| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Verseim Ideje:: 05-11-2008 @ 08:40 pm |
|
|
|
|
Madarak
A magaség pillangói,
Röptük ,mint a vízfolyás,
A kék egek szürke habja,
Belepumpál a dagadó napba,
És az sugarával éltetőn,
Mint egy buzogány ,visszavág ;ás
Csontjaikba meleget ,és az illanó i.-
Vagy v,-alak ,mint hevében
Lefogott hitvesi kéz a felhőpárnákon
Marad, ráng le,s,fel,
És készülő harmatot legel,
A csenvejó napnedveket forgatja
Ezer apró hanglejtőlesőjével,s,az árvákon,
Mint zsákokon néz majd végig a télben,
Mely hideg és zord,és ha jó szelet nem talál,
Vagy meleg szívet ,s,tollakat –mint az ember,
Mint az alanti szürke forgatag-
Eléri őt is a fagyhalál.
Egy darab nyár
Tovatűnt a szőke napnak lángja már,
Ma hófelhőt melenget fagyos,földi tükre;
Halvány sugárban úszik egy darab nyár
Mosolyogva ,éltetőn még szemünkbe.
Az idő most mindent emlékbe zár,
Viritott szépség,bakó volt felette,
Hófödte táj fölött tél szele jár,
És feledte ,hogy a nyár szerette.
Egy színben úszik a világ :fehérben,
De rég szőke s,barna és ezer pompa még
Ékellett a ragyogó nyár hevében.
Simogató vizet börtönzött a jég;
Egy darab nyár ott ül homáyos tükrében ,
Elnyeli lassan a sötétség.
Orgona
Az orgona olvasztótégelyében
forrnak, zsongnak hangok;
rohannak szerte szélben,
mint színes galambok.
Remeg a réz, ahogy rabláncot levetnek,
s, rá imát zúgnak harangok,
oltalmazó Istenné vegyülnek
magasak, és mély latorok.
A föld messziről imádó golyó
ha zsoltárt hallat e hámor;
Sípokon ömöl buzgó folyó,
rajt hever nyilaló Ámor.
Égnek emelkedik fémkeze,
vedd fel Isten e győztest,
kinél zöld mező lágy nesze,
s, rajta nyugodó hős test
játszik csodás játékokat,
csak lélek és bor lehet
élet prófétája,- s árnya,
mit pap temet
nehéz rest földi bánat.
Dongás
Baj itt lenn, csak halál a nemlét…
hajt minden vad csatát, s, eszmét;
Az öreg haddal játszik még;
Ha görnyedt háttal fázik rég,
Holdfénytől kérni napot,
s zord télből kilépni vacog.
Rideg kedves ébredésre,
idegen ez édes létre;
Nincsenek szép kedélyes
víg szentek,s hév ledérek.
tovább haladsz te fényes
dongás, tavasz reménye.
Dongás, tavasz reménye.
Hová haladsz te fényes,
mindennek szép kedélye?
Nincsenek béke,s széles
szívek erre édes létre,
hívek, kedves ébredésre,
zord télből kilépni vacog,
hord, kézből némi magot
s a földnek ad, de fázik még
az öreg had eljátszik rég
csak minden vad csatát,s eszmét,
Hajt innen vak hazát a nemlét.: *
*Dongás, tavasz reménye,
tovább haladsz te fényes,
mindennek szép kedélye.
Nincsenek még meg széles
szívek erre édes létre,
hívek, kedves ébredésre,
zord télből kilépni vacog,
hord, kézből némi magot
s a földnek ad, de fázik még
az öreg had eljátszik rég
csak minden vad csatát,s eszmét,
Hajt innen vak hazát a nemlét.:
Baj itten, csak halál a nemlét…
hajt minden vad csatát, s, eszmét;
Az öreg haddal játszik még;
ha görnyedt háttal fázik rég,
holdfénytől kérni napot,
s zord télből kilépni vacog.
rideg kedves ébredésre,
Idegen ez édes létre,
Nincsenek szép kedélyes
víg szentek,s hév ledérek.
tovább haladsz te fényes
dongás, tavasz reménye.
Mennyi dél, délibáb
Ó, egy tarisznyaszáj a föld mélye,
Elnyel ezer éltet, s , még felszínén is
munkával rokkant, emészt, s, fénye
a kerengő napnak még ezernyi vészt,
ezer nagyranőtt árnyat megmutat.
