2006. június 24.
Utálok rohanni. Általában 5-10-20 perccel hamarabb érek oda mindenhova, az esemény jellegétől függően.
Szombat reggel megjön a mingyárlesz-sógorom, Laca, meg Benőke. (Bence a keresztfiam, húgom másodszülött gyermeke.) Laci síkideg, aszongya, az előbb a virágbolt felé fordult, de még nem készültek el a virágbótos csajok a csokrokkal. Sőt, el se kezdték, csak néztek nagy szemekkel. És idegel.
Hámondom cseppet se izguljál, Lacókám, felöltözöm, aztán megyünk, kipakoljuk az egész bótot, még Fúrió se kell majd oda, meglásd!
Átsétáltunk a Plázában lévő virágüzletbe. Igen kevéssé sikerült szopránóznom, mert nehéz úgy fenyegető arcot vágni, ha közben egy nyolcéves kiskrampó azt kiáltozza lelkesen a térded magasságában:
- Ezt nézd, Szabi! Micimackó!
Olyankor nem fúriózol, hanem leguggolsz, és megtekinted a matricákat és egyéb csomagolástechnikai eszközöket, amik ismert mesehősöket ábrázolnak.
De nem is volt szükség ott semmiféle fellépésre, mert Laca már nagy fiú, lerendezte egyedül a dolgot, mégpedig olyan ügyesen, hogy még egy ezres kedvezményt is kapott, az okozott izgalmakért cserébe, és persze, amire odaértünk, már gyönyörűen össze valának állítva a csokrok. Hazafelé megint átvágtunk a játszin, ahol egy volt Negyvenes koleginám fia legeltette a pitbullját, és a virágok láttán rákérdezett, hogy mi a pálya. Felvilágosítottam, és ezzel elkezdődött a lelkes gratulációk sora.
Benőke talált egy kidurrant bőrfocit, és naná, hogy elkezdte rugdalni. Eszméletlenül szereti a focit ez a kis ember. A Loki játékosainak adatai után kutakodva nem a netre szoktam menni, hanem felhívom Bencust. Amikor itt van nálam, azonnal bekapcsolja a tévét, és haladéktalanul a sport1-re vagy a SportKlubra teker, hogy láthasson valami meccset (az se érdekli, ha a togói bajnokság 1976-os tavaszi idényének legizgalmasabb pillanatait felelevenítő összefoglaló van éppen műsoron.) Életem egyik legnagyobb élménye – és most nem túlzok pátoszosan – amikor a hatodik szülinapjára csináltattunk neki Pirivel egy Loki-mezt, aminek a hátán a saját neve szerepelt. Meg persze a tízes szám. Azt a jelenetet, azt a várakozásteli csomagbontogatást, azt a felfedezést, azt a csillogó tekintetet soha életemben nem fogom elfelejteni. Amikor látod az arcán, hogy épp most jut el a tudatáig, hogy ez az övé, ez az ő neve, és igen, ez igaz. Neki most már van ilyen. Az leírhatatlan. Meg is könnyezték a szemtanúk, és nemcsak a nők... És ha arra gondolok, hogyan ugrott a nyakamba, és hogyan szorított, hát most is kijön a könny a szememből. Az anyukája azt mesélte, hogy pár hét múlva akadtak olyan napok, amikor nagy nehezen rá lehetett beszélni, hogy ne abban a cuccban menjen az oviba.
Azt mondta Laca, hogy 10 óra 20-kor fogunk indulni. Na mondom, akkor még van idő. Erre megjönnek a lányok, Bogi és Brigi a fodrásztól, mégpediglen kerek 10 órakor, és közlik, hogy nem 10.20-kor indulunk, hanem addigra kell odaérnünk.
Baráti.
Szabi beveti magát a tus alá, hogy villámgyorsan letisztogassa földi porhüvelyének praktikus külső vízhatlan burkolatát, aztán öltözik villámsebesen, mint 16 éve a seregben az ébresztőnél, és igyekszik nem elfelejteni elrakni a fleknijét és a lakcímkártyáját, mert Megint tanú. A borotválkozást már megejtette hajnalban, és imádott kicsi húga miatt hosszú idő után először tán szimmetrikus is lett az a szőrburjánzás, amit ő a szakállának nevez, mer’ egy ilyen hősködő típus.
