Néha lopunk magunknak néhány féltett percet, órácskát.
Olyankor nem rohanunk, nem nézzük az órát, nem zakatol a fejünk az állandóan sokasodó, megoldatlan problémáink miatt.

Egy latte macchiato felett kisimulnak a hétköznapjaink ráncai.

Ülünk és beszélgetünk. Elmondjuk a félreértéseinket, a sérelmeinket azt, hogy miért és hogyan szeretjük egymást, még mindig.
Megoldottá válnak a pillanatok és kezünk egymásba simul.
Ilyenkor úgy tűnik ez a legfontosabb az életünkben: egymást szeretni.