Sorházak falán megvillanó lénye
felszín alatt nyüzsgő délben mégis,
mint darazsas borostyánt a fán, égve
melegít, pezsdít; s üde a méz is,
kábult ki álmából felriadt.
Ó, mennyi fény, s mennyi varázs,
éltünk üres zsebbel; arccal
Felénk fordult, s, ébresztőt darált
a mord hajnal, s, színes mégis
most játszik ő napkoronggal.
Mennyi szín, s lesz majd mennyi dél is,
annyi délibáb;
annyi szelíd perc, és angyalarccal
még mennyi világló téli táj, és hajnal.
Valami volt
Valami sötétségben rejlő
nagy, nagy örök-fény,
Túlél tán fél századot,
Hordozott anyát, s gyerekét.
Valami talmi lét-gyöngy,
mitől a fák lombja remeg,
Mitől ősz lesz és tél,
Csak nekem, s neked.
A mi időnk ez…
Ami egyre fáradó,
Egy nevet,
terhét, és minket cipelő
elúszó felhők serege; Döbbenet,
minden másodperc, hogy
volt…
S többé már
nem lehet.
Vesztett madár
Felhőkön száll a nyár
Tova, s minden mosolya
Légnek, viharnak búja,
vad szél fákat döntő ereje már
megbúvó katona,
bújdosó, kardja égnek
szegezve szárnyad nem lelé meg,
te szürkeség fia, vesztett madár,
nem jön vissza néked az már.
Vesztett madár, porban énekelve,
szárnyát földnek szegezve búsan;
Küzdeni nem tovább! - s ahogy van
csupaszon várni a halált;
és… - más madárt…
Kit az ég szintén elhagyott;
Várni a fagyot,
Mi korán dönti le;
Kiben szíve melege alkotott nagyot…
Várni a porban kavaró forgószeleket:
Döntsék ezt az erőtlen testet meg!
Várni, nem elébe menni soha már…
Vesztett madár
Tengerekben
Neked olyan a szemed,
mint a szíved.
A szíved másé mégis,
a szemed az enyém is.
Gondolhattam volna
mennyi színes furcsa
játékkal őriz meg az Isten,
hogy egyszer végleg elkergessen;
innen
hol bíztam kék szemekben,
s, tengerekben.
Jó nézni
Jó nézni a gesztenyebarnaságot,
s, vidámég-kék szemet;
szürkéskék ég alatt emberek,
meg némi árvult némaságot
tűrő kedves nevek.
Kik vagytok ó, vas-papjai
e földnek, és ez égnek?
Kik vagytok a hó
alól kikapart fényes neszek;
a tavasz léptei. Violák, -
kik orchideát láttak,
kigúnyoltjai ó világnak;
Istentelen fények lángjainál ám gyertek,
de ne reméljetek már semmit sem
-nekem.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-11-2008 @ 10:53 pm
| Hozzászóló: Lacoba (Ideje: 05-12-2008 @ 09:05 am)
Comment: Kedves Béla érezd magad jól itt a Fullon. Verseid olvasva sok szép gondolatot olvashattam. Nagyon fontos lenne néhány alapvető dologra figyelned, elsősorban a helyesírás. Ajánlom figyelmedbe: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=2772&mode=flat&order=0&thold=-1
És a vers szerkezeténél is fontos szabályok érvényesek, például a szonettel kapcsolatban. Itt a Fazekas enciklopédiát ajánlom figyelmedbe, mint a legátfogóbb verstani leírást:
http://enciklopedia.fazekas.hu/verstan/Szonett.htm |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zsoloo (Ideje: 05-12-2008 @ 08:42 pm)
Comment: Lendületes, gazdag, igazán értékes költészet. Benne van számomra az a tűz, ami költőt elválaszt verselni vágyó rímfaragótól, vagy amatőrtől. Nem találtam említésre méltó hibát. Néhol a szóközök elmaradnak, a sorvégi írásjelekre kifejezetten figyeltél, a verssorok változó nagybetűs kezdése notórikus, azonban a belső ritmus végig lüktet. A sorvégek is ehhez igazodnak, emiatt észrevehető a tudatosság, a nem-véletlenszerű szerkesztés. Gratulálok és köszönöm. Várom a továbbiakat. Üdv! |
|
|
|
|
|