Irány a polgmesthiv. Van szabad parkolóhely, hurrá!
Kósa Lajos for President!!!
Hugiék el, fotózkodni.
Megérkeznek az örömszülők, akik egyben nekem is szüleim (Lacónak sajnos már egyik szülője sem él), és tájékoztatnak ama érdekességről, hogy macskás Ica bezárta a kocsiját, ráadásul járó motorral. Hát ez nagyon faja. Attila most ott áll a kocsi mellett, és őrzi. (Ők mind kertszomszédok és barátok.) Nyugtatom az örömanyukámat, hogy majd én elintézem a pótkulcsos sztorit. Hívom a taxis haverjaimat, de aztán rá kell döbbennem, hogy szombat délelőtt egyik sem lesz elérhető. Majd hajnalban nagyobb lesz az esély. De addig kifogy a benzin a kis Suzukiból...
Géza felajánlja, hogy eltűz a Harsteinbe a pótkulcsért a sosekopellel, és az sem hatja meg, hogy nincs nála a jogsija, és hogy a húgomék bevallják, hogy a forgalmit a Bravium Kiadó székhelyén hagyták... Szóval, szaladgálás, izgalom, kaland, droidozás, engem meg felszólítanak, hogy mint tanú, azonnal haladjak föl az irodára, bemutatni a papírjaimat...
Magára hagyom a családot, és elhaladok Hugiékkal az emeletre.
Oktatás, fotózás, miegyéb.
Ahogy a helyettes anyakönyvvezetőnek kibuggyan a melle a kis kék ruhájából, hát azért világbirodalmak szoktak összeomlani. Plusz szőke, kék szemű, bájos. Ilyet hülyeség kinevezni, mert sok vőlegény meg fogja gondolni magát aláírás előtt...
Engem is oktatna, de mélyen a szemébe nézek, és elárulom neki, hogy felesleges, mert már rutinos vagyok. Elérti a célzást, és elmosolyodik...
Megint fotózás.
Fontos, hogy ott vagyok, mert néha meg kell fognom Hugi szemüvegét.
A fotós, mint kiderül, ismerős, de mégsem bírja felfogni, hogy minket marhára nem zavar a kis Lacika, mi épp azt szeretnénk, ha igenis rajta lenne a képen Hugi közepesen nagy hasa, és szeretjük őt mindannyian már most is, tehát nem kell a photoshop.
Ez a Lacó nekem nagyon szimpatikus. Ha valaha is választhattam volna a Huginak párt, hát biztosan ilyet jelöltem volna. Nem mintha a húgom bármikor engedett volna ilyesmibe beleszólni bárkit is. Még akinek véleménye volt, azt is leombucwomanolta. Úgyhogy korán megtanulhattam: dugó van. Nem is azé’ mondom. Csak úgy. Ez a Laca egy nagyon rendes srác, kedves, szeretetreméltó, kicsit szerény, nagyon dolgos, semmiféle káros szenvedélye nincs a Hugin kívül, és sajátjaiként szereti Brigit és Bencét. Az mondjuk tanulmány, amikor apuka a láthatás után hazaviszi a gyerkőcöket a kertbe, azok meg „Laciiii!!!” felkiáltással rohangálnak és ugrálnak a nyakába a „mostohának”.
A szertartás lezajlik, gratula, miegyéb, aztán avázunk haza átöltözni.
A kertbe már lazán érkezem, Benőkéhez hasonlóan. (Mert az if you pár nem öltözött át, és Brigi a polgmesthivnél csatlakozott egy olyan autóhoz, amelyiknek a sofőrjét el kellett igazgatni Harstein-kert-odatalálásilag.)
Hátramegyek. Üstök, tűz, hangulat, vigyorgás, lagzi, család, szeretet, sör.
Géza krumplit darabol. Megkérdezem, lehet-e valamit segíteni, és reménykedek, hátha nem.
De igen. Szűrni kell lefele a húslevest.
Vacak nagyon nagy haverom lesz megint, dobok neki csontokat. Lakodalmas kutya. És egyéniség. Megvigasztalom, hogy nyugi, ez a nap eltelik, és ezek a csúnya emberek elhúznak innen, nem bővül a falkád.
