| Küzdőtér |
|
|
|
| Fullextra.hu: BLOG, Napló! |
|
|
|
|
Szingli, nem szingli Ideje:: 09-08-2008 @ 06:09 pm |
|
|
|
|
Ez egy nagyon nehéz téma. Számomra mindenképpen.
Pár nappal ezelőtt még az előbbi, tehát a szingli tábort erősítettem. Közel fél évig voltam egyedül. A jó pillanatok, a nyugalom, az, hogy azt tettem, amit akartam, akkor, amikor akartam, azzal, akivel akartam, hiányozni fog. De a magány, a boldogtalanság, az ölelések és csókok hiánya biztosan nem!
Nézzük tehát, mik a szingliség előnyei. Nincs, aki megmondja, mit vegyél föl. Bár az én jelenlegi párom nem szól bele, remélem, nem is fog. Úgyis tudja, hogy ha velem van, ha nem, az ő kedvéért öltözök ki. Szerintem inkább legyen büszke, ha mások is megnéznek: jó nője van, kész!:)
Ami engem sokszor idegesített, mikor barátnőim mondták: nem megyek, mert a párom nem enged. Na, neee! Ez viccnek is rossz. Velem ilyen biztosan nem lesz, nem is volt. Ha valaki meg akarja mondani, hogy mit tegyek és kivel, ott is hagyom. De tényleg! Nehogy már! Felnőtt ember vagyok. Persze nem életcélom a párom nélkül menni szórakozni! De, ha csajos/tesós, stb. este/nap van, akkor az nem tartozik rá. Szerintem itt kezdődik a bizalom. Hogy elengedem a kedvesemet néha egyedül is, és tudom, hogy úgysem fog semmi rosszat tenni.
Ki fizet, mikor és mennyit. Voltak ebből is problémáim. Nem vagyok nagy igényű, sosem vártam el, hogy mindig kiszolgáljanak, elkényeztessen, ajándékokkal halmozzanak, mindent fizessenek nekem. Persze, jólesik a kicsi lelkemnek, ha valamire meghívnak, de a túlzásokat nem tűröm el. Néha kifejezetten olyan kedvem van, hogy magamnak akarom fizetni a kaját, mozit, stb. Azért senki sem milliomos, és az sem járja, hogy mindig egyvalaki fizessen. Ebből a szempontból totálisan modern nézeteket vallok. Idegesít, ha valaki mindig el akar látni. Nem élünk együtt, nincs rá szükség. Ha valamire nincsen pénzem, inkább ne menjünk sehová, vagy együnk otthon. Régebben nem voltam teljesen ilyen, de megtanultam ezt is :).
Ezek a számomra legelőnyösebb dolgok. Van még pár apróság, de talán azok nem olyan vészesek. Nézzük a szingliség hátrányait!
Látni a sok kézen fogva, puszizkodva mászkáló párt... számomra idővel megszokottá vált, de volt, amikor ez fájt a legjobban. Belegondolni, hogy nekem nincsen senkim, akit megölelhetnék, csókolhatnék... Rémes volt! Aztán, mikor osztálytársaim összejöttek, még egy hétig kemény volt nagyon. Smároltak az osztályban, a folyosón, ááá! Aztán jött a megszokás. Már nem érdekel. Mostanában kicsit idegesít, mert én meg nem vagyok ennyit a párommal, de ez van :).
Ebből következik az újabb hátrány: nincs, aki öleljen, csókoljon... Egyedül fekszel, kelsz... Nincs, akire gondolj, mikor lefekszel, s felkelsz. Nincs egy állandó támaszod, akit szerethetsz. Szabad vagy, de érzelmileg üres. Én az elmúlt félévben nagyon éreztem ezt. Az ürességet. Azt hittem, hogy többé nem is leszek képes érezni senki iránt semmit. Ez még talán a magányosság érzésénél is borzasztóbb volt. Rengeteg csalódás, megaláztatás, idegtépés után már kiégtem és féltem, hogy nem fog megváltozni ez a dolog. Próbáltam élvezni a szabadságot, meg nem is akartam csak azért senkit, hogy legyen... Pont ez segített szerintem nekem abban, hogy többé ne legyek magányos.
Bár ismét sikerült "beleszaladnom" egy távkapcsolatba, mégis végre boldog vagyok. És most nem cserélném fel ezt a szingliségre! Hónapok óta, sőt, több, mint egy éve nem éreztem ezt. Persze, voltak rövidebb kapcsolataim, fellángolásaim... De ez most teljesen más. Egy olyan érzés, ami már nagyon hiányzott. És nézzetek beképzeltnek, de már kijárt nekem. Annyi csalódás és veszteség után igazán felemelő érzés olyannal együtt lenni, akivel úgy tűnik, eléggé paszolunk. Szinte ugyanolyan, mint én, mégis vannak azért köztünk különbségek. Zsák a foltját, szerintem :). Még nem volt unalmas percünk és bármiről tudunk beszélgetni. Érdeklődő ő is, nem csak mindig én beszélek, nem kell irányítani, hogy márpedig most ezt csináljuk és jó lesz. Vannak saját ötletei, nem is papucs. Még azért bizonytalan vagyok.
Még mindig kiderülhet, hogy ő nem a herceg fehér lovon, hanem a gonosz Farkvard nagyúr, aki csak uralkodni akar, megcsalni, saját érdekeire fordítani... Nem is sorolom. De az idő majd kiforrja ezt a kapcsolatot. Én most újra hiszek, újra bízok, újra érzek! S ezt az érzést nem akarom elengedni sohasem!:) |
|
|
|
|
Utoljára változtatva 09-08-2008 @ 06:09 pm
| Hozzászóló: Anne20 (Ideje: 09-08-2008 @ 09:24 pm)
Comment: Gratulálok, hogy megtaláltad a párod. :)))) És tetszik, ahogy összeszedted az előnyöket-hátrányokat. Én is azt tettem annak idején. Az ember idejéből kitelik, amikor egyedül van. De most már üdv a kapcsolatban élők között:))))) Puszi: Anne |
|
|
|
|
| Hozzászóló: reginababa19 (Ideje: 09-09-2008 @ 07:33 pm)
Comment: Köszi Anne! Igyekeztem a leglényegesebb dolgokat összeszedni :). És azért mégiscsak jobb kapcsolatban lenni, persze csak akkor, ha a megfelelő emberrel találkozik az ember!:))) |
|
|
|
|
| Hozzászóló: Bettus (Ideje: 09-10-2008 @ 11:56 am)
Comment: Gratulálok neked! és sok boldogságot a kapcsolathoz! :)
az pedig,hogy a párod esetleg nem akar elengedni egyedül vhová ... hát sztem ez minden kapcsolat elején előfordulhat! de egy idő után úgyis kiforrja magát ez a dolog! legalábbis nekem ez a tapasztalatom:)
na de még egyszer Gratulálok! |
|
|
|
|
| Hozzászóló: reginababa19 (Ideje: 09-11-2008 @ 03:34 pm)
Comment: Köszönöm szépen Bettus! Én reménykedek, hogy minden jól fog alakulni!:) Igyekszem tenni is érte ám!;) |
|
|
|
|
|
