Az úgy kezdődött, hogy feladtam...Amúgy nem vagyok egy feladós típus, de most úgy éreztem, hogy nincs remény.Hiába találtam meg az igazit, nem lehet az enyém.
És végre..végre..végre...van rá remény.Úgy látszik az idő az mindent megold.Persze, ha nem is mindent, de türelemmel sokkal többre megyek.Mert én egy olyan " add meg Uram, de máris" típus vagyok, és ha valami nem megy azonnal, akkor már majdnem nem is kell.
Pedig Ő kell, csak Ő, csak Ő csak Ő...nagyon is kell.....akarom,felvállalom,elfogadom.Szeretem.És csak Őt szeretem ...és soha ennyire még nem vágytam rá,hogy végre metaláljam a nyugalmat, amit csak mellette kaphatok meg.Ő a boldogság, a nyugalom, a szeretet, a gyengédség, a jóság - egy szóval a Minden.Imádom.
Istenem....köszönöm. |
