| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Párnás ajtó Ideje:: 08-06-2008 @ 02:22 pm |
|
|
|
|
| A régi filmekben mindig a vezérigazgató ordított ki az ilyenek mögül. Vagy csak sejtelmesen mutatták az ajtót, hogy ugyebár, ott zajlanak a fontos döntések.
Vannak persze más ajtók is, még akár flancosak, faragottak is, rajtuk oroszlános kopogtatóval. Kopogtatásra kijön valaki, egy libériás inas, vagy egy cseléd és megkérdezi: mi tetszik? Nem, már nem a harmincas évek szirupos vígjátékairól beszélek, címszerepben Kabossal, Csortossal, Muráti Lilivel, vagy Gombaszögi Ellával. Nagyon is mai életkép ez bizonyos utcákban, bizonyos domboldalakon, bizonyos vidéki rezidenciák táján. De hát nekem nem ilyen van, nekem most párnás ajtóm van.
Én persze nem ordítok, nem természetem. Nem kéretem a titkárnőt (nincs), magam verem a billentyűket, kezelem a nagytudású telefont, fogadom vendégeket, köztük a protokollárisakat is. Közben pedig töprengek, hogy miért is állnak olykor többen is az ajtóm előtt? Csak állnak, csak várakoznak, hátha kidugom a fejem. Néha hallom, kérdezik egymást, hogy itt vagyok-e. Itt vagyok. Tán félnek tőlem? Félnek benyitni? Én úgy érzem, az vagyok, aki voltam. Felvitte az Isten a dolgomat, de azért be lehet hozzám kopogni....
Ekkor villan belém a felismerés: nem, bizony nem lehet hozzám bekopogni. A párnák felfogják, elnyelik a hangot. És bizony, valószínűleg ez is a dolguk. Megfejtettem: a párnás ajtó mögé olyan potentátok zárkóznak, akiket nem szabad zavarni. Akiket bosszant az ilyen-olyan kopogás. Nem a gazdagság, nem az előkelőség, nem a magasabb rang jelzője tehát - bár az összefüggés nyilvánvaló - hanem a be-és elzárkózásé. Azoké, akiknek legfeljebb fogadóórájuk van, jó ritkán, s az is elmarad valami sürgős egyéb teendő okán. Azoké, akik odabenn fontos közügyekkel (pl. egy Ancikával) foglalkoznak. Ha Ancika visszamegy a helyére, majd eldöntheti, hogy telefonon bejelenti -e az illetőt, vagy sem.
Persze, nem minden vezető egyforma. Vannak empatikus, dinamikus, rátermett, tehetségük mellett emberséggel is megáldott főnökök. Igenis vannak. De eltűnődnek-e vajon azon, hogy nap nap után hányan nem mernek bemenni hozzájuk? Pedig kopognának, udvariasan, ahogy illik.
|
|
|
|
|
Utoljára változtatva 08-06-2008 @ 02:22 pm
| Hozzászóló: Eroica (Ideje: 08-07-2008 @ 11:09 am)
Comment: Kedves Imre! Lehet, hogy vannak még párnázatlan ajtók, csak meg kell vetni az ágyat!: ) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: zoria (Ideje: 08-07-2008 @ 07:13 pm)
Comment: Hát igen ez az ajtók dolga. Bár most, hogy már csak itthon dolgozom a lakás ajtaja csukva, ahogy egy panelban illik, de van mellette csengő amit meghallok. De amíg nekem is volt ajtóm (rettegett kisfőnöki múlt) én nyitva hagytam. Így az jött be aki akart. Egy hátránya volt, mindenki látta ha sírtam. |
|
|
|
|
|
