| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Hol a vég(e)? Ideje:: 07-08-2008 @ 10:07 pm |
|
|
|
|
Mikor ér valami véget? Amikor kimondom, hogy kész, ennyi volt? Vagy a sors, az élet dönti el, hogy itt véget kell érnie?
Holnap vége. Ennyi volt a nyári gyakorlat. A hátam közepére sem kívánom az egészet, nincs az a pénz, amiért újrakezdeném, de
vannak dolgok, emberek, amik, akik hiányozni fognak. Sokszor voltak rossz napok, amikor mindenkit megöltem volna. Voltam
zombi, punnyadt és dalolászós kedvű is. Volt, amikor beszóltak, volt, hogy majdnem visszaszóltam. Összességében hasznos volt
ez a pár nap. Közel négy hét. Ennyibe került nekem, hogy elvégezhessem a sulit. De véget ért. El sem hiszem. Itt állok a vég
küszöbén. Holnap még négy órát eltöltünk ott, aztán ennyi volt. Ezt az élet rendezte így.
De ki dönti el, hogy az érzelmek hol érnek véget? Ki akarja, hogy egyszer minden véget érjen? Hogy minden barátság, szerelem,
szeretet egyszer semmivé legyen? Változik a világ, változnak az emberek. Ezért van hát? Ezért múlnak el az érzelmek úgy,
mintha ott sem lettek volna? S kit egykor szerettünk, lehet, hogy többé vissza sem köszön.
Vagy mégis köszön, s megy tovább. Két és fél éve is megvan már, hogy volt Ő. Igen, nagy ő-vel kell írnom, mert így az igazi.
Lehet, hogy Ő volt az. Pedig az "okosok" szerint, nem lehetett az, hiszen ment tovább, nincs már velem. De attól még lehetett
valaki igazi, hogy már vége. Életemben először történt meg velem, hogy első találkozáskor beleszerettem valakibe, s többé nem
akartam elengedni. Soha olyan szenvedélyt nem éltem át, mint vele, soha olyan boldog nem voltam, mint a két hónap alatt, amíg
jártunk. Tűz és víz voltunk, mégis működött. Egy ideig. Aztán Ő bedobta a törölközőt. Nevetséges, hogy három év után is
megremegek, ha meglátom, hogy ennyi idő után is eszembe jut, mi lett volna, ha együtt maradunk. Még most is együtt lennénk?
Gondol néha Ő is rám, vagy csak mikor meglát? Suhan-e át néha az agyán, hogy mi lett volna, ha, vagy mi volna, ha?
Nevetséges vagyok, szánalmas. Három éve elmúlt szerelmet síratok, még most is. Talán ez a nagy szerelem az, ami a mai napig
nem engedi, hogy másokkal igazán boldog legyek? Hiszen Őt még senkinek sem sikerült űberelnie. Semmiben, sehogy. Ez tény.
Bármikor, bárhol voltunk, én boldog voltam. Bármikor, bármit csináltunk, nem ellenkeztem, mert vele lehettem. Minden jó volt
Vele. Talán túl jó is. A srác, aki ok nélkül hozott virágot, aki minden módon boldoggá tett. Mai napig úgy gondolom, egy
apróság miatt mentünk szét. Borús, esős nap volt. Egész hétvégén nem találkoztunk. Nem jött el velem haveromhoz nyársalni.
Talán én vártam el túl sokat. S Ő volt türelmetlenebb. Sírva váltunk el egymástól, úgy, hogy még szerelmesek voltunk, de ez
is kevésnek bizonyult.
Van ilyen. Ezek szerint. Van, hogy a szerelem már kevés. Tesóm és Hajni is hiába szeretik még egymást. Hetek óta mást se hallok, csak Hajni
ilyen, Gergő meg olyan. Nyávogás, veszekedés, sírás. Van ennek értelme? Csak a szerelem miatt együttmaradni? Vagy lehet, hogy
már nem is szerelem ez, csak erős ragaszkodás. Valamihez, ami három éve van, s oly' nehéz elengedni. Én azt mondom, el kell.
Én anno elengedtem. Bár nem volt három éves a kapcsolat. Mégis azt mondom, a szerelem néha kevés. Ha nincs mellette megértés, a
másik dolgainak tolarálása, ha nincsen már, ami úgy igazán összetartson egy párt, akkor menni kell tovább.
Majd egyszer én is találok jobbat, persze úgy, hogy nem is keresek. Ahogy Ő betoppant az életembe, úgy más is jöhet. Ha
mégsem, akkor így jártam. Akkor megdől a "néha kevés a szerelem" elméletem.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 07-08-2008 @ 10:52 pm
| Hozzászóló: Thalassa (Ideje: 07-08-2008 @ 10:45 pm)
Comment: Nem vagy se nevetséges, se szánalmas... vagy ha mégis, hát akkor én sokkal inkább :) Én már bizony 7 éve... jajj, még kimondani se kevés... azóta nem tudom elengedni Őt. Hiába az idő... a távolság... nem megy. Mi ilyen régóta kapaszkodunk egymásba... Ő is belém, én is belé... csak valahogy... néha kevés a szerelem az együtt maradáshoz, máskor meg pont, hogy túl sok. Ki érti az életet? Furcsa. De biztos oka volt, hogy találkoztatok, és annak is talán, hogy most tovább mentetek, csak külön utakon. Az élet furcsa... Niki |
|
|
|
|
| Hozzászóló: parakalo (Ideje: 07-09-2008 @ 02:08 pm)
Comment: Pont így éreztem én is, mikor vége lett 13 évvel ezelőtt a kapcsolatomnak. Ugyabezek a kérdések gyötörtek. Mi van, ha nekem csak ez az egy szerelem jutott egész életemre? Mi van, ha nem találok másik hasonlót sem, nem hogy olyat, mint ő.
Látod én már le tudom írni kis betűvel is, hogy ő. Én 10 évet vártam a következőre, közben mindenkit elűztem, elkergettem. Volt / van egy, aki nem hagyta magát. Most ő az Ő.
Utólag visszatekintve azt mondom, megérte. Megérte a tapasztalat a régivel, aki elhagyott, megérte várni az igazit és megéri benne lenni ebben a kapcsolatban.
Egy a fontos, Te érezd jól magad. Tedd azt, ami boldoggá tesz. Ne foglalkozz mással, nem érdemes, hiszen rövid az élet és élvezni kell.
Fel a fejjel, biztos lessz még aki nagy Ő lessz az életedben és akkor majd megírod nekünk. |
|
|
|
|
|
