Gondolkodóba esel…képzeleted túllépi a megengedett határokat, amelyek  kicsi túlzással a kisszerű gondolkodásmód támpillérjeit jelentik számodra…szárnyalsz…szinte már lebegsz…eleinte egy röpke pillanat dimenziójában építesz magadnak fellegvárat, amely kezdetben még a képzelet szüleménye, később már a te valódi éned szülőháza lesz…berendezkedsz… igen egy másik világba költözöl… eleinte olyan távolinak tűnik az egész! És mégis…,  uralod az újszerű dimenzió légből kapott mementóit…szellemed átalakul, éned összetettebb lesz, egy új emberkép áll előtted! Testileg és szellemileg egy emberré válsz, az anyag (Material) és a szellem(Geist) benned is eléri a tökéletes állapotot, amely a fizika törvényei szerint beigazolódni látszik! Egyesülsz…egyensúlyban vagy önmagaddal és a világgal…és mégis úgy érzed, hogy most érted el azt a pontot, ahonnan csak kevesek számára létezik visszatérés…Hihi…egy új világban vagyok!-kiált fel egy hang, ami már a csodálat és a rémület egyesült határán rezonál…A hang átlépi az új univerzum kapuját…Ki vagy mi ez valójában? Egy halandó, aki hosszú idő után most először adja át szellemi kincsesládáját a tudásvágynak, vagy éppenséggel egy posztmodern görög kőszobor felruházva az emberi méltóság és a szellem magasfokú egzisztenciájával…? Magam is röstellem, hogy erre a kérdésre egyelőre válasz nélkül kell hagynom olvasómat, aki mély csodálattal és nagyfokú értetlenséggel hallgatja virágnyelven költött gondolatfüzéremet…évekkel ezelőtt még jómagam is a annak a világnak az alkotórésze voltam, amely ezreket befogad és oltalmaz védő kezeivel…könnyebb volt…elfojtott hangom békében élt a környezettel és az emberekkel…Ha felkiálltottam, hangom megértő fülekre talált… É R T E T T E K …akkoriban természetes állapotként jelentkezett mindaz, ami mára a múlté…Hibás vagyok?… Bűnös halandó, aki lelép arról az útról, amely a káosz elkerülése végett lett megteremteve milliók számára? Ez nem az én hibám…Nem! Nem vagyok bűnös!-kiáltja az új hang a messzi végtelenbe…Hiába minden…senki nem hallja meg vészkiálltásom…de hogyan is hallaná, hiszen egyedül állok a semmi közepén…És most ez a semmi az én otthonom? Semmi??? Egyet  viszont nem értek…ha a SEMMI valójában semmi, akkor miért definiálják a lexikonok…? Utánajártam…Izgalmas, nem? Az új otthonom fogalma megtalálható a lexikonok hasábjain!!! Akkor mégis van életterem, mégis van hol laknom…? Szóval a semmi fogalma a következő: A valami ellentéte, hiánya, a nem létező…a levegő, az űr, a messzeség….megsemmisülés, nemlét…!  Milyen éles a kontraszt a „barbár valóság” és a te „szellemi kuckód” között…nem baj…túlélem…de hiszen már régen meghaltam az évtizedek óta porosodó papírlapok sorai között!…Akkor talán a túlvilágon vagyok, ahonnan olykor-olykor visszakacsingatok a feledésbe merült realitás őserdejébe, ahol elveszett vadként menekülök a 21. század „mérgező puskacsövei” elől? Űznek…egyre messzebb és messzebb jutok…egészen addig, amíg  lábam alatt elfogy a talaj és megálljt! kell pararancsolnom lelkem őrült vészfutása ellen…Hová érkeztem? …Egyáltalám megérkeztem…? De hiszen hová kell mennem? …És miért kellett eljönnöm? Összerogytam…agyam zakatolt a sok megválaszolatlan kérdéstől, amely egyszerre zúdult rám egy pillanat töredéke alatt…Elvesztem…Ne hidd!-szólalt meg egy hang az éterben..Most fogsz újjászületni! Szivem egyre hangosabban vert, testem minden egyes porcikája megremegett a kissé sikító zaj hallatán…senkit nem láttam…elfogott a kiszolgáltatottság érzése az új otthonom küszöbén, amely egyfajta létbizonytalanságot kölcsönöz a tudattalan jámbor lelkek számára…Néhány másodperc leforgása után kissé magamhoz tértem és a józan gondolkodás alapelveit betartva próbáltam magamnak bizonygatni, hogy csak képzelgés volt az egész…körülnéztem…a tér az univerzum semmijében „lógott”…Micsoda pompás hely!.Egy áldott lélek sincs ezen a vidéken… na meg az autómobilok, amely nélkül a modern társadalom embere saját maga „árnyéka” csupán…és a kapitalizmus, amely a demokrácia  „érett gyümölcse”…hol van a politika, amely az emberek közötti gonosz szellem „fogvicsorgatását” hívja elő…na és a szabályok, amelyek a tömeg rendezett magaviseletét irányozzák elő…Beállt a nihilizmus állapota? Akkor én mit keresek itt?…A semmiben

„ veszteglek”  és a hiány betöltésére vagyok kárhoztatva? Hasonló gondolatok gyötörtek egészen addig a pillanatig, amikor valaki felnyitotta szemeimet a lét eme másik oldalának „gyönyörűséges pátoszára”…