|
SZERETLEK
Szeretlek mert ilyen vagy!!
szeretlek mert szép vagy!
szeretlek mert ilyen az élet
szeretlek mert szeretet nélkül
nekem sincs élet
szeretlek mert szeretni mendenkinek kell
még rosszak is vagyunk szeretni mást akkor is kell!!
Nem kell már többé szerelem
Nem mondom azt hogy szerettem
Minden mi szép volt feledem
szivemből végleg kivettem!!
Ne sírj,az igaz könny ritka
Mosolyogva szenvedni ez az élet titka
Nem az az igazi szenvedés mitől
Könnyes lesz a szemed,
Hanem az amit eltűrsz mosolyogva csendesen!!
Lángol a szívem
Lángol a szívem, éget.
Vöröslőn ég te érted!
Szerelem tüze lángol.
Egy élet kevés, hogy eloltsd!
Parázslik majd újra fellobban,
De el soha nem múlhat!
A lángok közt neved tűnik fel,
De míg e szív dobog nem ég el!
A láng lobog, s éget.
Fáj, de mégse ér véget!
Míg..
Míg látok, addig nézlek!
Míg élek, addig érzek!
Míg a szívem dobog, lángol a remény,
S míg vagyok, addig bennem élsz!
Még látok, ezért nézlek!
Még élek ezért érzek!
Még az emlékek bennem élnek!
Még hiszem, hogy jobb lehet minden!
Gyűlölöm..
Gyűlölöm a hajad, s minden érintésed!
Gyűlölöm a szemed, a szád, a nevetésed!
Gyűlölöm a betűt mely nevedben van!
Gyűlölöm a napokat, mikor láthatlak!
Gyűlölöm azt mikor rám nézel,
S gyűlölöm a percet, mikor megismertelek!
De nem gyűlölök már jobban semmit
Mint, hogy szeretlek, s nem tudlak gyűlölni!
Öröm s bánat
Fáj a szívem s nevet a lelkem.
Öröm s bánat e kettő az egyben.
Tombolnak bennem az érzések váltva!
Könny s mosoly, talán mindenki látja.
Tombolnék, sírnék majd egy jót nevetek.
Így telnek az órák s a percek.
Félek
Félek, rettegek, majd megnyugszom.
De újra előjön minden bánatom.
Mert lesz egy nap egy óra egy perc
Mikor neked örökre búcsút intek.
Már most fáj, sajog szívem
Hisz elengedni soha nem akarlak téged.
De egyszer, muszáj lesz, tudom.
Látod, már könny csordul arcomon.
Pedig még itt vagy s fogom két kezed.
Épp csak belegondoltam mi lesz,
Ha nem leszel velem.
Vége!
Mi tegnap még jelen volt most már csak múlt,
Mert mi régen volt végleg minden elmúlt.
Eljött a nap mitől rettegtem. Könnyek közt tőled örökre búcsút vettem.
Úgy öleltelek, ahogy még sosem tettem.
Elengedni nehéz volt téged!
Még most is könnyes szemem,
De az idő majd begyógyít minden sebet!
Hiányzol, pedig még csak egy éj telt el.
Hiányoztál már mikor kezed, engedtem el.
Fáj, de tudom az élet, megy tovább.
Fáj, de tudom semmit, nem tehetek már!
Így kellett lennie ez az élet.
Egyszer mindennek vége lesz.
Jön valami más új dolgok.
Új szerelem és új barátok.
De, Téged feledni nem foglak, míg élek!
Az emlékek örökké bennem élnek!
S ha éjjel majd felnézel az égre
Nézd a csillagokat, kérlek.
Az egyiket én küldtem neked,
hogy vigyázza minden lépted.
|
