| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Életmese Ideje:: 05-15-2008 @ 12:00 am |
|
|
|
|
Egyszer egy király, nevezzük C.-nek, aki megunta a királykodást és belefáradt az alattvalókkal szembeni kegyetlenkedésébe, valamint azok folytonos zsémbelésébe, fogta magát, eladta jó pénzért a királysága fele plussz egy szavazati uralkodási jogát, összehajtogatta szépen királyi palástját, letette az amúgy is nehéz jogart és almát és a koronát egy, az utcáról betévedt kereskedőlány széles kofafejébe nyomva ez intő szavakkal: vigyázz az országra! felhúzta zöld strandpapucsát és az első, menetrend szerinti távolsági buszjáratra szállva Letenye felé indult, hogy meglátogassa régi ismerőseit. Útközben megállt Siófoknál, hogy elgyönyörködjön országát végtelenül nyaldosó tengerének partján, kiteregette kissé avitt pokrócát és nem törődve, ki mit fogad el jobbnak, azon nyomban leheveredett. Még fél perce sem feküdt ott, amikor eltakarva a Napot fölé magasodott a strandjegyárus és érces, emelkedett hangon felszólította, hogy járuljon hozzá a Magyar Államkincstár fejlesztéséhez, legalábbis atekintetben, mely a saját hasznán valamint járulékos költségein, plussz azon túli befizetendő általános forgalmi adót illeti.
-De hát ez közterület! – hüledezett a volt király – és különben is a királyi rendelet…
-Jó uram, maga még a középkorban él? – emelte fel ujját, s vele együtt mobiltelefonját figyelmeztetően - kétezerötszáz forint! És mivel hátul jött be, még egy tizes. De megbeszélhetjük a Szekurissal is
-Nekem jogaim vannak…-próbált ellenállni a súlyos szavaknak és befizetnivalóknak, ám az alatt odaért az Őrmester Bt. kopasz, tagbaszakadt, minimálbéres adminisztratív munkatársa és kulturált, udvarias hangnemben felhívta a figyelmét, hogy ha az ügyfélnek látszó egyén nem óhajtja igénybe venni az ideiglenesen felállított strandfürdő szolgáltatását, akkor el kell hagynia a területet, egyébként kénytelen lesz ezt különböző eszközökkel biztosítani:
-Na ide a lét, vagy kimész innen, b..zmeg, mer leverlek, mint a pap a poharat
-Vak...-igazította helyre mélyet sóhajtva a strandos és hozzátette:-ugyan már, Kojak, szót értünk mi az úrral anélkül is, igaz? –kacsintott az exkingre pajkosan, mintha csak azt kérdezte volna, hogy bemondhatja-e a piros ultit, mire Kojak egy rágón elcsámcsogva hátralépett
Közben huligánok és kissé megittasodott, bátor harcosok értek a közelükbe, miután a sör és a rövid feszítése már a közeli bozót gyökerein talált megnyugvást. Erre a strandjegyárus is hátrébb lépett kissé.
-Hah, ki a f..szom ez a muki? Olyan, nem is tudom, mintha valami kib..szott történelemkönyvből lépett volna elő…
-Na, mit akarsz? Ne má, ciki..olvasol is? –próbált felröhögni mellette álló
-Orrba nyomlak, te ne szójj be! –emez alig volt öntudatnál, de mindkettejüknél testesebb lévén képviselt némi tiszteletet -szóvaaal az lesz, hogy….-nem bírta befejezni, mert elaludt ringva dülöngélő társain
-a lóvétól gyorsan megszabadulsz apuskám – mosolygott rá bárgyún az először szóló legmagasabb – különben megtanítunk úszni a kisvízben
-Ja, ja, fux is jöhet-böffentett rá párás szemekkel a másik- de gyorsan, mer nem érünk rá..-azt hogy miért, hova sietnek, nem lehetett kideríteni, de tulajdonképpen nem is volt érdekes. Rövid fejszámolás után, felmérve a helyzetet, mely –beszámítva a szekurist is, az erőviszonyokat illeti, exking megkönnyebbült, igaz, nem derült fel az arca – DDR-es befektetési alapját így zöldmezős, vissza nem térülő beruházásként költhette el, de legalább nem merültek fel utólagos orvosi költségek, így a TB is jól járt.
Ám ez a problémát nem oldotta meg teljesen: az M7-esen ritkán állnak meg stoppost felvenni, legfeljebb jobb nőket. Ám exking otthon hagyta udvartartását, így magában meg nem volt egy feltűnő jelenség.
Szerencsére estefelé megállt mellette egy kilóméterekről felleget eresztő sportos trabant, a volánnál- nem hazudok, szódásüvegek mögül-mosolyának minden báját megvillantó, rúzsvonulatokkal terhes nyolcvan körüli anyóka intett, hogy szálljon be
-Hál Istennek, hazai!- gondolta a trabantra pillantva – ha elromolna, az út menti hulladékból is újraindíthatom –hát a kezeit csókolnám, drága, milyen kedves-próbálta így megköszönni
-Csak rajta! rajta! fiatalember, aztán abba ne hagyja ott!- a hölgy korát meghazudtolva szinte magára rántotta exkinget- látja, tudtam, hogy várnak még rám az úton valahol!
