06:43 pm |
|
|
|
|
Miközben kedvenc hősöm, Jula válogat a pasikban, én beleestem egy hasonló hibába...
Nem munkatársba, de majdnem... Igen, Szabiról van szó, az osztálytársamról. Már minden barátnőm tudja, sógornőm ért meg a legjobban... Na, igen, összejött pénteken másik osztálytársammal, hurrá :((((((((
A hétvégén sikerült nem gondolnom a dologra, mentem mindenfelé (péntek este ki barátnőmmel, szombaton focimeccs és este buli, vasárnap munka), de a hétfővel eljött a fájdalom is... Én voltam a dinka. Egy tinédzser sem lehet nálam butább. Beleesni egy osztálytársamba? Normális vagyok én? És miért nem vettem időben észre? Talán csírájában kiírthattam volna, így viszont egész nap nézhetem, ahogy enyelegnek, közben pedig megszakad a szívem... Tartanom kell magamat, nehogy felordítsak, hogy hagyják már abba, legyenek tekintettel a fájdalmamra...
Mily' régen éreztem már a viszonzatlan szerelmet! De egyáltalán nem hiányzott. Mostmár biztos, hogy egész nyáron nem akarok itthon lenni. Még véletlenül sem akarok összefutni velük!!! Különben sosem jutnék túl rajta... Pedig muszáj. Bármennyire is fáj, ennek el kell múlnia, különben felemészt. Minden reggel arra kelni, hogy megint kezdődik előlről, ismét őket nézhetem... Akaratlanul is. Közben persze osztálytársak elől eltitkolni, nehogy nevetség tárgyává váljak, én, a reménytelen hősszerelmes...
Hát, igen. Mindig akkor döbben rá az ember, hogy mit jelentett neki valaki, amikor már elvesztette. Persze, megmaradunk barátoknak, osztálytársaknak, de én nem csak ennyit akartam!!! Sokkal többet... Az az érzés, amiről azt hittem, hogy többé nem érezhetem, mégis itt volt, itt van, csak elkerülte a figyelmemet. Vágytam rá, és váratlanul, alattomosan megérkezett, amikor nem is számítottam rá. Elbújt, hogy akkor tudjon fájdalmat okozni, amikor igazán mélyet tud sebezni.
Sikerült. Alig bírok másra koncentrálni, pedig kéne. De nehezen megy. Közben kezdek megfázni is. Na, igen. A lelki betegség kiütközik testiben is. Újabban nálam így van. Csalódok vagy szerelmi bánat gyötör? Nesze, itt egy jó kis megfázás! Nehogy már jobban érezzem magam...
Nem is sajnáltatom tovább magamat. Elég volt. Úgyis talpra fogok állni. Már tudom, hogy bármit túlélek. Fog még fájni, lesznek jobb és rosszabb időszakok, de idővel el fog múlni és már csak emlék lesz. Addig pedig itt van Jula, és közben alkotok verseket is, úgyis régen írtam már!:) Majd azokat is felteszem idővel... |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 04-08-2008 @ 06:43 pm
| Hozzászóló: agnes (Ideje: 04-08-2008 @ 06:48 pm)
Comment: ,...túl leszel rajta, ...ölellek! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: reginababa19 (Ideje: 04-08-2008 @ 06:51 pm)
Comment: Tudom...az ölelést köszönöm! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: norbert (Ideje: 04-08-2008 @ 06:56 pm)
Comment: A viszonzatlan szerelem akár még inspiráló is lehet...közben meg az ember észre sem veszi, és alkalmasint kiírja magából...ez persze nem biztos, de nekem sikerült profitálnom (is) belőle anno...
(Meg "beledögleni" :-)))))
Norbi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Thalassa (Ideje: 04-09-2008 @ 11:05 am)
Comment: "Már tudom, hogy bármit túlélek" Ez itt a lényeg... előbb-utóbb biztosan könnyebb lesz, bár tudom, hogy milyen egyszerű ezt így mondani. Aztán ki tudja még, hogy merre fordul a sors? ;) Fel a fejjel! Puszi: Niki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: reginababa19 (Ideje: 04-09-2008 @ 05:02 pm)
Comment: Igen, Norbi, én most érzem, hogy ihletet kaptam sokmindenhez :). Ha sikerül "kiírnom" magamból, akkor jó lesz... Remélem. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: reginababa19 (Ideje: 04-09-2008 @ 05:04 pm)
Comment: Köszönöm Niki! Még nem látom a fényt, az alagút végén, de érzem, hogy megtalálom!:) |
|
|
|
|
|
