A tanévről beszélek. Pardon, írok. Aki már egy ideje olvassa bejegyzéseimet, az tudja, mindkét gyerekem új suliban tanul tovább. A lányom gimnáziumi éveit kezdi. Tegnap reggel még eléggé izgulósan indul, szoknyában, új cipőjében, matrózblúzában, fogvacogósan. Hideg volt kissé. Az újságosnál, naná, hogy elfogyott a buszjegy, így a sofőrtől kellett venni potom 300-ért. Igazán 280-ba került volna, de a vezető, azt mondta, visszaadás nincs. Még jó, hogy nem egy ezrest nyomtam a kezébe felszállás előtt. Elindult. Aztán délután teli vigyorral, élményekkel, fájós lábbal jött felém. Az új cipő az összes lábujján ott hagyta a nyomát, pedig próbálta előzőleg betörni. Rájött, hogy a nőcis cipők hiába kopogósak, csinosnak mutatják magukat, utálatosak, kényelmetlenek is tudnak lenni. Sokat mesélt, élvezettel. Azt mondta mosolyogva:" Anya én nem is tudom, de olyan jól érzem magam!"
A 36-os létszámból 9 lány van az osztályában, a többi fiú. De nem meglepő, matek szakon ez a gyakorlat, állítólag. Ma szintfelmérőt írnak németből. Jókedvvel és betapasztott lábbal indult suliba.
A fiamért jobban izgultam. Hihetetlenül segítőkészen, kedvesen fogadtak bennünket már a portán. (Nem csöpögős kedvesen, igaziból.) Tanító nénijével is beszéltünk, elmondta mi vár a fiamra fejlesztés terén, és igazán megnyugodtam. A társai úgy néz ki, mindjárt befogadták, beszélgettek vele, játszottak, nyitottak felé. Először egy másik osztályba került volna, aztán került a bésekhez. Azt mondta sokkal jobb is így, mert az előző osztályban mindenki csendben ült, senki nem szólt senkihez,. Sokat számít az első benyomás! És nekem is számított a kedves mosoly, érdeklődés az alsós igazgató nénitől, aki rám kérdezett az évnyitó ünnepség után, hogy : " Minden rendben ugye?". Figyeltek rám, ránk. Talán ezért is gördült ki csendben az a könnycsepp, amit észre sem vettem, hogy ott lapul a szemem sarkában. Délben, mikor mentem érte, ő is mesélt. Képzeljétek, már egy kislány is felfigyelt rá az osztályból.:)))))) Ma már nem kísértem el, az apukája vitte, mert ő a személyes szállító. Odaviszi, megáll a kapu előtt, gyermekem három lépéssel bent van, délután apa megy érte, teljesen egyszerű, jó megoldás. Vonatoznia csak kivételes esetben kell majd.

Voltam tegnap szemészeten is. A rendelőintézetben a fogászok mellé tették a szemészeket. Azt hittem merénylet. Utálom hallgatni ahogy a fogorvos dolgozik, a fúró hangja idegborzolóan kúszik ki az ajtó alatt, kulcslyukból, kicsi résekből. Legalábbis ezt hittem, de nem hallottam semmit. Nem is értem. Lehet, hogy még nem volt rendelés, vagy csak olyan emberek jöttek, akiknek nem volt fúrnivaló foguk.
Szóval szemészet. Már régóta látok fekete bigyókat előttem úszkálni, főleg, ha fehér falra, vagy világos színre nézek. Ezért is akartam a vizsgálatot. Meg hát gyerekkoromban szemüveges voltam, és akkor azt mondták, életem végéig kell majd hordanom. No, én ezt az időt lerövidítettem. Nem ám azzal, hogy meghaltam, hanem csakúgy levettem az utálatos üveget, kb. 16 éves koromban.
A vizsgálat alatt olyan voltam, mint egy rossz gyerek. Először két géppel kutakodtak. Egyiknél csak egy házat kellett kukkolnom, no ez nem volt nehéz. A másiknál egy pöttyöt, és közben hirtelen levegőt fújtak a szemembe. Szóltak előre, nem fog fájni, nem ér hozzá, csak ijesztő. Hát pont ez az! Meg is ijedtem rendesen, párszor meg kellett ismételni, mert csuda jók a reflexeim, és muszáj volt összezárni pilláimat, elrántani fejemet. Azért valahogy sikerült.:))
A számokat tudtam olvasni a jobb szememmel végig, a ballal sz utsó kettő nem ment, de mit bánom, nem is akarom tudni 84, vagy 34 van odaírva. Persze ezt nem mondtam meg a kedves doktornőnek. Próbálgatta az üvegeket mindkét szememre, majd azt mondta, egyik mínusz, másik plusz, mittudomén milyen tengelyállásommal képtelenség lenne megszoknom a szemüveget, mindig szédülnék tőle. Tudtam én ezt előbb is, mert már próbáltam érett, okos, felnőttként egyszer, de nem ment.
Szemnyomást mértek már nektek? Nekem most először, de ott is hoztam a formám. Valahogy nem akartak nyitva maradni gyönyörű szemeim. Én biz isten nem tehetek róla, önállósították magukat.:) Azért a végére sikerült ez is. Ja, a fekete izék, nem ártalmasak a szemem előtt, sőt! Azt mondta a doktornő, hogy egészséges szemen is lehet, és megnyugtatott nem tűnnek el, idős koromra még meg is szaporodnak majd. Hát van pár dolog, ami ragaszkodik hozzám. Ilyen az allergiám, és most a fekete bigyók is. Szeretnek engem, ez van.:)