Aztán sikerült elindulni is. A bemutatkozást követően (exking szemérmesen A.-nak adta ki magát) hölgy hamar feloldódott és anekdotázni kezdett:
-…a legjobb voltam az udvarban, magának már biztos hiába magyarázom, amikor a királyi ménest szélnek eresztette az a tökkel ütött, gépjószágokat kellett beszerezni, ilyeneket, de azért mi bárók, bárónők maradtunk mind a mai napig. Milyen úri világ is volt akkor! Teljesen különleges, mondhatni full extrás szalonokban társaloghattunk kedves barátainkkal, de ami elmúlt, elmúlt, úgy hallom, rendes udvari bolondra sem telik már neki, nincsenek már azok az extázisok, a pörgések…
Exking megdöbbent, hogy is mondhatná el, hogy már királyuk sincs?
A nagyi matatott valamit a műszerfalon, mire sistergés, rekedtes zörej, majd távoli hangfoszlányok jutottak hozzá, akár a háború alatti szakadozó rádióadásoké, csavargatta a beragadt gombokat, jobbra-balra tekergetve, egyszerre csönd lett és határozott női hang szólt bele:
-huszonkét óra, híreket mondunk! Újabb válság! Felállt székéből C, a kultúrmágnás, egyenlőre bizonytalan, hogy a helyét átvevő üzleti képviselet hogyan folytatja, a következő lépések…-hazugság!- torkollta le egyértelmű haraggal a vénasszony – én ott voltam, ezt a rendes, becsületes embert kirúgták valami aljas indokkal, eltávolították…most mi lesz velünk? A kisasszonyok köre vajon mit szól…?
Maga miért hallgat? Tudja, mit jelent nekem az irodalmi társaság? Egyáltalán van fogalma arról, hány szerencsétlennek jelentette ez az életet..?
C. úgy érezte, közbe kell szólnia, mert a kocsi kezdett vészesen lassulni
-Drága hölgyem, nyugalom! Ha jól értettem, csak a cég elnöke cserélődött ki, nem szűnt meg semmi
-Jaj, bolond maga? Hát nem hallotta? C. felállt!
-De igen, hallottam, de valaki más leült oda helyette
-Amikor a fej magát leszakítja a testéről, akkor a test meghal, ennyit sem tud? A fejben bízik a test egésze.
-A királyi udvarba új alattvalók is jöhetnek, nemde? Ámbár az előjogok, ugyebár ilyenkor megváltoznak…
A nő most dühödten nézett rá
-Hát épp ez az! A pletykarovatról még lemondtam volna, de hogy senki komornyikok rúgjanak belém…!
-Bizonyára elfogadják önt éppúgy, mint másokat is, az lesz végül a legjobb, amit többen fogadnak el
-Ahh! Maga is ezzel a hülye sóderrel akar megetetni? Sok mindennel egyetértettem, sőt részt is vettem, sokat dolgoztam, hogy szép arcot formáljak, hogy mindaz, aki látja, maga döntsön és örömét lelje benne. De ehhez érzék kell, nem statisztika! Ha millióan írnak igénytelenül, akkor is nem az a színvonalban a mérce, aki közülük kimagaslik?
-Iskolapadba ül először minden nebuló, miért várja, hogy mindenki zseni legyen rögtön?
-Iskola? Inkább iskolakerülők, de nem, őket nem bántom, hiszen a mesterségre oktató tanárok hiányoznak, meg az a kis erőfeszítés, ami helyett kényelmesebb csacsogni-locsogni
Az út kezdett rázósabb lenni, ahogy a készülő félbe levő pályáról lehajtottak az alsóbbrendű útra.
-Meddig mehetek el magával? -töprengett félig hangosan C.
-A sírig elkisérhet, ha Kanizsa után is velem tart a letérőn a fiatalúr. Talán nem bánná meg!
-Óh, nem, köszönöm!-borzadt vissza a gondolattól is-majd…majd találok valakit, akivel tovább…Örülök, hogy megismertem – s közben arra gondolt remélve, hogy a hölgy talán nem ismeri fel, míg kiszáll. A trabi elporzott mellette, már jó rég egyedül állt az út szélén, félúton még mindig, s közben eszébe jutott, hogy minek is jött el ide, mi a fenét keres bóklászva a sötétben, távol egykori otthonától, amúgy is kidobott és kidobandó rézpénzekkel exkirályi zsebében? Jobb lesz-e így, vagy jó esetben is legfeljebb az udvartartás hízik fel az ingyenkoszt-kvártélyon? És a nem jobb esetre gondolni sem mert.
Ahogy ácsorgott, elröpült felette egy zúgó szentjánosbogár. A tücskök is türelmetlenül ciripeltek már. Aztán arra gondolt, mi is a jobb, áltatni magát az embernek, hogy feltétlen igaza van, vagy az igazság csak annyi, királynak lenni jó? Azzal fogta magát, megfordult és gyalogszerrel ballagni kezdett Budapest irányába |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 01-12-2011 @ 09:39 pm
|
