| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Akadályfutás Ideje:: 05-23-2008 @ 01:26 pm |
|
|
|
|
- Szeretlek Egyetlenem!
- Én is szeretlek Egyetlenem!
- Akkor az hogyan lehet?
- Micsoda Szívem?
- Hogy amikor még voltak az akadályok!
- Amelyek ledőltek?
- Igen Szerelmem. A ledőlt akadályok. Hogy amikor még voltak.
- És amelyek már nincsenek.
- Hogy azokon át is jöttél.
- És tűzön és vízen!
- Igen, tagadhatatlan. Mindenen át is!
- Ledöntve azokat, vagy felbukva bennük, de felállva és tovább!
- Igen Szívem.
- És akkor az hogyan lehet?
- Micsoda Szerelmem?
- Hogy mikorra elfogyott az összes akadály, már nem jössz. Egyáltalán.
(- Igaz. Pedig már akadálytalan mehetnék.
- De nem teszed.
- Szeretlek.
- Elhiszem.
- Akkor nincs baj.
- Az én hitemmel valóban nincs baj.
- Akkor?
- Akkor sem volt. És most sincs.
- Nem úgy értem! Hanem hogy akkor mivel van baj?
- Az érzés… Hogy elhiszem, de nem érzem. Egyáltalán. Mintha…
- Mintha?
- Mintha minden eddig legyőzött akadály előtted állna. Mintha mind, egy rakásban.
- Legyőzöm.
- Talán.
- Talán legyőzöm? Már nem hiszel?
- Abban hiszek, hogy győzöl. Csak abban nem igazán, hogy elég lesz az erő.
- Van még annyi erőm.
- Elhiszem ezt is. De nem erről van most szó.
- Hanem akkor?
- Hogy maradt-e még nekem erőm.
- Hogy megvárd?
- Ahhoz, hogy túléljem a várakozást.
-Szeretlek.
-Szeretlek.)
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 05-23-2008 @ 01:26 pm
| Hozzászóló: norbert (Ideje: 05-23-2008 @ 01:33 pm)
Comment: Laci ez AKKORA HATALMASSÁG lett!!!
És hányszor...ilyen. Mint mikor évekig dúló háború ér véget, és a harcos örülhetne a győzelemnek, de...addigra SEMMI sem maradt...
Legfőképpen benne magában...
Döbbenet.
Norbi |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 05-23-2008 @ 01:40 pm)
Comment: Norbi, szavaiddal megtisztelsz, s mit látsz és mondasz, bölcsességed tudatja. Köszönöm most is!:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mickey48 (Ideje: 05-23-2008 @ 02:00 pm)
Comment: Néha ijesztő vagyok - ott bent...Néha rettenek magamtól...Mivégre történik - soha senki meg nem tudja... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szellzsofi (Ideje: 05-23-2008 @ 03:27 pm)
Comment: Bocsánat, most Lacivá teszlek: pár napja történt velem, hogy valaki azt írta, szeretlek - én meg ezt: elhiszem Neked. Ambivalens és felettébb gátló tényező lett a szó, talán az érzés is - mindez az érzet miatt (és akkor itt magamra kell, hogy mutogassak). Nagyon hasznos nekem, amit itt írtál (a persze irodalmi érték mellett, amilye van, mert nem csak a líra létezik a világon). Örüljünk neki! :D zs |
|
|
|
|
| Hozzászóló: mango (Ideje: 05-23-2008 @ 03:50 pm)
Comment: Hjjjjajjh, de nehéz ez...Déry Tibor a Kedves bópeer!-ben szó szerint ezt írja: // "Vannak örömök, melyekért túl sok szégyenteljes gyötrődéssel kell megfizetni, nem érik meg az árukat. Az ember inkább lemond róluk. Lemond...? Igen ám, de nem csak a csúcsról. Körülötte az ember életének egy egész hegyvidéke omlik be visszavonhatatlanul." // Most ez jutott hirtelen eszembe, de még az is lehet, hogy egyáltalán nem vonatkoztatható ez a gondolatmenet mindig, mindenkire...Akkor is ez jutott eszembe, ahogy elolvastam a fenti dialógust. Nem könnyű... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-23-2008 @ 07:44 pm)
Comment: Egyszer volt, hol nem volt, volt a zsák, és a folt... Aztán történt, hogy elfáradt a zsák az úton, és már nem akarta cipelni a foltot, mert az életén is folt volt... Így aztán a folt, bár sokáig kapaszkodott - valahol az úton - leszakadt a zsákról...Nem gondolta a zsák, hogy a folt nélkül üres lesz, a folt pedig a zsák nélkül, nem ér egy fabatkát sem... Egyszer volt! Tán igaz sem volt...ez a mese... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: agnes (Ideje: 05-23-2008 @ 10:00 pm)
Comment: Nekem ez már zsákba verseny/futáááááás/...:)))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 05-24-2008 @ 06:01 am)
Comment: mickey48: Néha ilyesztőek vagyunk, s néha ilyedtek. Hogy aztán ki mit vesz észre ebből, az attól függ, ki mennyire áll közel vagy távol - ilyedelmeinkhez, ilyedelmeinktől. Köszönöm!:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 05-24-2008 @ 06:06 am)
Comment: szellzsofi: Valaki mondta nemrég: nem is az a fontos, amit mondasz. Hanem amit érzek, és amit nem. És ha az egyik hegy, a másik völgy, amilyen mélység (magasság) válassza el őket, soha nem látják meg egymást. Köszönöm!:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 05-24-2008 @ 06:12 am)
