Szemilla csodálatos blogját olvasva, eszembe jutott március első hetének napja, mikor Captnemoval először hajtottam be a faluba, a Nagykörü táblánál.
Hatalmas várakozással, telve a szervezés kezdetének izgalmával.
Nem volt virág egy szál sem, szürke latyakos sár borította az utakat, kihalt volt még a kocsma is, egy lélekkel sem találkoztunk, aki útba igazított volna.
Elszontyolodtam, és csak néztem körbe-körbe a kocsiból kiszállva.
-Istenem... valóban jó lesz itt, e kietlen világban találkozót tartani? - kérdeztem inkább csak magamtól, de hangosan.
Captnemo azt mondta - ne parázz! - és jót nevetett rajtam.
- A falu még alszik, még nincs itt a kikelet. Nézd azt a sok virágtartót, és nézd a sok faragott szobrot is. A takaros kis házakat, egytől-egyig mese mind. Hidd el, csak olyan faluban látni ilyet, ahol az emberek egymásért is tesznek. És ha itt leszünk, telve lesz élettel, szeretettel -.
Szavai tökéletesen megnyugtattak, és már láttam a muskátlis ablakokat, a rózsabokrokat a házak előtt, az üde zöld füvet, és a kanyargó Tiszát ölelő, buja zöld fákat.
Elképzeltem, ahogy a Tájház is megtelik élettel, szeretettel, általatok, általunk.

Most, hogy túl vagyunk ezen a felejthetetlen három napon, mely annyi, de annyi élményt adott, én is Tündérfalvának érzem e kedves helyet, melyhez jó lenne bármikor visszatérni. De ha nem is látom soha többé, akkor is örökre szívembe zártam, mert ott voltatok, megtöltöttétek értelemmel, művészettel, szeretettel.
Ma már tudom, hogy nem a hely okozza azt a felemelő érzést, melytől úgy érezzük, hogy röpülünk a végtelenbe, hanem az egymásra figyelő EMBER.
A helyet Ti tettétek azzá, amivé szívünkben lett.
Szeretetet adni és kapni, a legcsodálatosabb érzés, és ebben bővelkedett minden tova száguldó pillanat.
Egy szempillantásnak tűnt, és máris elszaladtak a napok.
Mennyi, de mennyi beszélni való maradt tarsolyunkban, mennyi de mennyi megosztandó gondolat, de még így is gazdagabbak lettünk, sokkal gazdagabbak.
Ma, mikor merengtem az elmúlt napok eseményein, rájöttem, hogy a falu szépsége is ezt sugározza...
Nyugalmat, megértést, egymásra figyelést e rohanó világban.

Nagyon hiányoztak azok, kiknek nem sikerült velünk tartani.
Captnemo, Lena1, Mickey48, agnes, melissa akik még készültek is. De bárkit felsorolhatnék e nagy családból.
Gondolatainkban ott voltatok minden pillanatban.

Tündérfalvát Ti teremtettétek, és szívünkben örökké fog élni ez a pár nap.