Ray Crabbs a pörköltet kóstoltatja velem. Mehet bele egy kis só. (Ray sajnos eszméletlenül hasonlít a Dallas egyik szereplőjére, ezért el is neveztem anno, és azóta már megesett, hogy a távollétében a saját fia is lekrebszezte. Hiába, ha én egyszer elnevezek valakit... Amúgy foglalkozását tekintve a keresztapám.)
Anyám húslevese. Te Isten! Mi, akik már ismerjük, elnéző mosollyal figyeljük az újak orgazmusát. De Ray birkapörköltje és keresztanyám rántott húsa is nagy sikert arat. A jéghideg kovászos ubi pláne.
Az ifjú férj és feleség elkezd vitatkozni, hogy ki melyik oldalán üljön az asztalfőnek. Na, mondom, banyeg, egy órája vagytok házasok, oszt mán veszekedtek?:-)
Történt később egy hasonló eset, amikor valaki Lacótól az ara holléte felől érdeklődik, ő meg a házra mutatott, de én láttam, hogy Hugi épp az ellenkező irányból közelg, így hát jól rápirítottam Lacára, hogy még csak ma vette el, de már nem tudja, merre jár, vehhehhehhe:-)
Bódi Guszti, Fekete Szemek, Nótár Mary, stílszerűen Lakodalom Lajos, meg más ilyenek.
Apám már egy óra körül kezd érdekesen járogatni, először csak csárdás lesz a koreográfia, később tangó, majd lambada. De mindvégig lelkesen játssza Mister Stokes-t, és kérdezgeti, ki mit iszik. Rajta látszik, hogy van minden. De nem adja meg magát estig sem. Imádom.
Elbeszélgetünk a focivébéről, erről csak akkor mondunk le, amikor Attila harmadjára sem képes kiejteni azt az egyszerű szót, hogy Elefántcsontpart. Közben anyám barátnője felhívja Pirit, majd odajön hozzám, és közli, hogy az exnőm zokogva tette le a telefont, mert még nincs túl rajtam. De kit hat meg ez most? Ne vessünk! Bulizzunk, dáridózzunk együtt!
Keresztanyám kifejti, mennyire szeretne táncolni látni engem. Megkérem, hogy akkor öntsön még egy konyakot. Megteszi, mer’ rendes asszony. Hajnival, a másik tanúval megbeszéljük, hogy táncolni mekkora ökörség. Droidmód mozogni más emberek szeme láttára. És iszunk. Amikor koccint, a szemembe néz. Mondjuk kizárólag olyan emberek vannak most körülöttem, akik mind a szemembe néznek, ha koccintunk.
Isten, haza, család. Rohangál körülöttem vagy nyóc kölök. Egy részükről fogalmam sincs, kivel lehetnek. Valszeg átugrottak a kerítésen a finom illatokra, és remélik, nem veszi senki észre, hogy a jelen lévő fószerek közül nekik egyik sem az apjuk. Kiengedik a nyulakat. Ezzel elvannak egy darabig.
Minden jó volt. Jobb lagzija volt ez a Huginak, mint a ’94-es:)) Pedig azt is nagyon élveztem. Jó volt ezeknek az embereknek a bűvkörében lenni. Az újakat jó volt megismerni. A régieket jó volt nevetni látni, megölelni. Isten, haza, család.
Megtáncoltattam Bogicát. És jó volt hozzásimulni a kis Lacikához.
Apám végre megtudta, hogy a kedvenc nótám a Hol jártál az éjjel, cinegemadár. Mert, mint mondta, akinek nótája nincs.....
Anyámat megszeretgettem.
Keresztapámmal elbeszélgettem komolyan. Hihetetlenül mocskos szájú, de nagyon nagy szívű ember. Egy Ray Crabbs.
Meséltem netes vicceket, macskás Ica vihogott. Attila felajánlotta, hogy a tetőtérbe vihetek hozzá csajokat. Gézának szóltam, hogy ne boroskólázzon, mert tele van foszforsavval az az átkozott kóla! Először Látott Néni is megkedvelt. Elmondtam neki, szerintem hogyan kéne visszaszerezni a férjét. Misikével ezoterikus dolgokról beszélgettünk, és egyszer csak derült égből felírta a honlapjaim címét. Lúzer:-)
Végül Bogicáék hazahoztak.
Jó volt. De remélem, sosem lesz másik ilyen.
Isten, haza, család. |
|
|
|
|
