A megváltó űzött
Hajszolt, bár porcikád nem kívánta.
Nem tudtad, de angyalnak küldtek,
E mocskos földi lét megszépítőjének.
Hogy épp silány utam elébe?
Nem tehetek róla,
de örülnöm kéne.
Mikor ily gyönyörűt küld elém,
Kiben alig hittem, életem delén,
Sosemvolt arcom megtört
A valóság gátján,
Lelkem angyalt kívánt
,
Ám ingyen nem adják .
Fájdalom, könnyek,
Szakadásig remény,
Karnyújtás semmibe,
Satnya délibáb…
Ébredj fel gyermek!
Az élet puszta,
Hol úr a szomjúság,
Hol senki nem vár
Ölelő karokkal,
Bársony takarókkal.
Nem! Nem! Nem!
Csak reménykedhetsz,
Hogy jő egy
Nyomorult angyal,
Ki szenvedésed még
Születésed előtt
Ismeri,mert
Küldték.
Bár nagyon nem kérte,
Hogy téged segítsen,
Mégis jöttöddel
Jőnie kellett,
Hogy létezhess,
Egészen.
A keresztfa előtt,
Hogy méltó légy,
Egyáltalán,
Leborulva
Kérdeni:
Drága! Téged
Ki küldött
Elém? |
|
|
|
|
