Kipihenten ébredtem, nézzük csak mi lesz a reggelim. Almás sajtsaláta. Hmm nem hangzik rosszul. Na,ja nem is a hangzással van baj. Igazából az ízével sincs gondom, erre már a harmadik falatnál rájöttem. Inkább furcsa ilyet enni reggelire, magában, semmi nélkül. Talán valami husi mellé, köretként. Meg is van a megoldás! Van még egy,a lecsós hústekercsemből, az pont jó lesz. Jó is volt nagyon!
Ebédig elnyammogtam 3-4 nyári almát, nagyon szeretem! Van is egy kicsike almafa palántám. Azt hiszem nem így kéne írni, mert csemetének nevezik, de ő még szerintem kisebb a csemeténél. Története is van. Nyár eleje volt, úgy három éve, amikor nagyon nagyon ízletes nyári almát ettem. A magokat meg beleszórtam egy földdel teli cserépbe. Már el is felejtettem szinte, amikor egyszercsak észrevettem, hogy valami igyekszik kifelé bújni. Azóta vigyázok rá, ki is ültettem a vén szilvafa alá, így védeni tudja, míg növöget. Délcegen nyújtózkodik egyre magasabbra. Hogy gyümölcs mikor lesz, vagy lesz-e rajta valaha? Nem tudom, de bízok benne, hogy igen.
Szóval az ebéd. Vártam már mikor hozza a nagyon magas fiú. Csak vártam, vártam, vártam, míg végre megérkezett nagyon sietősen. Túrórudi is megérkezett, és tényleg a válláig érek. Mármint az ebédfutár fiúnak, s hogy Rudinak hívják-e, nem tudom, bár úgy emlékszem bemutatkozott, de most nem emlékszem pontosan.:)))
A tejszínes, cukkínis, diós pulykamellragu megérte, mert finom volt. A túrórudi is.:)
Uzsonnára sajtos párizsit ettem, paradicsommal és paprikával.
Vacsorára csirkemellgyros, ananászos-magos eisberg salátával tálalva. Lehet, hogy elsőre furcsának tűnik, de nagyon jó párosítás az ananász és a salátalevelek, plusz hozzá a magok! De tényleg, ez nem vicc.
A második nap is hamar véget ért.