| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Mese Ideje:: 06-12-2008 @ 04:51 pm |
|
|
|
|
2006 februárjában, lábadozásom idején, kaptam az alábbi kis mesét. Folytattam, majd felkerült a két rész egy topikba, és kollektív mese-írással múlattuk az időt többekkel. Tudom, hogy van itt is, aki anno beszált a történet szövésébe. Sajnos most csak ezt a két részt találtam meg a gépen. Pedig érdekesen gabalyodtak akkoriban a szálak. :) No! De jöjjön a mese eleje!
"Csend volt, nem mozdult semmi. Még a szél sem fújt (mint tudjuk, ilyenkor jön a régről ránk maradt kérdés: De vajon mit csinál ha éppen nem fúj???). Még a sárkány is békésen szundikált barlangja mélyén. Talán szende királylányok elrablásáról álmodott éppen, talán valami másról. Végülis lényegtelen, mert a sárkány békés szunyókálását csak példaként említem. Mint az Égigérő, sziklás hegyet is, aminek mélyén a sárkány barlangja volt. Mert a lényeg, amiről ez a történet szól igen messze esett az Égigérő hegytől. Olyan messzire hogy onnan már maga a hegy sem látszódik, mert az Óperenciás tenger végtelensége még az Égigérő hegy nagyságát is elrejti. A túlpartról már hiába is kémlelnéd a távoli horizontot hogy megpillantsd. Mellesleg az Óperenciás tengernek nem minden szeglete volt ilyen nyugodt és csendes. Nem messze egy másik partszakasztól vad vihar tombolt és a toronymagas hullámokon díszes és büszke vitorlás bukdácsolt. Imbolygó fedélzetén egy jóvágású, daliás királyfi ugrándozott. Nem jókedvében tette, a viharban elszabadult néhány láda és a hullámzás hatására megvadult fenevadként száguldoztak fel s alá. Ezeket kerülgette a (daliás) királyfi egy amerikai futballcsatárt is megszégyenítő ügyességgel. A díszes és büszke vitorlás utolsó pillanatait élte. Hamarosan elsüllyed majd, magával rántva hullámsírjába a (daliás) királyfit is (és még jó pár névtelen matrózt, beleértve a hajószakácsot, akiért a szívem szakad meg). De a királyfiért nem kell aggódni, mert a mélyben már résen áll egy kis hableány hogy megmentse őt. Errefelé nem ritkaság az ilyesmi. Mindig ez történik ha valahol a világban kinyitnak egy mesekönyvet és egy anyuka csendesen, de mély átéléssel olvasni kezdi a jól ismert történetet. De hagyjuk is magára a vad hullámok között bimbódzó szerelmet, hiszen ezt az egészet csak ellenpontként említettem. A történet nem róluk szól és a valódi helyszín az Óperenciás tengertől is nagyon messze esik. Előszőr még gazdag hegyvidékeken, végtelenbe nyúló sivatagokon, fagyott tundrákon kellene átvágnunk, de ha mellékesen említett példákként mindig leírnám hogy éppen most mi történik ezeken a vidékeken akkor...holnap biztos nem mennék dolgozni. Így hát a képzeletedre bízom a téli álomba merült macikat, szundikáló tevéket és reszketve összebújó rénszarvasokat. Az igazi történet messze messze ezektől a vidékeken túl történik. Még a zordon Kárpátokon is túl. A leszálló éj sötétjében apró lámpás pislákoló fénye tör elő bizonytalanul egy behavazott tetejü ház ablakán keresztül. A világ csendjét errefelé csak alig hallható percegés töri meg, ahogy a pislákoló lámpás fényénél egy lúdtoll szántja a papírt.
Valaki (aki az éppen elsősegélyt kapó királyfihoz hasonlóan roppant daliás és szintén nagyon ügyesen tud ugrándozni) épp az utolsó mondatot veti a megsárgult papírra:
Jó éjszakát!"
