Beköszöntő és bemutatkozás

            Ha valaki egy új társaságba kerül, az alapvető illemszabályok is azt diktálják, hogy először is köszönjön, majd mutatkozzon be. Hát én már egy ideje itt settenkedek a környéken, olvasgatok, ismerkedek, s így, kívülállóként is tapasztalom, hogy van itt egy nem akármilyen társaság, és talán magam is tartozhatnék közéjük a közös hobby, vagy szenvedély okán. És csak hab a tortán, hogy már első bátortalan, anonim megnyilvánulásomat is figyelemre méltatták!  Köszönet a kitalálóknak, lebonyolítóknak, részt vevőknek és olvasóknak.

Hát akkor most ezúton kívánok mindenkinek szép napokat, jó alkotást, és kellemes olvasgatást. Legyen veletek a Múzsa! (Részemről ez is puszta önzés – szeretek olvasni.

A bemutatkozás már keményebb dió, hiszen bármilyen részletes önéletrajzot mellékelnék, lehet, hogy éppen a lényeg hiányozna belőle. De hát bizonyos idő után mindenki keresi a gyökereit, visszatekint, és a felmerülő képekben saját magát böngészné, én magam is összehoztam egy hasonló célzatú versfüzért (nagyképűen akár ciklusnak is nevezhető), melyet a kellő türelemmel megáldott olvasó végigböngészve rólam is képet alkothat magának.

Miután ez itt egy művészeti portál, ez igazán jó alkalom, hogy annak darabjait apránként felpakolva megmutassam magamat, s elváljon, mennyire passzolok a meglévő virágzó közösséghez. (Én reménykedem!)

A versfüzér címe:

Egykor… A falu, meg én.

És akkor következzék mindjárt a viszonylag rövidke első darab:

Ibolyácskák

Borús egy nap volt ma, újra esett -
A  tavaszi eső mind aranyat ér -
Harsány zöldekkel kivirult a föld,
S dalol új tavaszt, diadaléneket.

Kertembe térve ámulok; hova
Emberkéz még sohasem vetett magot,
Útparton lila foltokban virít
A tavasz tündéri, finom lábnyoma.