Pancúrafuksz

- részlet -

Taomorzen feje előrebicsaklott. Szürke arca valamivel halványabb árnyalatot öltött a szokásosnál, homlokráncain mintha vasalót húztak volna végig. Figyeltem a szemkörnyéki izmokat, ahogy egyre intenzívebben remegtették szemhéját. Ajka szegletének apró rándulásai szinte vibráltatták a levegőt. A szabadságától megfosztott mosoly kétségbeesetten próbált előbújni maszkja mögül.

Hirtelen eszembe jutott, hogy még sosem láttam szívből nevetni. Mások kiegyensúlyozott, derűs embernek tartották, egyedül engem nem csaphatott be. Túl régóta ismertem, még abból az időből, amikor a bolszik szimbiózisban éltek szivárványhártyáján az egenszikkel. Nem is emlékszem arra, hogy mikor döbbentem rá: elindult nála a visszafordíthatatlan folyamat. Egyszer csak belém nyilallt, a könnycsatornák kiszáradásának óhatatlan következménye a bolszik és egenszik végleges elvándorlása. Nehéz volt kívül rekednem, de elfogadtam, hogy rosszul végzem dolgom, nem tudom megvédeni a gombaként rátelepedő szürkeségtől. Sajnáltam.

Mivel jómagam nehezen viselem a kudarcot, a Tanács előtt őszintén felvázoltam a tényeket. Kiládta javasolta azt, hogy próbálkozzam Sudo Mester verseivel, talán a beléjük oltott bűvös erő még elpusztíthatja a spóratelepeket. Azóta minden éjjel ehhez hasonló szövegeket mormolok:

Sok ösvény vezet
A hegy lábától
De a csúcson
Mind ugyanazt a
Fényes Holdat bámuljuk.*

És Taomorzen valóban megtanult utazni. Látogatásai egyre sűrűsödtek, és mind több időt töltött el Zentelében.

Az ajka körüli apró rándulásokból látom, most is ott jár. Boldog vagyok. Figyelem, ahogy halványodik a szürkeség, ugyanakkor irigylem Pancúrafukszot, mert majd ő adja vissza Taomorzennek az önfeledt nevetést, és az örvénylő színeket.

* Philip Toshio Sudo: ZEN SZEX a Szerelem Útja

A szöveg válasz Balla D. Károly felhívására:

http://bdk.blog.hu/2008/07/28/pancurafuksz