Miközben utolsót percent a lúdtoll, és hűsünk székében hátradőlve, kissé hunyorogva olvasta át papírra vetett sorait, új nap vette kezdetét. Még javában szunyókált a sárga korong, de az első kakasok már megszólaltak. Tudtad, hogy kakas úrfi szent meggyőződése, ha Ő nem kelti hajnalonta a Napot, nem is érkezik el a reggel? Így hát jó kakasunk tette a dolgát. Elsőként a rigókat ébresztette a fákon. A riadó jelére ők is dalra fakadtak. Napocskánk hiába szeretett volna égi ágyacskájában a másik oldalára fordulni, ekkora zenebonában esélye sem maradt a további szendergésre. Mit volt mit tennie, ugyan még ímmel-ámmal, de elindult szokványos útjára... (magyarán kénytelen volt újfent belépni a taposómalomba). Égi vándorunk igen kíváncsi természet vala. Reggelente azzal űzte ki az álmot szemeiből, hogy minden ablakon bekukkantott. Ismerte az összes embert, tudott minden titkot, előtte szinte semmi nem maradhatott rejtve. (Illetve ez nem egészen igaz, sajnos a randa őszi ködös időszakban még ettől a kis szórakozásától is megfosztották az ég urai. De szerencsére hol van még az ősz!) Hoppá, még tüzes barátunkat is érik meglepetések! Erre aztán nem számított. Egy postagalamb suhant be előtte az egyik kitárt ablakon. Nyakában selyemszállal átkötött levélke himbálódzott. Csillagszemű gazdája megdicsérte madarát, megetette, megitatta a hosszú úttól kimerült kedvencét, majd kecsesen helyet foglalt hintaszékében, és a levélke olvasásába kezdett. Megríkatta a (daliás) királyfi hányatott utazása a tengeren. Boldog sóhajjal nyugtázta a kis hableány érkezését, aki újra életre csókolta az Ő kedvesét, és összeszorult a szíve, akárhányszor csak szegény hajószakácsra gondolt. Ráncba futott a homloka, bepárásodott szemüvege, még a haja is belepirult, ahogy törte a buksiját, mit is tehetne, hogyan segíthetne... Hirtelen fölugrott hintaszékéből, boldog dalra fakadt, majd rohant vászonért, festőecsetért, és már kész is volt a transzparens: "Írók! Kíméljétek a hajószakácsokat!" Napocskánk úgy ítélte meg mára már minden lényegest látott ebben a kis házban, tehát odébb sétált a következő ablakhoz. Pedig épp hogy hátat fordított, szegény postagalambunk illatos levélkével újra útrakélt...
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 06-12-2008 @ 05:05 pm
| Hozzászóló: piroman (Ideje: 06-13-2008 @ 01:44 pm)
Comment: Hm. Még egyik írásomban sem nyírtam ki hajószakácsot. De most egy kicsit elgondolkoztam a dolgon... :D |
|
|
|
|
| Hozzászóló: szellzsofi (Ideje: 06-13-2008 @ 04:58 pm)
Comment: Kis stílusbomba - szétrobbantottad a lufit, aztán meg héliumot fújtál a szádba, én meg nevetek - pedig sírhatnék is. Az is jó lenne. |
|
|
|
|
| Hozzászóló: stando (Ideje: 06-15-2008 @ 07:57 pm)
Comment: Drága Pirom! Nem kell mindig gondolkozni! Néha árt. ;) Amúgy a hajószakácsok valóban védettek lettek kiplakátolás által. Tessék hát vigyázni! :D |
|
|
|
|
| Hozzászóló: stando (Ideje: 06-15-2008 @ 07:59 pm)
Comment: Zsófim! Csak közhelyesen! Sírva vígad a magyar. :D Tessék meséket írni! Csak olyan függönyöst! Álmos vagyok... :-) |
|
|
|
|
|
