A BOROTVA KIHOZZA
A mai borotválkozásban,
a harminc éve halott
öregapámat borotváltam.
Már nem emlékeztem mennyire,
de, hogy ennyire hasonlított
az unokájára, hogy még harminc
év után is emlékszik rá a
vakuló tükör torz csorbája!…
Látod nagyapa, megöregedtem
én is: hó szakállam most már vénít!
Már nem hordok az arcomon dús
szőrzetet mint rég: te öreg bús
Magyar vénség, csúfoltál szelíden
bajszomért, szakállamért mindvégig!…
Mit szólsz, ezentúl engem meg téged
egy pengével együtt borotvállak!
Nehogy kiszőrösödjél most, és én
jobban hasonlítsak a Mikuláshoz,
mint saját nagyapámhoz!
|