Comment: mango: A szalmalángból nem biztos, hogy erdőtűz lesz, vagy hogy bárki észreveszi, ha ellobban. Csak a legnagyobb tüzek képesek akár mindent rombadönteni, ez már bizonyos. De nem feltétlen kell, hogy így legyen. Mer hiszen van egy Főnix madár... Köszönöm!:) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 05-24-2008 @ 06:21 am)
Comment: Hidd el nekem Anna, a zsák mindig is tudta, tudja, hogy foltja nélkül értéktelen lesz, és mindenre alkalmatlan, mire teremtődött. És hogy a mese? Ha nem lett volna igaz, hogyan lehetne elmesélni álmatlan éjjeken, esős napokon? Persze tudom, hogy ahhoz, hogy hinni lehessen meséket, mesékben, az egykor volt gyermekkor ártatlanságát is hinni kell(ene). Köszönöm, hogy jöttél. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 05-24-2008 @ 06:24 am)
Comment: agnes: Zsákbafutás? Végülis Monte Christo is így kezdte a közepén!:) Köszönöm. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Anna1955 (Ideje: 05-24-2008 @ 06:40 am)
Comment: Az ember felnő, a meséről pedig kiderül, hogy álom volt, ringató altató, melyet a mesélő szeretetből festett, hogy az ember álmodhasson a boldogságról, és legalább míg az álom tart boldog legyen... Egyszer csak a Télapó sem jön már, és a Jézuska is elmarad... Ilyen az ÉLET...Ha felébred az ember, rideg és kegyetlen... |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 05-24-2008 @ 06:55 am)
Comment: Hogy az Élet ilyen lenne? Nem hiszem. Talán a mesélő. Mert maga is hitte, mit mesélt. Vagy az álom. Amely elhitte a mesélőt. És meglehet, nem is mese volt, hanem igaz történet. Hogy felnő az ember? Írtam erről egyszer verset: "Felnőttünk hát, vízen és reményen.
És álmodtunk zsíros falatot serényen." Igen. Valahogy így.
|
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 05-24-2008 @ 09:27 am)
Comment: Kapitányom, az álmaink ölnek meg minket, nem a nehézségek. Mert minden álomról kiderül, hogy csak álomnak volt tökéletes. Ha megvalósul... vagy kiábrándít, vagy elszédít annyira, hogy néha vágyunk vissza a földre. Puszillak! D.D. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 05-24-2008 @ 09:45 am)
Comment: AngyaliAndi: Az álmokkal nincsen bajom. Azok rendben vannak, mert tudom, hogy azok. De amikor szilárd talajon fogan, és aztán úgy néz ki, buborékká lesz... Hasonlaton gondolkozom. De nem tudnék megközelítőt se mondani. Köszönöm! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: AngyaliAndi (Ideje: 05-24-2008 @ 10:05 am)
Comment: Egyszer írtam neked a barátság kapcsán, de úgy hiszem a kettőn múló érzelmekre ez épp úgy igaz: mindenki annyit vihet ki belőle, amennyit hozott is. Még akkor is, ha a maga részét érzi a többnek. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Captnemo (Ideje: 05-24-2008 @ 10:39 am)
Comment: AngyaliAndi: Ez így nagyon egyszerű képlet, és mint olyan, igaz is olyan szinten, hogy akár a barátságba, akár valamilyen érzelmi kapcsolatba az ember "csak" önmagát adja, és a végén "csak" önmagát veszi ki. Node: igaz ez valóban? NEM! Illetve csak részben, legfőképpen, mert barátságokba, és más érzelmi kapcsolatokra sokmindent lehet alkalmazni, kivéve a matematikát. De még ez sem igaz. De ha erre alkalmazzuk a matematikát, akkor a sima 1+1 és 2-1 sem igaz. Mert eleve az 1+1 az mindig is 1+1 marad, és a így a 2-1 már értelmét veszti, de ha még tegyük fel, elfogadjuk értelmesnek, akkor is! Biztos, hogy egy lesz a végeredmény? Mert szerintem nem. Vagy több, vagy kevesebb, de semmiképpen nem egy! Legalábbis nem az az egy, ami induláskor volt. Merthogy az "érzelmi matematikában" (már ha lenne ilyen), az 1+1 az közben még áll összeadás, szorzás, kivonás, osztás, hatványozás- ból. Ugyanakkor a 2-1 nagy valószínűséggel csak kivonásból, osztásból. De nem is kellett volna nekem ebbe így belemenni, hiszen tudom, van matematikus a családban. Lényeg a lényeg, szerintem amikor kivon valaki valamit valahonnan, akkor az anyagmegmaradás törvénye szerint valahol ennek többletként meg kellene jelennie. De nem vagyok biztos benne, hogy így is van. És amikor meg összead valamit az ember, abban sem vagyok biztos, hogy többlet keletkezik. Ebbe jól belebonyolódtam. Holott csak annyit akartam mondani, hogy nem jól van az, ha ki kell venni. Bármennyit is. Vagy ilyesmit. |
|
|
|
|
|
