Ma ezen a szép tavaszi napon, sokat töprengtem azon, vajon mi is a szerelem.
Benne van a levegőben, tombol a lelkünk tőle.
Boldoggá és boldogtalanná is tehet, akár ugyanabban a pillanatban is.
Rejtély.
Aztán olvasgatni kezdtem, vajon a nálam sokkal okosabbak, mit gondolnak erről…

Fontenelle francia filozófus írta

„ A szellem szépsége csodálatot, a léleké tiszteletet, a testé pedig szerelmet ébreszt.
A tisztelet és a csodálat mértékletes; csak a szerelem szertelen.”

Nem tudok azonosulni a gondolattal. A szerelem ébredésében valóban a testé lenne a főszerep? Erősen kétlem.

Kisfaludy Sándor:  A boldog szerelem versciklusában (16. Dal) így ír a szerelemről, számomra tökéletesen visszaadva az érzés sokszínűségét, összetettségét.

„Más a világ ábrázatja,
  Másként látnak szemeim;
Más a dolgok folyamatja,
  Más hangúak verseim;
Mások éltem érezeti,
  Más alakja testemnek,
Mások lelkem repűleti,
  Más aránya létemnek;
Más most egész természetem; -
Mert szeretek s szerettetem;
  Másként jár most az idő,
  Miólta már enyém ő.”

Lord Byron: Don Juan művében találtam a következő gondolatot.
Elgondolkodtatott. Sajnos nem tudnék vitatkozni a költővel.

„…a nő számára nincsen más, csak egy:
mindig szeret, és mindig tönkremegy.”

Ezután megnéztem a „Ha eljön Joe Black” című filmet és Anthony Hopkins megfogalmazta számomra a lényeget.

„A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni.
Az-az igazság, hogy e nélkül nincs értelme.
Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél.
Meg kell próbálnod!
Ha nem próbálod meg, nem is éltél!
Ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól!
Fakadj dalra, lejts dervis táncot, légy eszelősen boldog.”

Légy eszelősen boldog!

Ez a mondat sokáig csengett a fülemben.
De jó is lenne, ha csak rajtunk múlna mindez.